VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Csepreg. Datum in obsidione fortalicii Chepreg. (1454: Dl. 14815.) Hunyadi János beszterczei örökös gróf levelében fordul elő. (V. ö a hasonló nevű városnál.)
Dorog. Poss. Trausdorff cum castro seu fortalicio ibidem lapideo. (1425: Pozsonyi kápt. orsz. llt. lad. 2. fasc. 9. num. 3.) Castrum Dorog al. nom. in idiomate teutonicali Drawsdorff vocatum. (1430: Sopronm. oklt. II. 148.) Castrum Dorog, Dorogh. (1430: U. o. 155.; 1486: U. o. 548.) Fortalicium in poss. Dorogh. (1435: U. o. 232.) 1430-ban, mint a magban szakadt dorogi Hognauer vagy Hagnauer (Hognawar, Hagenawer, Hagnawar, Hagnabar) János birtokát, a Kanizsaiaknak adta Zsigmond király. A beiktatásnak a fraknói Grófok ellenmondtak, miután e várat már előbb kezükön tartották. De még ez év végén sikerült magukat a Kanizsaiaknak e vár birtokába beigtattatni. (1433-ban azonban még szerepel draspurgh-i Hogar Pál, a ki úgy látszik, tulajdonkép szintén Hognauer vagy Hognavar.) 1435-ben az itteni erősséget ismét a fraknói Grófoknak (Pálnak és Vilmosnak) adta a király, mint régi birtokaikat. 1486-ban azonban megint a Kanizsaiak tartanak hozzá jogot Groffniker Ulrik ellenében, a kinek Mátyás király oda adományozta. Ekkor különben már csak romjai voltak meg. Viszont, mint a hasonló nevű helységnél látjuk, már a XIV. század közepén is állt itt egy kő-torony és kőből épült palota. (V. ö. Dorog helység a.) – 1430-ban hozzátartoznak Dorog (Drausdorf), Kő-Pordány és Horpács helységek.
Drausdorf. (Draspurg.) L. Dorog néven.
Eisenstat. (Eisenstadt.) L. Kismarton néven.
Éles-szeg. L. Mosonyvármegyében.
Forch(t)enstein. L. Fraknó várnál.
Fraknó. (Frachnó. Frachtnó.) Castrum Faruhno. (1346: Sopronm. oklt. I. 187.) Castrum Frohno. (1370: U. o. 390.) Castrum Frahthno, Frahtno. (1398: U. o. 537., 1426: Dl. 11807; 1436: Sopronm. oklt. II. 265., 1437: Dl. 12993: 1445: Huny. kora X.155.) Castrum Frathnaw. (1400: Dl. 8539.) Castrum Frahthnow. (1434: Sopronm. oklt. II. 212:, 1435: U. o. 232,) Castrum Forchtenstejn. (1441: Huny. kora, X; 98.; 1464: Haz. okmt. V. 272., 1488; Huny. kora. XII. 396.) Gastr. Forthenstain alias Frathno. (1447: U. o. 236.) Castrum Vorchtenstain. (1451: U. o. 320., 1463: Dl. 15856; 1481: Katona. Hist. Crit. XVII. 218–9. l.) Haubtmann zu Vorchtenstayn. (1452: Sopron városi llt. IV. D. V. 334. szám., 1463: U. o. 337. sz.) Castrum Frakno. (1478: Dl. 25249; 1490: Dl. 19657.) A nagymartoni vagy fraknói Grófoké volt. 1398-ban a király – a fraknói Grófok hűtlenségbe esvén – a Kanizsaiaknak adta, 1400-ban azonban már ismét régi gazdái kezén találjuk. 1434-ben Pál és Vilmos grófok a Molnáriakra ruházták át, 1445-ben pedig Vilmos – Albert osztrák herczegnek veté zálogba. Utóbbi aztán a Pál leányaitól örökösen is megszerezte, majd 1451-ben Frigyes római királynak adta el, a kit már mint császárt – az 1463-iki egyezségben Mátyás király is megerősített e vár birtokában. 1488-ban Siebenhirter Jánostól, a Sz.-György-rend nagymesterétől (akit 1464-ben mint a Frigyes császár emberét találunk Fraknón) kapta aztán vissza e várat Mátyás király. 1490-ben, a farkashidai egyezségben Kismarton várával és városával fogják együvé, mint a boldogult király által fiának, Korvin Jánosnak adományozott birtokokat, a melyeket «a mult napokban» Beatrix királyné, a rendekkel egyetértve, szükségből Szapolyai István szepesi grófnak, Ausztria főkapitányának 17.000 db aranyért zálogba vetett, s a melyekre nézve most kötelező igéretet tesznek a rendek Korvin János herczegnek (már előbb, Bécsben is igérték), hogy az új király koronáztatására következő első országgyűlésen a királylyal Szapolyaitól visszaváltatják és a herczegnek visszaadják. 1491-ben azonban II. Ulászló király szerződésileg ismét III. Frigyes császárnak adta át.
Harrenstein. (Harronstein.) L. Szarvkő várnál.
Hornstein. L. Szarvkő várnál.
Kabold. (Kabolt. Kobold. Kobelsdorf. Kobelstorf. Kubelsdorf.) Castrum (regis) Kabold. (1280: Árpádk. új okmt. XII. 289.) Castrum Kobold. (1302: Fejér. VIII. I. 104–5., 1332: U. o. VIII. 3. 601.) Castrum Kaboth. (1319: U. o. VIII. 2. 199.) Castrum Kabolth. (1323: U. o 429.) Castrum Kabold vocatum simulcum tributo in via exigere ab antiquo consveto. (1346: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 187.) Castrum Kabold. (1347: Dl. 12993; 1435: U. o. 232., 1437: U. o. 270., 1445: U. o. 319. és Huny. kora X. 155.) Castrum Kaabold. (1434: Sopronm. oklt. II. 212.) Castrum Kwbelsdorff alias Kabold. (1447: U. o. 227.) Castrum Kobelsdorff. (1451: U. o. 320., 1463: Dl. 15856.) Castrum Kobelstorff, Kobelsdorff. (1491: Katona, Hist. Crit. XVII. 218–9.) 1280-ban még a Csák nemzetség tagjai kapják; majd a Nagymartoniaké, más néven fraknói (kaboldi) Grófoké lett, akik is (Pál és Vilmos) 1434-ben e várban bírt jogukat a Molnáriakra ruházták át. 1445-ben azonban még a fraknói Gróf Vilmosé volt, aki ekkor Albert osztrák herczegnek zálogosítá el. Vilmos halálával azonban családjának magva szakadván, 1446-ban e várat nemes szolgáinak, Váti Mihálynak és laki (máskép mihályi) Ugron Istvánnak s általok Linkóháti Benedeknek adományozta Hunyadi János kormányzó. De hogy beigtatták-e az uj adományosokat e vár birtokába, – nincs semmi nyoma. 1447-ben Albert osztrák herczeg örökösen is megszerzé a Pál (gróf) leányaitól, 1451-ben pedig Frigyes római királynak adta el, a kit – már mint császárt – az 1463. évi egyezségben Mátyás király is megerősített e vár birtokában. Az 1491-iki békeszerződésben II. Ulászló király ismét III. Frigyes császárnak adta át. 1506-ban Weisspriacher Ulrik nevezi magát Kaboldról. (Liber dominus de Kabold.) – 1346-ban és 1435-ben hozzá tartoznak a vár alatti út-vám, s Veper és Péter-Németi helységek.
Kaczenstein. (Kaczenstain. Koczenstein.) L. Macskakő néven.
Kapu. Castellanus de Kapu. (1291: Árpádk. új okmt. V. 58., 1322: Sopronm. oklt. I. 89.) Castrum Capu. (1345: Haz. okmt. II. 83., 1350–1: Sopronm. oklt I. 213. 233.) Nos magister Belud castellanus de Kapu et comes de Rabacuz et iudices nobilium de eodem comitatu. (! 1349: Dőry cs. llt.) Castrum (de) Kapu. (1366: Kismart. llt. XIV. C. 85, 1379: Sopronm. oklt. I. 452., 1387: U. o. 483., 1409: Dl. 9516.) Castellani de Kapu ac vicecomites de Rabakuz. (1378: Haz. okmt. I. 272., 1379: U. o. 275.) Castrum Kapw. (1387: Haz. okmt. V. 166 168. 171., 1388: U. o. 180. 182. és Kismart. llt. 14. A. 4., 1401: Sopronm. oklt. I. 541., 1425: Dl. 14645; 1435: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 234., 1444: Körmendi llt. Himfyana, n. 462., 1446: Sopronm. oklt. II. 321., 1454: Kisfaludy cs. llt., 1478: Dl. 18077; 1493: Sopronm. oklt. II. 567., 1518–20: Dl. 37007.) Castellani (castri) de Kapu. (1433: Sopronm. oklt. II. 191., 1475: U. o. 486.) Királyi vár volt egész 1387-ig, a mikor is Zsigmond király a Kanizsaiaknak adta, a kik az egész XV. századon át bírták. 1444-ben, e zavargós időkben, Ujlaki Miklós foglaltatta el; 1446-ban pedig a Rozgonyiak adták vissza a Kanizsaiaknak. – 1379-ben Iván helység tartozik hozzá; 1387-ben pedig Lövő, Iván, Vitnyéd, Keczel, Szill (város), Pordány, Bogyoszló, Estvánháza, Babót, Erdő, Hidász, Kapu helységek s a beledi vám.
Kesző. (Keszi.) Castellanus de Kezeu. (1398: Haz. okmt. I. 291.) Castrum Kezew. (1406: Haz. okmt. VII. 44l., XV. század: Sopron városi llt. Lad. IV. D. 1. 66. Ugy látszik ez a Kesző vár értendő.) Castellum Kezy. (1433: Dl. 12531.) Castrum Kezew. (1441: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 304., 1447: U. o. 329., 1449: Körmendi llt. Himfyana, n. 484.) A győri püspöké volt; 1449-ben Szlibo(v)i Bronis (mint várnagy?) ült benne. – Vár-Kesző helység mellett keletre a keszei vár romjai ma is megvannak. (1850-es évekből való térkép szerint.)
Kismarton. (Kis-Marton.) Burggraf von Eisenstat. (1373: Kismartoni városi llt.) Opidum seu castrum Kismarthon. (1400: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 621.) Castrum Kysmorton, Kysmarton. (1415: U. o. II. 25.. 1440: U. o. 300., 1486: U. o. 548.) Castellanus de Kysmarton. Castrum Kysmarton. (1433: U. o. 196., 1434: U. o. 225.) Das Gesloss und Herschaft zu der Eysneinstat. (1445: Huny. kora X. 171.) Stat genant die Eysneinstat und die Burkch darin, in dem Kunigreich Hungern gelegen. (1451: Huny. kora. X. 313.) Die Stat und der Gesloss zu der Eisneynstat. (1453: Hazai okmtár. IV. 375.) Sloss Eysenstat. (1488: Huny. kora. XII. 396.) Civitas Kys Marthon cum castro. (1490: Dl. 19657.) Kismarton város sorsában osztozott. (L. ott.)
Kobold. (Kobelsdorf. Kobelstorf.) L. Kabold néven.
Lánzsér. (Landsee.) Castrum Laanser, Lanseer, Lanser. (1263: Árpádk. új okmt. V1II. 49., 1390–1425: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 87., Dl. 11463. 11538. 11618–20.) Castellanus de castro Lanser. (XV. század első felében: Sopron városi llt. IV. D. 1. 38., 1436: U. o. IV. D. II. 137., 1459: Huny. kora. X. 617., 1464: Dl. 11620.) Castrum Lanse. (1438: Haz. okmt. II. 280:, 1445: Huny. kora. X. 155.) Castrum Lennsee alias Lenser. (1447: U. o. 227.) Az 1494. évi számadáskönyvben: Item Marsky in pertinentiis Lancher. Az 1495-ikiben: Item domini Mraxi in pertinenciis castri Lanser. (Bécsi udv. könyvtár, 3418. sz. kézirat. Engel. i. h. 21 és 148. l.) Castrum Lanzer. (1506: Dl. 21592.) 1424-ben Atinai Zsigmond, magszakadáshoz közel lévén, Garai Miklós nádornak adta; a ki e vár és uradalom birtokába be is igtattatott s ezeket utódaival együtt (pl. 1435-ben) bírta is. 1445-ben fraknói Gróf Vilmos, a kinek családja már 1424 előtt jogot tartott e vár részeihez, Albert osztrák herczegnek zálogosítá el. Utóbbi aztán 1447-ben a fraknói Gróf Pál leányaitól örök áron is megszerezte. A Garaiak birtokjoga azonban e várra nézve szintén érvényben maradt, s azt 1459-ben Mátyás király is, az országnagyok is elismerték, igérvén, hogyha a római császártól visszaszerzik, bizonyos feltételek alatt a Garaiaknak fogják visszaadni e várat. 1464-ben Mátyás király ugyancsak a Garaiak (Jób) részére erősíté meg e vár birtokát illetve, Atinai Zsigmond 1424. évi örökvalló-levelét. 1475-ben és 1479-ben azonban már a Groffniker Ulriké, a ki kir. adományban 1482-ben kapta s 1486-ban is bírta; 1506-ben pedig Weisspriacher Ulrik, Kabold ura, mondja magáénak. (V. ö. 1479-hez és 1482-höz Haz. okmt. V. 349., 1486-hoz: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 549.) – 1425-ben hozzátartoznak Lánzsér, Derecske, a két Pula (Pullendorf), Dobornya, Deutal, Szent-Márton. Felső- és Alsó-Loók, Haracsány, Nyék, Semlesdorf, Riczing és Szergény helységek, Urkony, Pichlesdorf, Bódogasszonyfalva és Gobornok puszták. 1476-ben Egeredet (bizonyára részben) szintén e várhoz számították. (Nagy I. Sopronm. oklt. II. 483.)
Léka. L. Vasvármegyében.
Macskakő. Herr Sigmund von Ebersdorff zu der Zeiten Hauptman zu Ödenburg und sein Haus zu Katzenstein. (1443: Századok. 1883. évi kirándulás füzet. 22. l.) Castellanus de Machkakew. (1450 körül: Sopron városi llt. IV. D. II. 166.) Machkakw. (1451: U. o.) Fortalicium Machkakew. (1454: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 383.) Fortalicium Machkakw. (1455: Dl. 15001.) Conradus Baytharhar de Machkakew. (1457: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 399.) Geslos Kaczenstain. (1463: Sopron városi llt. lad. IV. D. fasc. V. n. 380. – V. ö. U. o. num. 382. 383. 384. 385., 1464: Kismart. llt. 45. H. 141.) Castrum Machkakew. (1464: Fraknói. Mátyás kir. lev. I. 63.) Fortalicium circa Coczenstain. (1464: Sopron városi llt. Lad. 1V. D. fasc. V. n. 386.) Nagy Imre szerint a soproni kapitányok közvetlen fenhatósága alatt állt, s ezek egyike, alkalmasint Eberstorfi Zsigmond (1443 táján) építtette, utóda, Lichtenburgi vagy Vetoviai György pedig még jobban megerősíté. 1454-ben, 1456-ban és 1457-ben (paumgarteni) Weitraher Konrád tartá kezén. A Mátyás király uralkodása első néhány évében cseh katonák (Hag Ferencz, Lusiczki Miklós, Janoviczi Bavor, Tavaczovszki Máté, Vulczko Vaczlab) kerítették kézökre, s innen fosztogatták a megyét. 1463-ban III. Frigyes és Mátyás király is megsokallván rablásaikat, sereget küldtek ellenök. 1464-ben Weitraher Konrád adta át enyingi Török Ambrus soproni ispán kezébe. – A vár fekvésére nézve egy 1244. évi oklevél tájékoztathat, a melyben Soprontól nem messze észak felé (Meggyes, Rákos sat. táján) egy: Machka vel Madaskad nevű helyet említenek az észak felől jövő nagy országút mentén. (Haz. okmt. II. 138.) Itten tájon feküdt, a Rákos és Meggyes közt elterülő Katzendorf nevű szőllőhegyen. V. ö. Nagy Imre, Századok, 1883. i. h. 22. sat. l.)
Paumgart(en). 1475-ben említik a Groffneckerek a Paumgarten nevű birtokukban fönnállt régi várat (castrum olim ibidem constructum), melyhez annak idején egyebek közt Rorbach és Siegendorf helységek is tartoztak. E vár a század elején csakugyan meg is volt. (Castram Pawngarthen, Pawmgarten. 1412: Pozsonyi kápt orsz. llt. lad. 5. fasc. 1. num. 24. és lad. 5. fasc. 1. num. 25. – V. ö. 1475-höz: Dl. 17681.)
Pordány. Castrum Pordan. (1434: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 212.) Fortalicium in Pordan. (1435: U. o. 232) A fraknói Grófoké volt, kik itteni jogukat 1434-ben a Molnáriakra ruházták át. – Kő-Pordány értendő.
Rákos. (Rákvár.) Pallacium et edificia in Rakus que est curtes episcopalis. (1311: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 73.) Castrum Rakus. (1333: U. o. II. 139., 1345: U. o. I. 183., 1406: Sopron város llt. Lad. L. f. IV. n. 106.) Castellanus de (castro) Rakwar. (1371: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 398.) Castrum Rakos. (1417: Dl. 10610; 1429: Hazai okmtár. I. 323., 1441: U. o. II. 304., 1464: Sopron város llt. K. II. 29.) Castellanus de Rakus, Rakws. (1430: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 167., 1433: Dl. 17109; 1438: Pozsonyi kápt. orsz. llt. lad. 26. fasc 1. num. 21.) A győri püspökségé volt. (V. ö. a hasonló nevű helység a.)
Rav(o). (Roj. Rovo. Rov.) Castrum Row. (1271: Árpádk. új okmtár. III. 249., 1406: Dl. 7589; 1449: Dl. 9532) Castrum Roy et villa eiusdem castri similiter Roy vocata sub comitatu Mosoniensi … usque ad metas possessionis Zaka penes lacum Ferteu. (1382: Dl. 6893.) Castrum Raw. (1390: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 495.) Castrum Rowo. (1401–6: Dl. 8634. 9143.) Castrum Rawo. (1409: Dl. 9516.) 1382-ben Roji László e várban levő részeit a Szent-Györgyieknek (sz.-györgyi Grófoknak) adta el. Ekkor Mosonyvármegyéhez számították. 1390-ben a király, már mint sopronvármegyei várat s a hűtlen Rojiak birtokát, adta a Kanizsaiaknak, a kiknek költségén szerezték vissza a németektől. 1409-ben ugyancsak Zsigmond király e várnak teljes lerombolását engedte meg a Kanizsaiaknak. Ettőlfogva semmi nyoma. (L. Ravo helység a.)
Soharf(e)neck. (Scharfnik. Sárfenék.) L. Mosonyvármegyében.
Sopron. Comitatus castri Supruniensis. (1000–38: Árpádk. új okmt. I. 22.) Iobagiones castri de Suprun. (1135: U. o. I. 49.) Castrum Supruniense. (1225: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 46., IV. László: Árpádk. új okmt. IV. 380. 381., III. Endre kora: Haz. okmt. II. 25.) Castrum Soproniense. (1397: Sopron városi llt. Lad. 1. f. I. n. 5.) L. Sopron városnál.
Szar(v)kő. Castrum Zorwkw. (1347: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 199.) Castrum Zarwku. (1364: U. o. 354., 1365: U. o. 361.) Castrum Zarwkw. (1371: U. o. 394., 1415: U. o. II. 24, 1444: U. o. 300.) Castrum Zarkw. (1372: U. o. I. 399., 1381: U. o. 454., 1388: U. o. 493., 1457: U. o. II. 397. Dl. 24477.) Castellanus de Zorku. (1376: U. o. 418.) Groff Stephan von Harrenstain (1415: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 27.) Castellanus in Harronstain. (1436: Sopron város llt. IV. D. II. 124.) Castrum Zarwkew. (1446: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 324., 1486: Dl. 19199.) Castrum Hornstheyn. (1486: Dl. 19146.) Castrum Hornstein. (1491: Katona, Hist. Crit. XVII. 218–9.) I. Károly király idejében (miként 1347-ben Lajos király elbeszéli) építé e várat Laczkfi István erdélyi vajda, a németektől általa visszafoglalt Sár- másként Lajta-hegyen. 1364-ben már a Volfartiak adták (zálogosították?) el, még pedig (mint 1365-ben megtudjuk) a Kanizsaiaknak. Ettőlfogva utóbbiaké, de egyelőre csak ideiglenes jogon, mert 1376-ban egy ízben a király mondja magáénak. 1381-ben ismét a Kanizsaiak Szarvkő vár urai, valamint később is. 1486-ban Groffnecker Ulrik kapta a királytól, még pedig mint olyan birtokot, melyet azelőtt néhai Pottendorfer György birt Frigyes római császártól. A Kanizsaiak azonban tiltakoztak ez adományozás ellen. (Különben ekkor már e várnak csak romjai voltak meg:) Az 1491. évi béke-szerződés értelmében II. Ulászló III. Frigyes császárnak adta át. – 1371-ben Szaba-Mortun azaz Kis-Marton tartozott hozzá; 1376-ban pedig Cseki (Cseke) és Pordány is. 1457-ben e várhoz tartozó némely birtokokat (ú. m. Ravót, Pordányt, Csekit, Szarvkőalját, Büdőskutat és Milchdorfot) a Kanizsaiak ebenswerti Pottendorfer (Podondorfar) Györgynek zátogosították el.
Trauadorf. L. Dorog vár a.
Vorch(t)enstein. L. Fraknó várnál.
Zaszlop. Fortalicium in Zazlup. (1377: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 444.) Castrum Zazlop. (1393: U. o. 511. 513., 1409: Dl. 9516; 1420 körül: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 56., 1486: U. o. 548., 1499: Dl. 20889.) Castrum Zazlap. (1399: Dl. 8463.) I. Lajos király 1377-ben mint a hűtlen Zaszlopi Trochmann birtokát a Szentgyörgyieknek (szent-györgyi Grófoknak) adta; ezek pedig 1393-ban a Kanizsaiaknak örökítették el, a kik aztán később is bírták. 1486-ban mint elhagyott várat – azaz romot – adta Mátyás király Groffniker Ulriknak, a mi ellen a Kanizsaiak siettek tiltakozni. 1499-ben különben ismét az utóbbiak kezén találjuk. – A mai Oszlop (Oszlip) falu környékén kereshetjük.
Összesen: 16 vár.
