Vízityúk (Gallinula Briss.)
Vízityúk (Gallinula Briss.)
A nemzetséget rövid csüd és egyforma hosszú lábujj-ízek jellemzik. Nyolc faja nádban gazdag tavakon, nagyobb mocsarakban, ingoványokon, tócsákban és növényekkel borított folyópartokon, de mindig édesvizeken él.
A vízityúk (Gallinula chloropus Linn.)
Nemzetségének ezt a törzsalakját éles, finoman fogazott éllel ellátott, kúpalakú, oldalt összenyomott csőr, nagy lábak, a talpnál széles, karéjos és hosszú lábujjak, tompa, rövid szárny jellemzik, melyen a harmadik evező a leghosszabb. 12 tollból áló farka rövid, tollazata dús és sűrű. A vízityúk egyszerű tollazata ellenére is, nagyon csinos madár. Dolmánya és háta alsó része sötét olajbarna, többi része sötét palakék. Lágyékán fehér foltok vannak; fara tiszta fehér. Szemén a szembogár körül sárga, majd szürkésfekete és kívül piros gyűrű van. Csőre töve fényespiros, hegye sárga; lába sárgászöld.
A vízityúk minden világrészben otthonos madár, jóllehet, mindenféle alfajokban lép fel. Európában – a magas Észak kivételével – mindenütt közönséges költöző.
Táplálékát inkább az állatok, mint a növények sorából veszi. Főleg bogarakat, szitakötőket, kérészeket, vízipoloskát és más rovarokat, vízicsigákat és hasonló állatokat eszik. Fogságban mégis meg lehet tartani és az egyszerű rabkoszthoz hozzá lehet szoktatni.
A vízityúk – vastyúk – Magyarország növényzettel borított állóvizeiben, árterületein és hasonló vizeken rendes és gyakori fészkelő, de csak az alacsonyabb vidékeken. A kisebb vizekkel is megelégszik. A magasabb hegyvidéken csak ritka átvonulóként mutatkozik. Elég korán, március végén vagy április elején érkező vonuló madár, amely októberig, novemberig marad, néha át is telel. Egy Magyarországon gyűrűzött példány Fiuméban került kézre, tehát valószínű, hogy a vízityúk is Olaszországban tölti a telet, vagy legalább is arrafelé veszi útját.
Gazdaságilag közömbös; vadászható madár, melynek tilalmi ideje április 16-tól június 30-ig tart.
