Fú (Porphyrio Briss.)
Fú (Porphyrio Briss.)
A nemzetséghez tartozó 16 fajt igen nagy homloklemez jellemzi. Középnagyságú, erős testalkatú madarak. Csőrük erős, kemény, vastag, igen magas és majdnem olyan hosszú, mint a fejük. Homloklemezük terjedelmes. Lábuk hosszú, erős, lábujjaik nagyok és teljesen szabadok. Szárnyuk mérsékelten hosszú.
A kék fú (Porphyrio coeruleus Vandelli)
Kék fú (Porphyrio caeruleus Vand.).
Arctájéka és nyaka eleje szép türkiszkék, feje hátulja, tarkója, alsóteste és combja sötét indigókék, melle alsó része, háta, szárnyfedői és evezői ugyanilyenek, csak élénkebb színűek. Fartájéka fehér. Szeme halványpiros, a szeme körül lévő keskeny gyűrű sárga. Csőre a homloklemez körül élénkpiros, lába sárgáspiros. A fiatalok felül szürkéskékek, alul fehértarkák.
A kék fú Olaszország, Spanyolország, Portugália, Dél-Olaszország, Transzkaukázia, Északnyugat-Afrika és Palesztina mocsaras és vízben gazdag vidékein él. A szigorú teleket Spanyolország déli részén és Északnyugat-Afrikában tölti. Enyhe időjárás esetén egész éven át fészkelőterületén marad.
A kék fú Magyarországon csak egyetlen egyszer forult elő 1913 oktber 20-ika táján, amikor a pestmegyei Hajós községben Bárándy Albert kertjében szállt le s ott a tyúkok társaságában tartózkodott elejtéséig. Annyira szelid volt, hogy fogságból vagy állatkertből való szökése nem valószínűtlen s ezért – bár a példány megvan és tollazata teljesen sértetlen – mégis némi tartózkodással iktatjuk a magyar madárfauna tagjai közé Chernel 1918. évi jegyzékébe fel van véve.
A zöldes fú (Porphyrio porphyrio Linn.)
[Régi neve: P. smaragdonotus.]
A kék fút Észak-Afrikában hasonló nagyságú rokona, a zöldes fú helyettesíti, melyet az aradok „dikkmé”-nek neveznek. Nyaka hátulja és szárnya eleje indigókék, nyaka eleje türkiszkék, mellének indigószíne a hasa felé palafeketébe megy át. Dolmánya sötétzöld színű. Szeme sárgásbarna, csőre vérpiros, lába téglavörös.
A kék fúval ellentétben, a dikkmé rendes vonuló madár. Az alsóegyiptomi tavaknál április elején jelenik meg, költ és ismét elhagyja hazáját, hogy a telet Közép-, Nyugat- és Dél-Afrikában töltse. Hébe-korba Európába is átvetődik, különösen Szardiniába és Dél-Franciaországba.
