VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Baranyavár. (Baronyavár.) Castellum Baronyawar. (1454: Dl. 24541.) Castellum Baranyawar. (1472: Dl. 17333; 1474: szentmiklósi Pongrácz cs. llt.) Castellani de Baronyawar. {1472: Dl. 17357; 1499: Dl. 25386.) A hasonló nevű város (l. ott) sorsát követte.
Bodol(y)a. Castellum Bodola. (1421: Zsélyi llt., v. ö. 1424: Dl. 11537; 1450: Zsélyi llt., 1503: gr: Zay cs. llt. A. 51.). Castellanus in (de) Bodola. (1429: Kismart llt. 32. EE. 390., 1466: br. Révay cs. llt. Div. fam. III. 3.) Előbb a Bodol(y)aiaké volt, majd (1422. és 1424. óta) a Marótiaké lett. – Mikor azonban Bodola m.-város 1481-ben a vingárti Gerébek birtokába jutott, az itteni erósségnek már nincs nyoma. Csak 1503-ban tűnik föl ismét, az utóbbiak kezén.
Fazék. L. Valkómegyében.
Harsány. Mons pro castro satis utilis Saaraumlu nuncupatus. (1249: Fejér, IV. 2. 49.) Castrum Zaarsomolou. (1287: Haz. oklt. 105.) Castrum Scarsomolou. (1289: Kismart. llt. 32. A. 2. 1347. évi átiratban.) Castellanua de Zaarsumplow. (1296: Haz. okmt. VII. 250.) Castrum magistri Kemen comitatus de Barana. (1296: U. o.) Castellanus de Harsan. (1334: Zichy okmt. I. 433.) Castellanus de Harsan. (1375: Dl. 6256.) Stephanus, familiaris domini Johannis Bani de Machov, castellanus de Harsan. (1378: Zichy okmt. IV. 49., 1380: U. o. 153.) Castrum Harsan. (1381: U. o. 187., 1388–1406: Dl. 7388. V. ö. 1388: Fejér, X. 1 414.,1454: Dl. 24541; 1486: Dl. 19187; 1494: gr. Zay cs. llt., Pesty Frigyes okl. más. után.) Szár-Somlyót 1287-ben mint a magbanszakadt Balog Miklós unokája Miklós fia, Mihály birtokát Lőrincz nádor fiának, Kemény ispánnak adta IV. László király. Ugyanövé e vár 1296-ban is. (A részére kiállított adomány-levelet 1347,-ben Tamás pilisi ispán, kir. ajtónálló mester iratta át.) E vár Harsány fölött emelkedett. Azonos lehet tehát a későbbi Harsány várával, mely 1380-ban, 1381-ben – úgy látszik előbb is – a királyé. 1388-ban Zsigmond király Kórógyi Fülpös fiának, Istvánnak adta, 1406-ban pedig újra az István fiának, Fülpösnek. Ez óta – úgy látszik – állandóan a Kórógyiak bírták, egész kihalásukig. (Az 1470-es évek elejéig?) Ekkor hihetőleg laki Kis Tamás kir. kamarás kapta kir. adományul, de ő elítéltetvén, 1486-ban a vingárti Gerébek ugyanily czímen. Ők bírták aztán később, pl. 1494-ben is. Szár-Somlyóhoz tartoztak 1287-ben Ug, Permán(y), Tótvölgy, Perekcse, Bójad, Hidvég és Sz.-Mihály-monostora; 1289-ben Harsány, Babocsa, Permán(y), Tótvölgy, Ug, Világosberek, Keresztes, Bánfalva, Belös, Perekcse, Bója, Vörösfalva(?) Töttös, Hetény, Szederjes, Rékas, Keskend, Barkfalva, Litnek, Moj(u)s, Fejértó, a péti Sz.-Mihály monostor az ehhez tartozó 7 faluval együtt; Harsányhoz pedig 1388-ban és 1446-ban Baranyavár, Virágos, Keresztes, Perekese, Harsány, Babolcsa, Szántó és Nagyfalu s egyéb haszonvételek közt az ezekhez tartozó vámok is; 1486-ban Nagyfalu, Nagy-Harsány, Szántó és Babolcsa. – Várromok a Hársány helység fölött emelkedő czukorsüveg alakú hegy tetején (Szár-Somlyón) ma is láthatók. (V. ö. 1503-hoz: gr. Zay cs. llt. A. 53.)
Kémed. (Kéménd.) L. Váralja c) helység a.
Kos-vár. (Kas-vár.) Castellanus de Kasuar. (1388: Zichy okmt. IV. 377.) Castrum Kaswar. (1389: U. o. 379.) Castrum Koswara. (1392: Dl. 7765. 7767.) Castrum Kaswar. (XIV. század vége és 1446: Haz. okmt. VII. 435.) 1392-ben mint a hűtlen Szeglaki Filpe-fi László birtokát Kórógyi István kapta kir. adományul. Ez időben hozzátartoznak Verőfény, Páznánfalva, Szulcsin, Váralja, Lestancz, Kőfalva, Pálfalva, Mariancz, Bodorfalva, Szélszeg, Ivánfalva, Pisztorja, Kerestelke(?), Csapa, Derzsfalva, Legenye, Györkfalva, Ambrosfalva, Lukácstelke, Ladmérfalva, továbbá a csapai piaczi és száraz-vám, e végül a csenerévi rév részei. Később (mint várat) nem emlegetik; tartozékai a szombathelyi kastély tartozékaiba olvadtak be, melyeket 1506-ban és 1507-ben sorolnak föl. Ez időben a régi Páznánfalva már Poznanovcz, Szulcsin: Szelesin(cz), és Szelcsinicz, Váralja: Podgradja, Lestancz: Lestyancz, (Kőfalva: Katefalva vagy Kömeniczfalva?), Pálfalva: Paulovcz, (Mariancz: szintén Mariancz), Bodorfalva: Budrovcz, Szélszeg: Szelkovcz, Ivánfalva: Ivanovcz, Pisztorja: Malo-Piszko-rievo és Piszkorievo, Kirestelke vagy Kerestelke: Krisevcz, Derzsfalva: Dristyevcz és Legenye: Ladenik vagy Ledenik nevet visel. (L. Szombathely kastély a.) Kosvára vagyis Kos különben a mai Koskának felel meg, Verőczemegyében, Valpótól dny. 1392. évi tartozékai közül Zulcsin vagy Szulcsin a mai Szelcsin-nek, Ladmérfalva a mai Ladimirevczi-nek felel meg, Valpától szintén dél felé, Csapa pedig a mai Csepin-nek Eszéktől nyd.
Kőszeg. Castrum Kuzegh. (1351: Haz. okmt. 125.) Castr. Kozeg. (1377: Dl. 6395.) Castrum Kewzegh, Kewzeg. (1449: Dl. 9570; 1457: DL 15154–5; 1496: Dl. 20356. 20367; 1494–7: Muz. llt.) Caatellanus de Kwzugh. (1425: Dl. 11664.) Már I. Károly korában a szekcsői Herczegeké volt s később is az egész XV. század folyamán. – A mai Batina vidékén állt, Mohácstól dk. (E tájon; Dnna-parton, ma egy a néptől Leányvár-nak nevezett régi vár romjai porlanak. V. ö. Haas Mihály, Baranya. I. 331. l.)
Krassó. L. Bonahida-Krassó helység a.
Krassó-Szent-Miklós. Gastellanus de Krassozenthmiclos. (1463: Dl. 15869.) Castellanus in fortalicio Crassozenthmiklos. (1471: Dl. 17199.) 1471-ben a krassó-szent-miklósi Sa(n)tity családé.
Matucsina. Castrum Mathuchyna. (1395: Dl. 8048.) Particula porcionis poss. (Marótiaké) in possessione Mathwchina … prope castellum in eadem existens habita. (1462: Dl. 15710.) Castellum Mathuchina, Mathuchyna. (1465: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 5. és 6., 1469. 1472: Tört. társ. letét.) Castellanus dominorum … Laurencii de Mathwchyna. (1472: Dl. 33216.) Castrum Mathwchyna. (1489: Dl. 18485.) Úgy látszik, még Zsigmond király idejében a Marótiak kezére került, zálogban eredeti birtokosaitól, a Matucsinaiaktól, kik azonban (Gábor kalocsai érsek és testvére, Matucsinai Zsigmond) 1469-ben 5000 aranyért a király engedelmével ismét magukhoz váltották s aztán állandóan bírták. (V. ö. a hasonló nevű helység és a Matucsinai cs. a.) Hozzátartoznak 1472-ben Matucsina, Váralja, Jánosvölgye, Diosovcz, Valenovcz, Dragmancz, Gregasevcz, Sziletincz, Jalsavafolyás, Szeptenovcz, Uzja, Matucsinafolyás, Jarczaverha, Paradavcz, Hrasztyancz, Pétörfalva, Bos(s)ilovcz, Pribisovcz, Medenyák és Ferenczfalva. E helynevek nagy részét elferdítve sorolja föl egy 1489. évi oklevél, következőkép: Herén(y)falva(?), Lőrinczfalva, Dioczezus, Jánosvölgye, Bossiláz, Gergalsocsócz(?), Mandrosina, Szeptinócz, Gazet, Palanya, Turuskafalva, Paradócz, Harasztpancz, Dragmancz, Hinkvity, Rokovicz, Posszeszcsinág(?), Jarczverb, Tuletinsztut és Szerdancz.
Nekcse. Castrum Nekchewar. (1396: Dl. 8141.) Castrum Nekche. (1403–4: Dl. 9114; 1406: Kismart. llt. 44. B. 7., 1407: Dl. 9317. 9318. 9330. Müncheni áll. llt. Ung. Doc. II. 11., 1408: Fejér, X. 4. 672–3., 1424: Dl. 33516; 1432: Haz. okmt. VII. 452., 1489: Dl. 18485.) Castrum Nekchee. (1407: Dl. 30309.) Az Aba nembeli Nekcseiek építtették s bírták a XV. század elejéig, a mikor is (Sándor fia Zsigmond) hűtlenségbe esvén, Zsigmond király 1403-ban (majd újra 1405-ben) Szántai Laczk(-fi) Dávid fejérmegyei ispánnak és testvérének, Jakabnak adományozta. 1406-ban azonban ismét a király kezébe került vissza, cserében Sólyomkő biharmegyei várért. De csak egy évre; 1407-ben már (17,500 forintért) végkép eladta (május 24.) majd eladományozta (júl. 1.) Zsigmond király a Garaiaknak (Miklós nádornak és testvérének, Jánosnak), szavatolást ígérvén számukra főkép a nevnai Treutelek és Szécsiek ellenében. (A Treutel-ek tudtommal egy Nekcsei Zsigmonddal még 1396-ban kötött kölcsönös örökösödési szerződés értelmében tartottak jogot e várhoz.) A Garaiak bírták aztán később is, a XV. század folyamán, jelesül 1489-ben a Garai Jób özvegye, Fruzsina asszony. Későbbi sorsát nem ismerem; van azonban némi nyoma, hogy az Ujlakiak kezére került. (V. ö. 1506: Dl. 21535; 1507: Dl. 21712.) 1447-ben hozzátartoznak (Nekcse), a két (t. i. Alsó- és Felső-) Barázda, Homok, Váralja, Radostelke, Magiczavölgye, Jaeztrebja, a két Kaszarna, Vatvölgye, Cziglenia, Barátokfalva, Tajno, Sztricz-Miklós-telke, Méh-Bálent-telke, Fejesvölgye, Lubodertelke, Poreczje, Alsó-Nekcse, Vlazenyat, Jusafalva, Ogorgyancz, Mladnovcz, Gregasovcz, Vosztiarovcz, Tivanovcz, Petrovcz, Csotincz, Dimitrovcz, Stepanovcz, Markovcz, Vkojovcz, Martinisovcz, Zerdilovez, Babafalva, Kerek-András-telke, Kámarovcz, Goszpogincz, Szelcsincz, Vidakavocz, Krelzsincz, Luzsancz, Gojanovcz, Szicsan, Sztanisa, Osztrikovcz, Kohnya, Gampsincz, Miklosovcz, Tamasovcz, Ilkovcz, Kerekovcz, Tiborjovcz, Szupkovcz, Erdiliovcz, Gregorvölgye, Bleskovcz, Dimitrovcz, Czremosvölgye, Papfalva, Tolincz, Apáczafalva, Hvostina, Jánostelke és Balázstelke helységek; továbbá Podgorács és tartozékai: Lucsán, Luzsancz, Velye, Motos (puszta), Toliszlovcz, Dragcsinafalva, Prikajcz, Radinovcz, Magyarovcz, Hranitavajovcz, Prevortinovcz, Valkó vagyis Po(v)lcze, Dobrisovcz, …olczvarpucz, Velenczia, Dobovik, Hinkovcz, Vapnenicza, Odorjanovcz, Kandalovcz, Nadesincz, Hvalenovcz, Ivanovcz, Nenakovcz, Totarovcz és Tovarisovcz helységek.
Pécs., Castrum Ouinqueecclesiense. Castellani (castri) Ouinqueecclesie. (1336: Zichy okmt. I. 488., 1349: U. o. II. 385., 1380: U. o. IV. 152., 1391: U. o. 463–4. 473., 1393: Dl. 7853; 1394: Zichy okmt. IV. 556., 1398: Dl. 8844; 1400: Zichy okmt. V. 195., 1411: Dl. 9823; 1412: Dl. 9933; 1414: Dl. 10186; 1419: Dl. 10832; 1423: Dl. 11349; 1441: Dl. 13645; 1450 körül: Koller. i. m. IV. 316., 1453: Dl. 14703; 1455: Dl. 15009; 1463: Dí. 35640; 1472: Körmendi Itt. Misc. Németujvár, 1478: Haz. okmt. III. 434. és Dl. 18041; 1495: Engel, i. m. 148. l., 1511: Koller, i. m. V. 26 , 1515: Dl. 22738.) Castellanus civitatis (episcopi) Quinqueecclesiensis. (1394: Zichy okmt. IV. 549.) Főleg a pécsi püspöké (és részben a káptalanoké) volt; várnagyai egyszersmind a püspökség nemes jobbágyainak ispáni (comes terrestris) tisztét is viselték. (A többire nézve l. a városnál.)
Pécsvárad. Castellanus – conventus monasterii – Waradiensis. (1400: Zichy okmt. V. 176.) Castellanus castri Pechwaradienais. (1453: Dl. 14699; 1506: Haz. okmt. II. 389.) Az itteni benczés apátságé volt.
Po(d)gorács. (Podgoracs.) Castellanus de Poygaracz. (1467: Füzy cs. llt. Pesty Frigyes másoláta nyomán.) A Garaiaké volt. (L. a hasonló nevű város a.)
Soklós Castrum Soklous. (1362: Zichy okmt. Il. 491.) Castrum Soclos. (1391: Dl. 7679.) Castrum Soklos. (1378: Dl. 6558; 1387: Dl. 7243–4; 1396: Dl. 8050; 1401: Dl. 8625; 1448: Fejér, X. 4. 672–3., 1415: Dl. 9607; 1432: Haz. okmt. VII. 452., 1463: Dl. 15869; 1471: Dl. 17199; 1482: Huny. kora. XII. 217., 1484: gr. Zay cs. llt. P. IV. 17., 1490: Dl. 19657; 1492: Szepesi kápt. orsz. llt. Scr. XII. f. 7. n. 9. és Dl. 20248; 1494–1499: Act. neoacq. com. f. 1. n. 8. 12. és 14., 1499: Pozsonyi kápt. orsz. llt. 28: 6. 35.) Castrum Soklus. (1395: Dl. 8087.) Eleinte (pl. 1362.) a Soklósiaké volt, Soklós városával együtt; de hogy ők hűtlenségbe estek, 1387-ben a Pásztóiaknak és Kakasoknak (Kakas fiainak) adta Zsigmond király. Utóbbiaké volt még 1391-ben is. De már 1395 előtt a Garaiak kezére került, cserében a királytól bizbnyos más, zálogos birtokokért. 1395-ben Garai Miklós és János Soklósi (Péter fia Pál fia) Miklósnak engedte át, élete tartamára. Később, a XV. század folyamán állandóan a Garaiaké volt. 1482-ben a Garai Jób magvaszakadtával fiának, (Korvin) János herczegnek adta a király. 1484-ben azonban még valósággal Soklós város (valamint a taraiak másik szomszédos birtoka, Kis-Harsány) a király birtoka s így az itteni vár szintén csak névleg lehetett a Korvin Jánosé. 1490-ben örökre átadták neki a farkashidai egyességben, ő azonban már 1494-ben elzálogosította bajnai Both Andrásnak. – Soklós városon kívül 1395-ben vele járnak Kovácshida, Rád, Szerdahely, Palkonya, Szabolcs és Páli helységek; 1492-ben Csokmány; 1494–9- ben pedig: Csokma, Kis-Harsány, Tittös; Marótfalva, Vásáros-Bója, Vejte, Felfalu, Hartafalva, Nagy-Sul(y)os, Felső-Nyir, Nagy-Harkány, Koppány, Kis-Harkány, Bejke, Ebres, Bodony, Ujfalu, Malomszeg, Szillyefalva, Mihályfalva, Bogdása, Zaláta, Kis-Sári, Bélköz, Szerdahely, Kémes, Csepely, Piski, Lak, Adorján, Kórós, Kengyel, Rád, Sárostó, Ujnép, Makrád, Szabolcs, Páli, Palkonya, Csehi, Révfalu, Velencze, Girényfalva, Szörény, Lánka, Letenye, Szaparcza, Tésenfalva és Tormástelke baranyamegyei helységek. (V. ö. Szalay Antal, Tud. Gyűjt. 1820. XII. 48–52. l., U. o. 1823: III. 44. 45., U. o. 1824. XII. k. 19. 20. 21. l., Oláh, Hungaria. Bélnél. Adparatus. I. 10. l.) Erős vár volt, s még újabb időben is lakható. Itt töltötte fogsága idejének egy részét Zsigmond király. Még ma is mutogatják – irja Strázsay e század elején – azt az alacsony keskeny zugot, mely börtönéül szolgált.
Szár-Somlyó. L. Harsány várnál.
Szeglak. Castellum Zeglak, Zeglag. (1467: Füzy cs. llt., 1472: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 63. 1. 39., 1474: gr. Festetich cs. llt. Molnári, f. 82. n. 23., szentmiklósi Pongrácz cs. llt.) A Kórógyiaké volt (hihetőleg a XIV. század vége óta). Gáspár, az utolsó Kórógyi elítéltetvén, 1467-ben szeretvai Ramocsa Boldizsár kir. udvarnok kapta. Hogy azonban Mátyás király nevezett Gáspárnak megkegyelmezett, ugy látszik e kastélyt is visszaadta néki. Majd a Gáspár halálával a szeglaki uradalom is a monoszlai Csupor Miklós birtokába jutott kir. adományul, az ő halálával pedig vitanicsi(?) Horvát János majd dengelegi Pongrácz János kezére, ugyane czímen. Későbbi sorsát nem ismerem; van azonban némi nyoma, hogy az Ujlakiak kezére került. (V. ö. 1506: Dl. 21635. és 1507: Dl. 21712. S ezenkívül, Századok. 1881. kirándulás. Pótfözet. 77. l.) 1467-ben hozzátartoznak Szeglak, Ormanovcz, Benefalva, Filefalva, Záton(y), Mikófalva, Tótfalu (Tótfalva), Harkán(y)falva, Tikinczfalva helységek; továbbá Zatnicza (Zatincza), Orbigyancz, Jagodancz, Balázsfalva, Buzincza (Berzincz), Kisebb-Gyurisecz, Bekefalva, Kis-Zatnicza, Makatinczfalva, Köv(n)esinczfalva, Belinczfalva (Belenczfalva), Györgyfalva, Lazahozfalva, Komarovcz, (Kuzakoczfalva), Abadoczfalva (Obadoczfalva), Dibin(cz)falva, Lázárfalva, Fa(n)gyanczfalva, Gergerfalva, Lu(cs)ko(v)czfalva és Kis-Lukócz vagy Kis-Lucskov puszták; s 1472-ben ezenkívül még Kerenztur helység is. – Ez az egész terjedelmes uradalom azóta csaknem teljesen eltünt. Az 1467. évi 9 falu és 21. puszta közül ma csupán egyet ismerünk, s ez Hrkanovczi (Valpótól d-dny.), mely kétségkívül a régi Harkán(y)falvával azonos. E tájon terült el az egész uradalom, s maga Szeglak is, hihetőleg a Breznicza és Karasicza folyók összefolyásának közelében.
Szekcső. Castrum Zeckchu (1295: Árpádk. új okmt. X. 185.) Castellanus de Zukchu. (1341: Anjouk. okmt. IV. 130.) Castellanus de Zekcheu. (1348: Zichy okmt. II. 320.) Castrum Zekcheu. (1351: Haz. okmt. V. 124.) Castellanus de Zekcheu. (1363: Zichy okmt. III. 218., 1376: U. o. 627.) Castrum Zegchew. (1384: U. o. IV. 285.) Castrum Zekchew. (1494–1497: Muz. llt.) Már Anonymus is említi. (XLVII. fej.) I. Károly király idejében a (szekcsői) Herczegeké volt, valamint később is, az egész XV. század folyamán. – Fényes szerint Szekcső mellett még nem rég is láthatók voltak várromok. (Fényes Elek, Magyarorsz. Geogr. I. 44. l.)
Sziget. L. Somogymegyében.
Szombathely. Castellum Zombathel. (1494: gr. Zay cs. llt. Pesty Frigyes okl. más. nyomán., 1503: U. o. A. 51., 1506: Dl. 21535; 1507: Dl. 21692.) A XV. század végén a vingárti Gerébeké volt. 1506-ban és 1507-ben hozzátartoztak Verőfény és Szombathely m.-városok, Poznanovcz, Szeicsinicz, Szelcsin(cz), Podgradja, Lestyancz, Dragsaréve, Paulovcz, Krisevcz, Mariancz, Budrovcz, Cseneréve, Csudincz, Szelkovez, Ivanovcz, Malo-piszko-rievo, Piszkorievo, Rezancz, Velyerovcz, Tepsinovcz, Zenyesevcz, Kerpacsevcz, Bu(z)sjncz, Jazenovcz, Bicsárfalva, Szatnicza, Vihovcz, Lezisincz, Golubovcz, Frankfalva, Berkovcz, Vandigovcz, Budinincz, Katefalva (Ratefalva?), Bratkofalva, Kőmeniczfalva, Masztincz, Povcze, Dristyevcz, Siskovcz, Kraltevcz, Debl(y)ancz, Bra(z)sincz, Popovcz, Vrasinfalva, Balejak, Földesfalva, Teksincz, Ternovcz, Mikófalva, Gragyancz, Nemilovcz, Vajdafalva, Petriszlavcz, Demetrbvcz, Nazelcz, Csokcsafalva, Razosicze, Licsán, Prevlaka és Lodenik (Ledenik) helységek, melyek kétségtelenül a mai Verőczemegye területén, Valpótól dél felé, Koska és Szuboticza (puszta) táján feküdtek. (V. ö. Kos vára a.)
Valpó. Suburbium castri in poss. Selyanowcz. (Azaz: Valpó. 1438: Dl. 13181.) Castrum Walpo. (Az oklevél külsején, egykorú írással. 1438: Dl. 13267. Továbbá – 1453: Dl. 14703; 1465: Körmendi llt. Alm. I. Iad. 1. n. 5. és 6., 1470: Dl. 17095; 1471: Dl. 17272; 1479: Dl. 18196; 1481: Dl. 18482. 18485. 18487; 1494: gr. Zay cs. llt. Pesty okl. más nyomán, 1503: U. o. A. 51., 1507: Dl. 21692.) Castellanus in Valpo. (1462: Dl. 15715; 1467: Pozsonyi kápt. llt. Capsa Buden. I. fast. 4. n. 4.) 1397-ben, midőn Valpót – mint a magbanszakadt Sólyági János birtokát – Maróti János kir. adományul kapta, még nem említtetik vár avagy erősség e városban. Tudtommal 1438-ban tűnik föl először, mint a Marótiak birtoka. 1453-ban már kedvencz székhelye e családnak «ubi fere domicilium ac residenciam continuam et perpetuam habent, hominibusque et gentibus plenum et refertum existit». 1470-ben Maróti Mátyus (kir. engedélylyel) nejére, horogszegi Szilágyi (Ozsvát leányára) Margitra ruházta át, kit abba 1471-ben be is igtattak. Mátyusnak halálával és magvaszakadtával 1481-ben vingárti Geréb Péter és Mátyás kapták a királytól. A Gerébeké volt aztán később, pl. 1495-ben is. Hozzá (illetve Valpó városhoz) tartoztak 1397-ben (mint ekkor mondják: már régtől fogva) Sziget, Kunfalu, Mikófalva, Selén (Selyanovcz), Veres-Györgyfalva, Kal(o)borcz, Beszter, Sermalcz, Révfalu, Szekeresfalva, Rogács, Hodjás, Monoszló és Lippó, a Dráva folyó mindkét partján;továbbá 1470-ben és 1471-ben (Valpó városon kívül) Liszkovcz, Sarkfalva (a Dráva mindkét partján, révvel), Kunfalva, Mariancz, Zagajcz, Oresavcz, Szigetfalva, Miglak, Beszter, Nárt, Monoszló, Csus(z)a, Bodola, Vék, Kisfalud, Pelics, Rászló, Csobagata, Peterd, Páli, Asszonyfalva, Pergelincz, Rébas (Rékas), Bogát, Sepse és Lehevcz; 1481-ben pedig (Valpó városon kívül) Egyházas-Valpó, Monyorós, Selyanovcz, Kunfalva, Sziget, Monoszló, Hatasancz, Rogacsevcz, Dnina, Surokfalva, Apáti-rév, Biszter, Tornyancz, Zagajcz, Mikefalva, Oresancz és Oakna helységek, valamint Nárt, Miglak és Sámson-Miarancz része. (L. Selyanovcz m.-városnál külön is.)
Vasvár. Castellum Waswar. (1465: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 5. és 6.) A Marótiak baranyamegyei birtokai közt sorolják föl.
Összesen: 19 vár.
