VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
Csanád, mely nevét Csanád vezértől vette.* Püspökségét Szent-István alapítá 1030-ban. Ez időből való székes-káptalana (hiteles hely) is, Szent- Györgyről nevezve, a kinek szentelé az első csanádi püspök: Gellért, az általa emelt székes-egyházat. Ezenkívül egy másik, a Szent-Üdvözítőről nevezett társas káptalan s Keresztelő-Szent-Jánosnak szentelt benczés monostor is állt e városban. Utóbbihoz volt csatolva a Szent-Gellért püspök által alapított Szűz Mária-egyház, melyet Szűz-Mária apátságának vagy tévesen Szent-Gellért, még hibásabban Szent-Bernát apátságának is szoktak nevezni.* 1451-ben a megyei törvénykező gyűlések székhelyének nevezik e várost.
Előbb Marosvárnak nevezték. Rendszerint: «Chenadinum, Chanadinum, civitas Chanadiensis, Chenadiensis» a latin neve.
Ortvay értekezése, Archaeol. Közlem. 1876. X. 1. – V. ö. különben Dl. 6687., 30739. 29489. 29286. sat. A városra nézve lásd: 1421: Dl. 11118; 1451: Dl. 14443. V. ö. Dl. 29489. Csanád-egyházm. Adatt. III. és Rupp. III. 45. – L. a birtokosok közt is: a csanádi püspök a.
Donát-tornya. Donath Thornya. (1446: Magy. Tört. Tár. VI. 28., 1455: Dl. 14942; 1456: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. XI. 51., 1484: Dl. 18943.) Opp. Donathornya. (1465: Dl. 16153; 1480: Dl. 18387.) Azok közé a helyek közé tartozik, a melyeket Hunyadi János a 30-as évek óta bírt s a melyek róla Mátyás királyra, s általa Szilágyi Erzsébetre (1463.) majd Korvin Jánosra (1484.) szálltak. – E helység 1463-ban Arad-, még ugyanez évben Békésmegyében, 1495-ben pedig és 1499-ben (utóbbi évben: «Donath» alakban) mint csanádmegyei helység merűl föl. (Huny. kora. XI. 45. l., Dl. 15862., 20324. és 20856.) Ma Donát néven puszta, Szentes mellett keletre, Csongrádm.
Hold. L. Vásárhely m.-város a.
Kanizsa. A pápai tized-lajstromban (1332–7.) Kanisa (147.) majd Rew Kanisa (154.) merűl föl a csanádi főesperességben, más-más nevű plébánossal. 1367-ben, mint a csongrádmegyei Felső-Adrián (ma Adorján puszta) szomszédja fordúl elő: villa Kanisa. (Alsó-Adrián szomszédja: Zenta.) Ugyanez a helység lehet az, mely 1381-ben egy ízben mint: Kanisa, majd mint: Reukanisa kerűl szemünk elé, városi elöljárósággal. polgárokkal. Gyékénytó részének birtokosa gyanánt. Kétségkívül ugyanez a város (prope poss. Nagodoryan) mint: oppidum Canisa – 1428-ban már a Csákiak birtoka, vámjával és tiszai révjével együtt. E város tehát a Tisza jobb partján feküdt s a mai Ó-Kanizsának felel meg. – De úgy látszik. szemközt vele is állt a XV. században egy hasonló nevű m.-város (Op. Rewkanisa), melynek (megfelelne a későbbi Török-Kanizsának), valamint vámjának és révjének 1401 óta szintén a Csákiak voltak a földesurai. Ugy látszik ugyanaz a helység terjedt át a Tisza bal oldalára is, mint ez a révből támadt helységeknél történni szokott. Melyik megyében feküdt e városok egyike és másika, határozottan nem közlik. Valószínű, hogy mindkettő Csanádban. Kétségtelen csak az, hogy Rév-Kanizsa Tisza melletti kir. birtokot vámjával és révjével együtt 1441-ben kapták a Csákiak Zsigmond királytól, cserében más birtokért. (1367: Dl. 5539; 1381: Dl. 6766. és 6770; 1401: Csanádegyházm. Adatt. II. 358. és Csáky cs. llt. f. 31. n. 5., 1421: U. o. f. 11. n. 86., 1428: Dl. 11977; 1449: Dl. 29489; 1453: Dl. 30828; 1489: Lelesz. 31.)
Kasza-Perek. Perek. (14á4: Kállay cs. llt., 1456: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. XI. 51.) Op. Kazaperek. (1464. 1465. 1467: Kállay cs. llt.) Op. Kazapereke. (1473: Kállay cs. llt.) 1456-ban (Pereket) Hunyadi János kapja adományúl. 1464-ben a Kállaiaknak (Pál sat.) adományozza a király. A beigtatásnak ellentmondtak a kasza-pereki Kaszák és a Szörényiek, (a volt birtokosok, 1454-ben: szörényi Kaszák) de a város mégis a Kállaiaké lett. 1465-ben Leányegyház, Tompa, Kétfülű, Árokos, Háromlábú, Omlás, Perekánya, Kőhalom és Veresegyház puszták tartoznak hozzá. 1473-ban a Kállaiak kérésére Külső-Szolnokmegyébe helyezte át a király, a hol péld. 1493-ban is találjuk, szintén mint a Kállaiak birtokát. (Kállay cs. llt., 1493: Dl. 20110. – V. ö. Hunyadiak.) A (Tót-) Komlóstól ék. eső mai Kaszaper pusztát kell értenünk.
Kovácsháza. Kowachhaza. (1483: Dl. 18854.) Kowachhaza oppidum.
(1489: Jászó, prot. A. fol. 109.) 1489-ben felét Czéczei Lőrincznek zálogosítja el (Bekényfalvával) Besenyei István. – Ma Tót-Komlóstól ny. találunk ily nevű falvakat és pusztát.
(1489: Jászó, prot. A. fol. 109.) 1489-ben felét Czéczei Lőrincznek zálogosítja el (Bekényfalvával) Besenyei István. – Ma Tót-Komlóstól ny. találunk ily nevű falvakat és pusztát.
Nagylak. Noglok. (1332–7: Páp. tiz.-l. 154.) Naghlak. (1427: Pesty, Krassóm. tört. III. 311., 1451: Dl. 14443.) Nagh laak. (1462: Huny. kora XI. 26.) Cives et hospites nostri de Naglak – írja 1457-ben Hunyadiné, Szilágyi Erzsébet asszony. (Dl. 15125.) Bizonyára orsz. vásáros hely volt. 1462-ben Cserei László és Csemei Péter kapta kir. adományúl. (Birtokosaira nézve különben l. a nagylaki Jánkfiak a. is.) A Maros é. partján, Makótól k. fekszik.
Rév-Kanizsa. L. Kanizsa a.
Torony. Thoron opp. (1446: M. Tört. Tár. VI. 28.) A Hédervári- Herczeg-féle pörös iratokban Hóddal és Vásárhelylyel együtt, mint az egész nagy uradalom (l. Hunyadiak) szárazér-mellyéki és aradmegyei részének feje fordúl elő. Egy XVI. sz. adólajstrom Dedemszeg és Mezőhegyes, – egy másik pedig Salánk és Tót-Kutas (Tót-Komlós m.) közt sorol föl ily nevű kis helységet.
Vásárhely. Warashel (Wasrahel) és Hold – külön fordúlnak elő az 1332–37. é. páp. tiz. lajstromban. (148. 154. 156.) Hodwasarhel. (1385: M.-szig. lyc. gyűjt) Holduasarhel poss. (1396: Acta post Advoc. 35–41., 1447. 1456: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. V. 25., XI. 51., 1455: Dl. 14942.) Opp. Hod et Vasarhel. (1446: Magy. Tört. Tár. VI. 28.) Opp. Holdwasarhel. Hodvasarhel. (1455: Károlyi oklt. II. 307. és 1460: Acta p. Advoc. i. h.) Op. Vasarhel. (1462. és 1465: U. o.) A Tamásiak magbanszakadtával (tartozékaival együtt) a Hunyadiak (l. ott) kapták. 1455-ben a harapkói Botos András leányai és általok férjük: Szentgyörgyi György és szekcsői Herczeg Pál merűlnek föl birtokosokúl (l. harapkói Botosok alatt is), de ugyanekkor Hunyadi János is a magáénak; mondja. 1456-ban ugyanő és fiai új-adományúl kapják e két várost és tartozékait V. László királytól. 1460-ban és 1461-ben Mátyás király nevezi «oppidum nostrum»-nak, 1465-ben pedig Gáji (Horváth) Gergely (diósgyőri majd) budai várnagy «possessio nostra»-nak, természetesen utóbbi, mint a király tisztje, szintén a király nevében. 1508-ban (Wasarhel) a Losonczi Zsigmond itteni tisztjével találkozunk. Mikor jutott e család kezére, nem tudjuk. – Ma Holdmező-Vásárhely, Csongrádmegyében.
Összesen: 9 város.
