BODROGVÁRMEGYE.
BODROGVÁRMEGYE.
Azon a területen, melyet ma Bács-Bodrogmegye egyedül foglal el, három megye osztozkodott a XV. században. A déli részen Bácsmegye, fölötte észak felé a Duna mentén Bodrog-, a Tisza mentén pedig Csongrádmegye terült el.
Bodrogmegye a mai pest-pilis-solt-kiskunmegyei Bogyiszló és Nádudvar vidékeig nyúlt föl, a hol a Bogyiszló határában feküdt Dalacsa és Szántó (utóbbi mint puszta ma is megvan) már bodrogmegyei helységek voltak. Eme legészakibb ponttól lefelé a Duna mentén körülbelül a mai Apatin-ig (Apáti) terjedt. Innen k.-é. majd ék. felé a mai Zombor és Ó-Sztapár közt vonulhatott el a megye határa, Csonoplyát magába zárva, Pacsér és Bajmok felé, melyek a legszélső csongrádmegyei helységek voltak. Innen ék. felé ismét kiszélesedett, mert Szabadka is beléje foglalandó. Aztán összeszűkülve, Jankováczon s (a ma pestmegyei) Szent- Istvánon és Sükösdön át ismét Szántó vidékére vonult.
E határvonal azonban csak nagyjából értendő, mert az a három megye, s különösen Bács és Bodrog közt, leginkább utóbbi rovására – szakadatlan változik. Sőt Bácsmegyének több enclave-ja is alakul időnkint Bodrogban.*
Mint Bácsvármegyében, Bodrogban is rendkivüli nehézségekkel küzködünk a helységek fekvésének meghatározásánál. De szerencsére, mint ott, itt is fönmaradtak a kalocsai érsekség tizedlajstromai az 1520–22. évekből, s ezek alapján legalább a főbb helyek szabatosabb meghatározása lehetséges. Ugyanazért a legjellemzőbb csoportoknak az eredeti írásmód és csoportosítás szerint való közlését e megyénél is nélkülözhetetlennek tartottam.
I. 1520-ban: Gezth, Janosy, Erdealya, Sary, Bwdy, Gergery; 1521-ben Gergely, Budi, Janossy, Geezth, Erdealya.
II. 1520-ban: Thotkalw, Bodrogh, Kyskelwd, Zewlews, Wyzmelleky zaka, Zaka, Wdwarth, Hethees, Naghhethes. 1521-ben: Wysmellekyzaka, Naghetes, Kyshethes, Bodrog, Wdwarth, Zewles.
III. 1520-ban: Warser, Darwaz, Apathy, Ersekzaka, Arnath, Apos, Repaszenthkyral, Wyfalw.
IV. 1520-ban: Oroz, Sagod, Chanadzenthgergh, Kerthweles, Chanad, Isser, Kakon, Zenthysthwan, Istwanwelge, Zenthpal, Zentywan; 1521-ben: Beed, Oroz, Sagod, Kerthwelyes, Zent Gerg, Chanad, Iser, Kakon, Zent Isthwan, Istwanwelge, Zenthpal.
V. 1520-ban: Sykesd, Kakwch, Bakmonostra, Dawoth, Herczegzantho. 1521-ben: Sykesd, Zanthohercheg, Dawoth.
VI. 1520-ban: Kayand, Pathala, Kachmar, Ezther, Zekffel, Kakoth, Halmos, Chomoklaya, Wanna, Choborzenthmyhal; 1521-ben: Pathola, Kayand, Zekffel, Kakad, Katthmar, Ezthwr, Wanna, Chomoklya, Halmos, Zenth Mihal.
VII. 1520-ban: Besnye, Zantho in Sarkez, Boroth, Sydee, Arokhaza, Mathishaza, Zenthgurgh, Tharnok, Gara, Borsod, Czezapa; 1521-ben: Besnye, Zantho, Boroth, Sgde, Chewzapa, Arokhaza, Mathisshaza, Zent Gerg, Borsod, Gara, Tharnok. (1522-ben a dőlt betűvel szedett helységek hasonló sorrendben.)
Az 1522. évi összeírásból még csupán a következők közlése szükséges:
VIII. Aranyan, Walfer, Darwaz, Apos Aranyan, Ersekzaka, Appathy, Somoszaka, Apos, Gyerthianos, Repaszentkyral, Wyfalw, Arnath, Kyzzenthkyral, Kaplan, Gergeli, Ordodz, Zantho, Iwanfalwua, Budizentmiklos.
IX. Totphalw, Vizmellekysaka, Bodrogh, Bodrogmonostor, Wel (Wec?), Sary, Vdwarth, Gheok(?), Kyskwlwd, Kechkes, Nagkwlwd, Zwlws, Kethhas, Erdealya, Letzke, Borthank, Papy, Kyshethes, Naghethes, Gesth, Baraczka, Zath.
(A VIII. és IX. csoportban a dőlt betűkkel szedett helységek az I-VII. csoportban nem fordúlnak elő.)
Nyugoti részében a Mosztonga nevű mocsár folydogál végig, lefelé Bácsmegyébe, Bács városnak tartva. Abban a homályban, mely bennünket e két megyében mindenütt kisér, ez a lomhán folyó víz igazi útmutató egyes helységek fekvésének meghatározásánál.
Bodrogmegye birtokossága első sorban köz-nemesség, melyet azonban a két évszázados török uralom s az ennek nyomában járó idegen telepítés ép ezért könnyebben is eltörölhetett a különben gazdag síkságról.
E köznemesség legvagyonosabb tagjai az aranyani Révaiak, a megye szive táján, Zombor vidékén jobbra-balra, a XVI. század kezdetén (de kétségkívül már jóval előbb is) vagy 10–11 falu és puszta részeinek urai; továbbá a Szántaiak vagy szántai Morhá(r)t-ok, szintén Zombor vidékén, s a Régyiek és régyi Csamafiak, a mai Rigyiczától dél felé vagy 6–6 helységben; aztán a Csákova vidéki lekcsei Sulyok-család, mely azonban inkább bácsmegyei nagy-birtokos; végül a Bajaiak, Baja városban és környékén.
Legkiválóbb birtokosai a török pusztítást is túlélt czobor-szent-mihályi Czoborok tulajdonkép szintén köznemesek. E család fészke a mai Zombor és tájéka, vagy 6–7 falu keletnek Csonoplyáig, északnak Rigyiczáig (hajdan Csomoklya és Régy), már a XIV. században. Lassankint azonban szolgálataikkal több magvaszakadt család jószágait szerezték meg e megyében, u. m. északról délnek haladva a borosi Birókét, a mai Jankovácztól Pacsir-ig vagy 8, – a Bajaiakét Baja városban, s mellette 1, – a Marótiakét, a Duna mentén le Apatin (helys. Apáti) tájáig vagy 6, – a szántai Morhát-okét ugyanott vagy 5, – s a harapkói Botosokét, a régi Bodrog és Bács megyék határán két helységben; úgyhogy a korszak vége felé a mai Jankovácz határától (Árokháza, Borota puszták stb.) le délnek egész a bácsi szélekig összesen vagy 32 helységben vagy pusztán lettek birtokosok Czobor-Szt.-Mihályon a XV. század második felében erősségük is volt; annak azonban, hogy ugyane helynek városi kiváltságokat is szereztek volna, nem találom nyomát.
Hasonlókép köznemesek, de szinte nagybirtokosokúl vehetők a Bartániak és bartáni Peresek, főleg az utóbbiak, kik Baracska- Szent-Györgyön (a mai Baracska vidékén) lefelé a Duna mentén a mai Bezdánig, s odább keletre a mai Sztanisits táján mintegy 8–10 faluban tekintélyes részek urai; továbbá a bácsmegyei eredetű Nagyvölgyiek, kik ép a bartáni Peresek falvainak részeit szerezték meg s ezenkívül Bartán várában s a mai Kolut és Csonoplya, északon Rim táján még vagy 7 faluban voltak birtokosok, sőt egy időben még a lévai Csehek uradalmához is jogot formáltak; végül a Gesztiek, a szintén Duna-vidéki Gesztről, kiknek e tájon, Küll(y)öd-ön (ma Kollut), odább északon Baracskán, Baja városban és környékükön tudtommal összesen vagy 9 (de hihetőleg még több) helységben volt részük, Küll(y)őd-ön pedig erős viziváruk is, melyet a nép Béka-várnak nevezett el.
Szomszédosok velök a barsmegyei eredetű lévai Cseh-ek (Vajdafiak), kik a pozsega- és valkómegyei ne(v)nai Treutel-ek után szintén Bezdán körül, s odább keletnek, Nemes-Militits és Csonoplya táján 10–11 faluban, – a szekcsői Herczegek, kik szemben baranyamegyei birtokaikkal már a XIV. században az ősrégi Bodrog városban, s fölebb Baracskáig mintegy 12 helységben (vagy pusztán) fészkelték be magukat; aztán a hírneves (szerémmegyei) Marótiak, kik ugyancsak a Duna vonalán, Baracskától le a mai Kupuszináig s odább keletnek is, összesen vagy 21–23 helységben vagy pusztán, s ezenkívül Szt.-György városban (a mai Ó-Sztapár vidékén) kaptak vagy szereztek terjedelmesebb jószágokat. Utóbbiaknak birtokai utánok részben a szentgyörgyi és bazini Grófokra s a Czoborokra szálltak át, kik azonban e miatt sokáig elkeseredett viszálykodásban éltek egymással.
Mint délen a Czoborok, északon a bát-monostori Töttös-ök foglaltak el uralkodó helyzetet, már a X1V. század eleje óta s miként a szekcsői Herczegek birtoka, az övék is baranyamegyei uradalmaik egyszerű folytatása volt. A központ, Bát-monostora vár és város, mely köré (k.-é.} Jankovácz, továbbá (dk.) Borsod, Gara és Katymár felé (de kisebb részben a mai Apatin táján is) összesen vagy 33 falujok vagy pusztájok sorakozik. Birtokaikat a Mátyás király idejében a kis-várdai Várdaiak örökölték; de az örökbe fogadó szerződésben Bát-monostor városon kívül már csak 20 falujokat sorolják föl. A Várdaiak különben ezenkívül, bár csak zálog czímen, a lévai Csehek uradalmában is szereztek jogokat.
Végül a megyének észak-keleti rónáján, melyet már hol Bodrog-, hol Csongrád-, hol pedig Bácsmegyéhez számítanak, a Hunyadi-rokonság vert gyökeret. János a kormányzó, Szilágyi Mihály, Mátyás király, Szilágyi Erzsébet, a dengelegi Pongráczok, a vingárti Gerébek és Korvin János. Eme mértföldekre terjedő síkon a szabadkai uradalom a legelőkelőbb, mert négy város (Szabadka, Halas, Tavankut és Madaras) is tartozik hozzá, de terjedelemre még nagyobb az odább délre egymásba fonódó bajmokpacséri és györgye-bajcs-csantafejér-turoli, a melyek, bár már inkább bács- és csongrádmegyei területek, a szabadkaival összefüggő testet képeznek, – a kunság közepébe ékelt Halastól le délnek Jankováczon (helys. Csőszapa) továbbá Szabadkán, Tavánkuton (beljebb Bodrogban), Madarason, Bajmokon, Pacsiron, Györgyén és Csonta-fejéren át le Bajsának, Hegyesnek egész a mai Verbász, Becse és Mohol vidékeig.
A világiak birtokai közé ékelődve megyeszerte mindenfelé találunk egyházi birtokokat is.
Északon a báttai apátság Szeremlyén városnak s ezenkívül vagy négy falunak földesura; ugyane tájon a fejérvári káptalannak s a (tolnamegyei) széki vagy czikádori apátságnak 3–3, odább délre, a mai Monostorszeg táján a Bodrog-monostori cziszterczita apátságnak és a bodrog-szigeti pálosoknak, továbbá Zombor vidékén a bácsi kis-prépostságnak és a baranyamegyei kőszegi pálosoknak (tudtommal) 1–1, a czobor-szt.-mihályi domonkosoknak pedig 3–4 helységben vagy pusztán voltak kisebb-nagyobb terjedelmű jószágaik. Ugyancsak Bodrog-Monostor (a mai Monostorszeg) táján a gazdagabb haj-szt.-lőrinczi prépostságé az egész Haj-Szent-Lőrincz város és még vagy 9 helység és puszta; a nyul-szigeti apáczáké három falu; még délebbre a mai Apatin táján a kalocsai érseké Apáti s az inkább Bácsmegyéhez számítható Arnat város, továbbá itt és a megye ény. részében öszszesen vagy 11 (hihetőleg még több) falu, zálogban, pedig – bár csak kevés ideig (azután a kalocsai káptalané) – a Marótiak, illetve szt.-györgyi Grófok birtokainak része; végül szintén a mai Apatin táján az ó-budai apáczáké Ujfalu vagy Egyed-Ujfalu m.-város.
Más megyebeli elókelőbb családok közül rövidebb ideig vagy csak ideiglenes czímen a gúti Országhok, a tolnamegyei györgyi Bodók, a pestmegyei Harasztiak, a valkómegyei Kórógyiak, a baranyamegyei Matucsinaiak s a Garaiakkal rokon harapkói Botosok kisebb-nagyobb részek urai.
){kind=link}