FŐBB BIRTOKOSAI:
FŐBB BIRTOKOSAI:
Albertfi (hetényi) cs. Alberthffy. (1496–8: Dl. 31256.) Úgy látszik, a szerémmegyei Hetény értendő.
Árpatarlói cs. L. Árpatarló városnál.
Bagdi (hidegkúti) cs. L. a Révaiaknál.
Bakó (hangonyi) cs. 1414: Muz. llt.
Bárczi cs. L. a Dávidfalvi cs. a.
Bátori cs. L. Karom várnál.
Beletinczi cs. L. a Marótiak és v. ö. a Révai cs. a. is.
Berekszói cs. L. berekszói Hagymás néven.
Birini (veronai) Pál. L. Rácz despoták a.
Bodiszlói (hetenolczi) cs. L. a Hatano(1)czi cs. a.
Both (bajnai) cs. L. Száva-Sz.-Demeter várnál és városnál.
Botos (harapkói) cs Bothos. Valkómegyéből. – 1455-ben az András leányai, Anna szekcsői Herczeg Pálné, és Margit Szentgyörgyi (Gróf) Györgyné s általa férjük és családjok kapják a néhai András birtokait Árki, Faczianovcz Bodony, Varjas és Baba-gerenda helységekben s tartozékaikban. (Dl. 14942.)
Brankovics György rácz despota. L. Rácz despoták a.
Csáki cs. 1422-ben elrendelte a király, hogy Csák, Banko(l)cz, Jakobi és Dermano(v)cz helységekben birt jószágukat csupán a Garaiaknak adhassák el. (Dl. 33555. V. ö. 1422: Dl. 11238.)
Csobinczi cs. 1431: br. Révay cs. llt. Szerém. II. 15. – L. a Marótiak a. is.
Dávidfalvi cs. 1456-ban a magbanszakadt Dávid birtokát Apácza, Zoval, Dobola és Silo pusztákon (melyeket ekkor Szilágyi Mihály mint belgrádi kapitány tartott elfoglalva}, Bárczi Albertnek s atyjának, Jánosnak két, s Ovczi Simonnak és Lukácsnak egy részben adományozta a király. (Dl. 15035.)
Decski (endrédi) cs. Dechky. (1498: Dl. 34256.)
Doroszlai cs. L. a Révaiaknál.
Falkos-szombat(j)ai (Falkas-szombatjai) cs. L. Falkos-szombatja helység a.
Garai cs. 1372-ben Cserögön templomot építtetnek s később itteni váruk vagy kastélyuk válik szerémmegyei birtokuk központjává. 1380-ban kapják Lajos királytól a magbanszakadt Bárányi Mátyás összes e megyebeli (elő nem sorolt) birtokait; 1382-ben pedig a szintén fiutódok nélkül elhalt Szemere birtokát Jezenik (Száván túli) helységben. (1408-ban új-adományúl nyerik Cserögöt és Bárándot.) 1425-ben szent-demeteri Progon Péter leányától (és családjától a Szentkirályiaktól) megszerzik Palaticso, Kékes, Banko(l)cz és Jakoldi helységeket. 1439-ben Albert király parancsára igtatják őket (László macsói bánt) a péterváradi vár és apátság birtokába. (1372: Fejér, IX. 4. 431., 1380: Dl. 33519; 1382: Dl. 33761; 1448: Fejér. X. 4. 672., 1425: Dl. 33556; 1426: Dl. 33558–9; 1439–1455: Dl. 13445- 6; 1473: Dl. 34430. – L. Cserög vár, város, Báránd vár és a Csáki cs. a. is.)
Geréb (vingárti) cs. Hihetőleg a Maróti-féle birtokok részeit kapták a Mátyus magvaszakadtával. 1497-ben Árpatarót és Szilbácsot találjuk kezükön. (1497: Dl. 20598; 1498: Dl. 34256. – V. ö. Árpataró vár és város a.)
Hagymás (berekszói) cs. Másként: Berekszói, Temesmegyéből. – 1462-ben Miklós Kőváló, Kisfalud és Bogdancz nevű birtokaiban testvérévé fogadja Szentgirolti Jánost. Kisfaludon és Kőváluban már a század elején is földesurak; sőt 1419-ben és 1420-ban kőválui várnagyukat is említik. (1414: 1418: Muz. llt., 1415: Dl. 30771; 1419: Dl. 30775; 1432: Muz. llt., 1462: Dl. 30319.)
Hatano(l)czi cs. Vagy: Hetenodczi, Hetnevczi, Hetényi. (L. Bácsmegyében, és v. ö. Hetenolcz helység a. Szerémmegyében.) Azonos lehet ezzel a XV. században később fölmerülő hetenolczi Bodiszlói vagy bodiszlói Hatano(l)czi cs.
Herczeg (szekcsői) cs. L. Botos (harapkói) cs. a.
Hidegkúti cs. L. a Révaiaknál.
Hosszúbácsi cs. Valkómegyéből. – 1353-ban, 1361-ben és 1380-ban Gomol (Gomal) és Petrovcz, 1370-ben és 1423-ban pedig Magyar-Olasz helység földesura volt. (1353: gr. Zay cs. llt. B. 7., 1361: U o. B. 14., 1370 U. o. B. 80. pp., 1380: U. o. B. 34., 1423: br. Révay cs. llt. Gyulay. VII. 12)
Hunyadi cs. János és fiai egyideig Kölpényt, Száva-Szent-Demetert, Szalánkemént és Zem(p)lént tartották kezükön. (1451-hez l. Fejér. Genus et incun. Hunyad. 153. l. és br. Révay cs. llt. Szerém. II. 16. – L. a várak, illetve városok között.)
Idecsk(f)i (Idecsk, Idecsfi, Idecskefi, lipolczi vagy egresi) cs. Idechk. (1403., 1430.) Filius Idech, filius Idechke. (1414.) Idechky. Ideczky. (1498. 1502. 1506.) – Másként: Lipo(1)czi. 1502-ben Lipo(l)cz, Peterd, Rugas, Somos és Bako(l)cz helységekben földesúr. (Az idézeteket l. Lipolcz helység a., v. ö. 1498: Dl. 34256. és l. Bácsmegyében is.)
Ikerhalmi cs. L, a szántai. Morha(r)t(-fi) cs. a.
Jaksics (nagylaki) cs. L. Árpatar(l)ó (várnál és) városnál.
Jaksinczi cs. 1414: Muz. llt.
Jugyei cs. 1414: Muz. llt.
Kalocsai érsek. 1334-ben cserébe kapta Mortovcz és Gerecz helységeket. 1368-ban Liget helységben is földesúr. Később Pétervárad várát és városát, Kamancz városát, Rednek várát és városát, Barics (és Martonics) várakat találjuk időnkint birtokában. – (1334: Anjouk. okmt. III. 79., 1368: Dl. 5681. – L. az említett városok a. V. ö. 1344: Anjouk. okmt. IV. 408. és Ortvay-Városy. Magy. orsz. egyh. földl. I. 351 l., Epist. Petri de Warda. 225. l.)
Karomi (Karoni, Karani) cs. l,. Karom városnál.
Kát(y)i cs. 1417-ben saját birtokukat és osztályos atyjokfiainak, a Karaniaknak részeit Szent-Jakab, Páké, Gyugyes, Tadinfalva, Karan, Nándor, Komlós és Zaglyan helységekben – Losonczi Zsigmondnak és a Maczedóniaiaknak (ob vinculum fraternitatis seu proximitatis) eladták. (gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 96. f. 3. n. 2.)
Kepös cs. Repws. – Miklós 1420-ban kir. ember. Honnan való? – nem tudjuk.
Kerekedi cs. 1426: Dl. 33558–9.
Kis (doroszlai) cs. Kys – L. a Révaiaknál.
Kovasztini cs. 1414: Muz. llt.
Korvin János. L. Cserög és Szalánkemén váraknál.
Kői káptalan. Bizonyára Kő (vagy Bán-monostora) város földesura volt. (L. Bán-monostora város a.)
Kölpényi (Kelpényi, rácz despota) cs. L. Rácz despoták a.
Laki cs. 1414: Muz. llt.
Ledegéri cs. L. Ledegér helység a.
Lipolczi cs. L. Idecsk~f)i néven.
Losonczi cs. L. a Kát(y)i cs. a.
Maczedóniai cs. L. a Kát(y)i cs. a.
Maróti cs. 1323-ban kapja (az Atinai Egyed magvaszakadtával) a szerémi sz.-kereszt monostor patronatus-jogát. 1391-ben pedig (János) új-adományként a magbanszakadt Mihalovczi János birtokait Mihalovcz, a két Hegyovcz, Gyurgyovcz, Grabovcz, Zlautim, Cserkovcz, Orehovcz, Dobrava, Vlcsak (Volcsak) és Stepanovcz helységekben, vámhelyekkel és a Száván levő révekkel együtt. 1402-ben (ugyanő) Zitarovcz, Goganovcz és G(y)img(y)inovcz nevű birtokát a király jóváhagyásával a Beletinczieknek adja. 1403-ban (ugyancsak Jánost) kir. adomány révén Tárnok, Kéménd, Farkadál, Idekcs, Turja, Banincz, Darás, Macskaló, Becsmen, Lovsincz, Radnosovcz, Csobotincz, Vergalovcz, Augusztanovcz, Bisszagovcz, Domjándi, Vasvár, Mikincz, Uzgled, Patkanincz, Tekenőcz és Perholcz helységek birtokába igtatják; 1404-ben pedig a hűtlen Székelyi István, György és Mihály birtokába, Székely vagy Széköly, Malatincz, Petrovcz, Dobanovcz, Diós, Szurcsin, Jákó, Grabovcz, Szent-Miklós, Szurdok és Belegös, valamint a szintén hűtlen dapsai Tordas Demeter és Domonkos részeibe, Dapsa, Pacse(j), Kerék(?), Gardanovcz, Roglincz, Buznati, Usevcz, Hásságy és Goldovcz helységekben. 1420-ban Zabulyánt cserében (a bácsmegyei Szent-Miklósért) a Szentmiklósiaknak adják oda; s ugyanekkor Árpatarló, Aszuágy, Lüki (Lyüki) és Almás helységeket (a királytól?) zálogba veszik. 1429-ben a Csobincziaknak Csobinczot visszabocsátják; majd 1430-ban újabb igtatás révén ismét birtokba veszik Petrovcz, Széköly és Malatiicz helységeket s Dobony részeit. 1445-ben (a János utódai) Ár(o)ki, Gomolyó, Hegyovcz, Szurcsin, Hodos, Szurdok, Beleges, a két Háb, Karlovcz, Dapsa, Remete és Fejér-Remete helységekhez tartanak jogot az Ujlakiakkal szemben. 1449-ben visszakapják a horogszegi Szilágyiaktól (kik elfoglalva tartották) említett Szurcsin, Szurdok és Hodos nevű birtokaikat; de már 1450-ben ismét panaszt emelnek a Szilágyiak ellen, Szurcsin és Beleges elfoglalása miatt. 1465-ben Karom és Árki kastélyokat (és uradalmakat), Für, Bingala és Szurok – máskor Valkómegyéhez számított – m.-városokat találjuk birtokukban. (1323: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1507. n. 3., 1391: Dl. 7711; 1402: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1514. n. 27., 1403: U. o. n. 40., 1404: U. o. fasc. 1515. n. 3., 1420: U. o. fasc. 1518. n. 20. és Dl. 10873; 1429: Orsz. Llt, NRA. fasc. 1521. n. 20., 1430: U. o. n. 26., 1445: Dl. 33080; 1449: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1523. n. 15., 1450: U. o. n. 18., 1451: NRA. fasc. 1524. n. 2., 1465: Körmendi llt. Alm. I. lad. I. n. 5. és 6., 1477: Dl. 34309. Az orsz. levéltári NRA. oklevelek Zágrábban. – L. Karom vár a. is; v. ö. a Révai cs. a.)
Morha(r)t(-ti, Morháti, szántai) cs. 1443-ban Sztarovcz, Tali(h)na és Faczianovcz helységekben földesúr. 1419-ben Miklós, Ikerhalmi Istvánnal együtt a magbanszakadt Karlovczi (Keztha-fi) Demeter karlovczi és pridvoriczai birtokát kapja kir. adományul. (1403: Dl. 12821. a 2. lapon; 1419: gr. Festetich cs. llt. f. 82. n. 11. – L. a lekcsei Sulyok cs. a. is.)
Ovczi cs. L. a Dávidfalvi cs. a.
Patrakovczi (Putrakovczi) cs. 1430-ban Réva részeit találjuk kezükön; 1431-ben pedig (a Révaiaktól) Barla, [Patrakovcz] és Sz.-Márton helységeket. (L. Patrakovcz helységnél idéz. s v. ö. a Révai cs. a.)
Péterváradl (cziszterczita) apátság. Béla király 1237-ben úgy Szerém-, mint a többi szomszédos megyében bőven ellátta földbirtokokkal. (Wenzel. Árpádk. új okmt. VII. 27–31. l.) E birtokok megfejtése azonban külön monografiát igényelne s nem is a mi feladatunk. (V. ö. Pétervárad vár és város a.)
Progon (szent-deüieteri) cs. L. a Garai cs. a.
Puczel Kristóf. L. a Révaiak a.
Rácz despoták. 1441. körül Brankovics György rácz despota rokonának: veronai Birini Pálnak adja (mint látszik, inkább csak írásban, vagy az egész oklevél csak hamisítvány) Szalánkemén várát, városát, Olczár és Garafalva helységekkel együtt; 1451-ben azonban ismét bírja Kölpény, Száva-szentDemeter, Szalánkemén és Zemlén (várakat) városokat vagy helységeket. 1497-ben a Kelpényi vagy Kölpényi György és János rácz despoták kezén találjuk Kelpényt, Árki kastélyt és Ireg várát. (1441. körül: Bárány, Torontálm. hajd. D. okl., Fejér, X. 5. 364., Pesty, Brankovics birt. 13–53., 1451: Bárány, i. m. E. okl., 1497: Dl. 20698; 1498: Dl. 34256. – V. ö. az említett várak és városok a.)
Révai (Rivai) cs. Réván kívül, mely a XllI. század óta (pl. 1520-ban is) állandó birtoka volt, f6ldesúr Bánkfalva vagy Bankovcz (1368 1520.), Jako(j)di (1368.), Keresztur (1417. 1451. 1479. 1492. 1520.), Barla (1431.), Patrakovcz vagy Putrakovcz (1431. 1520.), Szent-Márton (1431.), Sályi vagy Saulincz (1451, 1479. 1519.), Ellyesovcz vagy Illyesovcz (1479. 1519. Dersincz vagy Derzsi (1479. 1492. 1520.), Szőllős (1479. 1519.) és Dubovcz (1479.) helységekben. – 1415-ben Révai Mihály Puczel (Puchel) Kristóf váraljai várnagyot fiává fogadván, utóbbi szintén részesévé válik a Révai birtokoknak, (1423-ban) és 1431-ben mint Révai szerepel, s még 1519-ben is mint a család egyik tagja emlegettetik 1431-ben vele együtt a Révaiak az ellen tiltakoztak, hogy Patrakovczi (Putrakovczi) László az ő Barla, [Patrak]ovcz és Sz.-Márton nevű birtokaikat a Beletinczi családnak elzálogosíthassa. 1451-ben Révai László (a Mihály fia) Tordas (Thordas) Jánost testvérének (frater) nevezi, mint a. kivel együtt Sályi, Réva és Keresztur helységekben birtokos. Ez a János 1430-ban «árki» előnevet visel s talán arról az Árkiról való, melyet 1520-ban szintén a Révaiak birtokában sorolnak föl, és annak a dapsai Tordas Demeternek vagy Domonkosnak utóda, a kiknek birtokát Zsigmond király még 1404-ben a Marótiaknak (l. ott) adományozta. 1492-ben Doroszlai Istvánt találjuk benne Réva, Keresztur és Dersincz birtokában, s ép tanúi vagyunk, a mint e birtokok részeit nővére után való rokonára, Hidegkuti Mátyás atyai várnagyra (a kit a kir. kanczellária még ez évben hidegkuti «Bagdy» Mátyásnak nevez) átruházza. Ennek a rokonságnak, jelesül a magbanszakadt doroszlai Kis (András fia) Lászlónak (s egyszersmind a föntebb említett Kristóf váraljai várnagynak) birtokait (Réva vagy Riva, Dersincz, Szőllős, Saulincz, Ellyesovcz helységeket és Keresztur pusztát) 1519-ben a Révai család (István Ujlak vár bánja, és Ferencz nádori titkár, a László fiai, a ki meg a másik Lászlónak – Mihály fiának – volt fia) ismét visszakapta II. Lajos királytól. 1520-ban Ujlaki Lórinczczel együtt tart jogot Révai Ferencz «Rewa, Brezthacz, Kerezthwr, Zolnok, Bekenyew, Bankowcz, Pettrowcz, Asswagh, Krakwdyncz, Pwthrakowcz, Dersyncz, Zytharowcz, Kerezthecz, Zenna, Gyargyouch, Hramythyncz, Wydakowcz, Komarowcz, Akal, Wladicze, Arky, Sewcza, Dremlyan, Blasencz (Blasenicz), Jahenye, Thernyacz és Lwbenycze» helységekhez, melyek kétségkívül szintén a mai Rivicza vidékén, kisebb részben nyugotra (mely irányban 1520-ban a szerémi püspök Szent-Gergely nevű birtoka s két Dios-i szerb eredetű nemes is szomszédos ez uradalommal), nagyobb részben k.- dk. felé terültek el. Bresztacs mint helység, Szolnok mint puszta ma is megvan Rumától d.-dk., illetve keletre, Bankovcz hasonlókép (ma Bankovczi p.), s Petrovcz is (mint Petrovczi helység), Rumától dk. felé. Ezenkívül egy Sztarovacz nevű pusztát Rumától d., Budjanovczi (és Bresztacs) mellett találunk, mely hihetőleg a hajdani Zytharowcz helységgel azonos. (1296: Haz. okmt. VI. 421., 1346: Anjouk. okmt. IV. 649., 1349: Haz. okmt. VII. 407., 1368: U. o. 412., 1370: Dl. 5877; 1415: br. Révay cs. llt. Szerém. II. 5. és 6., 1417: U. o. 4., 1423: U. o. Valkó. I. 3., 1431: U. o. 7.,1451: U. o. Szerém. II. 16., 2479: U. o. 24., 149: U. o. 17., 1511: U. o. 28., I519: U. o. 20., 1520: U. o. 22. V. ö. 1349: U. o. I. 31., 1404: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1515. n. 3., 1430: U. o. f. 1521. n. 26. mindkét okl. Zágrábban. – A XVI. századi, s különösen az 1520. évi adatokat a középkori Szerémmegyéről való tudásunk fogyatékos volta miatt okvetlenül közlendőnek véltem, főleg pedig hogy Révának vagy Rivának a mai Riviczával való azonossága még jobban kitűnjék. – Váraljára és Puczel Kristófra nézve v. ö. Valkómegyében, Váralja kastély és Puczel Kristóf a.)
Sulyok (lekcsei) cs. Bodrog- és Bácsmegyéből. – 1455-ben a szántai Morhát(i)-akat testvérökké fogadják India és Jadva nevű birtokaikban. (1455. 1467: Muz. llt.)
Szécsi (rima-szécsi) cs. L. Cserög váránál. (1478.)
Szent-gergelyi apátság. 1357-ben Marján-Olasz (Morján-Ulasz),1375-ben Szent-György helységben és 1416-ban az Apáti pusztán van birtoka. (1357: gr. Zay cs. llt. B. 4. és 5., 1375: Zichy okmt. III. 604. és 1416. 1420: Muz. llt.)
Szentgirolti cs. L. a berekszói Hagymás cs. a.
Szentgyörgyi (Gróf) cs. L. a Botos (harapkói) cs. a.
Szent-irénei káptalan. Bizonyára Szent-Iréne vagy Sz.-Er(e)nye (l. ott) másként Szerém város egyik földesura volt. Ezenkívül 1368-ban Szent-György és Gyós helységekben is birtokos. (Dl. 5681.)
Szentkirályi cs. L. Szent-Király helység és v, ö. a Garaiak a. (1425.)
Szentmiklósi cs. L. a Marótiak a. – V. á. 1420: Muz. llt.
Szerémi püspök. Bánmonostora és Szent-Iréne (Szent-Ernye, Szerém) városok (egyik) földesura volt. Ezenkívül 1339-ben Szent-Miklós, 1520-ban Szent-Gergely helységeket, 1473-ban pedig a bánmonostori és dombói erősségeket találjuk birtokában. (1339: Forgách cs. llt., 1473: Dl. 34030; 1520: br. Révay cs. llt. Szerém. II. 22. – L. az említett várak és városok a.)
Szilágyi (horogszegi) cs. L. a Marótiak és a Dávidfalviak a.
Szolnoki cs. 1415: Br. Révay cs. llt. Szerém. II. 5.
Tamási (kamanczi) cs. Thamasi. – 1497-ben e család egyik tagja János Szerémmegye szolgabírája. (Dl. 20598.)
Tordas (árki) cs. L. a Révaiaknál.
Torma cs. Thorma. (1426: Dl. 33558–9; 1439: Dl. 13445; 1497: Dl. 20598; 1498: Dl. 34256; 2606: Veszpr. kápt orsz. llt. A 57., 1520: br. Révay cs. llt. Szerém. II. 22.) 1426-ban, 1439-ben és 1497-ben hangonyi, 1498-ban és 1506-ban remetei előnéven tűnnek föl ily nevű nemesek; 1520-ban pedig a paskai Tormák Hangodon is birtokosok. Kétségkívül ugyanegy család értendő.
Török (davotij cs. Thwrek. (1426: Dl. 33558–9.)
Ujlaki cs. Száva-Szent-Demeter és a talán szerémmegyéi Báránd várak és tartozékaik (köztök Száva-Sz.-Demeter város) földesura volt. (L. e várak és város, s v. ö. a Révai és Maróti cs. a.)
Összesen: 66 birtokos.
