VÁROSAI:
VÁROSAI:
Beled. (Belöd. Belid.) Villa Belud. (1230: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 17., 1308: Kismart. llt. 14. C. 81.) Poss. Belyud. (1325: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 103.) Poss. Belyd. (1359. 1376. 1410: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 300. 420. 601., 1387: Hazai okmtár. V. 171.) Beled. (1410: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 620., 1449: Kisfaludy cs. llt., 1467: Dl. 16553; 1472: Dl. 17394; 1481: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 538.) Poss. (Beled in theutonico) Pelden. (1437: U. o. 262.) Opidum Beled. (XV. század végén: Dl. 32399.) Az Osl nemzetségbelieké (Oslfiak és Kanizsaiaké, Lózsiaké, Fiasoké, Csornaiaké és utóbbiak révén Turóczi Györgyé) s a csornai prépostságé volt. Vámja Kapuvárhoz tartozott. Templomát 1308-ban említik. Kapuvártól dk. találjuk. (L. a Lózsi cs. alatt is.)
Bogyoszló. (Bogyiszló. Bodiszló.) L. Keresztur m.-városnál.
Csepreg. (Csepereg.) Terra Chepereg. (1255: Hazai okmt. I. 31.) Hospites de Chepereg. (1257: Árpádk. új okmt. VII. 459.) Sepreg. (1339: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 145.) Civitas Chepregh. (1357: U. o. 277., 1377: Dl. 6477.) Villa Chepregh. (1378: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 448.) Opidum Chepregh. (1390. 1401: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 498., 542., 1410: U. o. 630. Dl. 24506.) Ecclesia B. Nicolai de Chepreg. (1433: Dl, 12552; 1506: Dl. 37005.) Op. Schepreg. Scheperg. (1439: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 297–8.) Zálogban 1390-ben, adományul pedig 1401-ben kapták a Kanizsaiak Zsigmond királytól, s bírták az egész XV. századon át. Sz.-Miklós tiszteletére szentelt templommal. – A Fertőtől délre, a vasmegyei határon fekszik.
Csorna. (Csarna. Cserna.) Prepositus de Serna. (1226(?): Dl. 1027.) Domus B. Michaelis Archangeli de Surna. Tributum fori de Surna. (1230: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 17.) Serna. (1247: U. o. 21.) Cherna. (1255: Haz. oklt. 31.) Churna. (1280: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 17.) Poss. Chorna. (1323. 1325. 1359: U. o. I. 94. 103. 300., 1400: U. o. 537., 1430: U. o. II. 168. 1467: Dl. 16553; 1481: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 538., 1496: U. o. 573.) Poss. Felchorna. (Az Ostfiaké. 1346: U. o. 190.) Prepositi ecclesie de Chorna (1405: U. o. 574.) Porcio possessionaria in Chorna Janusfalwa nominata. (1434: U. o. II. 209.) Poss. Janosfalwa in Chorna (1435: Dl. 12658.) Oppidum Chorna. (1456: Nagy I. Sopronm. oklt II. 393., 1467: Kismart. llt. 14. C. 86., 1477: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 513., XV. század végén: Dl. 32399.) A Szent-Mihály árkangyal tiszteletére az Osl nemzetség által alapított itteni praemontrei prépostságé, részben pedig továbbra is az Osl nemzetségé, jelesül az Ostfiaké (Fel-Csorna), Kanizsaiaké, Bresztolcziaké, Lózsiaké, Höflingieké, Csornaiaké (és általok, részben a Turóczi Györgyé) volt – Vásárját már a tatárjárás előtt említik.
Czill. (Czell. Czél. Czejl.) L. Ruszt m.-városnál.
Eisenstat. (Eisenstadt.) L. Kismarton néven.
Fel-Csorna. L. Csorna m.-városnál.
Ferrea civitas. Németül Eisenstat. – L. Kismarton városnál
Forch(t)enstein. (Fratenau.) L. Fraknó(-váralja) m.-város a.
Fraknó(-váralja). (Frachnó.) Villa subtus … castrum Faruhno. (1346: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 187.) Frethno. (1386: Dl. 7184.) Vorchtenstain. (1393: Sopron város llt. Lad. F. f. 1. n. 25., 1431: Dl. 12849.) Frahtno. (1398: Dl. 8306; 1426: Pozsonyi kápt. orsz. llt. lad. 1. fasc. 2. num. 2., 1437: Nagy I. Sopronm. oklt. lI. 263.) Vorichtenstain alias … Frathnoh. (1418: Dl. 10701.) Frachno. (1425: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 88.) Opidum Frahtno. (1426: Dl. 11807.) Vratenaw. (1431: Dl. 12849.) Villa Frahthnow subtus castro Frathnow. (1435: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 232.) Frachnow. (1445: U. o. 317.) Opidum Vorchtenstain. (1463: Dl. 15856.) A hasonló nevű vár sorsában osztozott. – Soprontól ny.-é. találjuk. (Németül: Forchtenau.)
Kabold. Kobosdorff. (1425: Pozsonyi kápt. orsz. llt. lad. 2. fasc. 9. num. 3.) Opidum Kobelsdorf. (1463: Dl. 15856. és Theiner. Mon. Hist. Hung. II. 376.) Kabold. (1506: Dl. 21592.) Kabold vár (l. ott) sorsában osztozott.
Kál. Terra Cal in qua sita est ecclesia in honorem S. Petri, a castro Suppruniensi excepta. (1234: Árpádk. új okmt. VI. 551.) Kal. Kaal. (1358: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 289., 1359–1371: Hazai okmt. IV. 198–208., 1410: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 613., 1421: Muz. llt., Fejér. X. 6. 354., 1430: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 157., 1433: Hazai okmt. V. 226, 1436: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 244., 1439: U. o. 284., 1465: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 437., 1478: Hazai okmt. IV. 429.) Kaal locus fori comprovincialis. (1424: Dl. 11463., 1430: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 164.) Sz.-Péternek szentelt egyházát már 1234-ben és 1359-ben is említik. Fő-birtokosai a Niczkiek, Lábatlaniak, Patyiak, Unyaniak, dédi Farkasok. A Niczkiek kérésére 1421-ben orsz. és heti vásár-jogot kapott. A megye gyakran tartotta itt törvénytevő üléseit., (V. ö. erre nézve Sopronm. oklt. II. 343. 370. 371. 377. 389. 394. 408. 414. 417–9., az 1449–1462. évekhez.) – Ma Sajtos-Kál, Csepregtől keletre, a vasmegyei határon.
Keresztur. Terra (alább: terra ville) nomine Bujuslou iuxta aquam Icoa. (1245: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 20.) Poss. Buguzlou. (1288: Hazai okmt. V. 72.) Kerezthur al. nom. Bogyzlow. (1346: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 187.) Dorf Chreucz. (1356: U. o. 263.) Bogyzlou. (Nemes nevében. 1368: U. o. 382.) Villa Kereatur. (1370: U. o. 390.) Poss. Keresthur. (1373: U. o. 406. és Kismart. llt. 17. P. 512.) Creuch. (U. o.) Kerezthwr al. nom Bodizlo. Kerew al. nom, Kysbudizlo. (1429: Kismart. llt. 89. A. 5.) Poss. Keresthwr alias Crux. (1454: Kismart. llt. 17. P. 515.) Opidum Kerestwr. (1492: Dl. 36992.) Részben a fraknói Grófok, részben a Kanizsaiak kezére jutott. A Sz.-Kereszt tiszt. épült templomát is említik. – Ma Német-Keresztur (Detsch-Kreucz), Soprontól d., Küllő közelében. (L. itt is.)
Kismarton. (Kis-Marton.) Capella S. Martini de minore Mortin. (1264: Árpádk. új okmt. III. 89.) Feudum in Mortunzzabou. (1296: Haz. okmt. IV. 94.) Villa seu oppidum Zabamortun. (1371: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 394. Az oklevél hátán egykorú írással: «Zambomartom». Dl. 5945.) Wenig Merterstorf. (1373: Kismarton város levéltára.) Wenig Merterstortff anders genannt Eisenstat. (1388. 1428: U. o.) Civitas libera Kysmarton. (1388: Sopronm. oklt. I. 491.) Libera civitas Kysmarton, penes castrum Zarkw. (1388: U. o. 493.) Civitas munita in vulgari ungarico Kysmarthon et in theotonico Eysneinstat. (1390: Dl. 7568. 15681.) Oppidum seu castrum Kismarthon. (1410: Sopronm. oklt. I. 621.) Claustrum B. Johannis evangeliste in civitate Kysmarthon. (1420 körül: U. o. 56.) Civitas Kysmarton, Kysmorthon. (1431: Dl. 12428; 1432: Dl. 12447.) Ecclesia B. Martini in Kysmarthon. Judei de Kysmarthon. Claustrum in Kysmarthon. (1433: Dl. 12552.) Populi et hospites … in civitate … munita in vulgari hungarico Kysmarthon et in teutunico Eisneinstat. (1434: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 201.) Burgermaister, Richter un der Rat in der Eysenstat. (1435: Sopron város llt. IV. D. II. 207.) Op. Kysmarthon al. nom. Hesynstath. (1435: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 227.) Op. Kysmarton. (1441: Dl. 13622.) Stat genant die Eysneinstat. (1451: Huny. kora. X. 313.) Ferrea Civitas. (1463: Huny. kora. XI. 72.) Oppidum ferree civitatis. (1478: Dl. 25249.) Civitas Kys Marthon cum castro. (1490: Dl. 19657.) Ferrea civitas. (1491: Katona, Hist. Crit. XVII. 218–9.) Claustrum B. Johannis Ewangeliste in civitate Kysmarthon et fratres ordinis minorum in eodem. (1499: Dl. 20889.) A XIII. században a Gut-Keled-ivadékoké volt. (Századok. 1897. évi. 36. l.) 1371-ben földesurai, a Kanizsaiak, I. Lajos királytól engedélyt kaptak, hogy Szarvkő várukhoz tartozó Szabad Marton városukat kőfallal övezhessék és megerősíthessék. 1388-ban pedig ugyanezet kérésére orsz. vásár-joggal ruházta föl Zsigmond király e várost. Majd ugyanez évben arra is fóljogosítá a Kanizsaiakat, hogy e városukba zsidókat telepíthesaenek. (Ehhez képest egész uj zsidó városrész keletkezett Kismartonban, mely ma is fönnáll.) Már 1388-ban kőfallal volt övezve (murorum munimine vallata). Később Albert osztrák herczeg birtokába jutott, a ki 1445-ben Eiczinger Konrádnak zálogosítá, 1451-ben pedig bátyjának, Frigyes római királynak adta el az itteni várral együtt. Tőle a Szent-György-rend nagymesterének, Siebenhirter Jánosnak kezére került, a kitől aztán 1488-ban Mátyás király visszavívta és visszacserélte. Még előbb, 1486-ban azonban Groffniker Ulriknak adta a király, a mi ellen a Kanizsaiak siettek tiltakozni; valamikor élte végén pedig fiának, Korvin Jánosnak, a kinek birtok jogát e várra és városra nézve a farkashidai egyezségben (1490. jun. 17.) a rendek is elismerték, bár közvetlen a Mátyás király halála után Szapolyai Istvánnak vetették zálogba. (L. bővebben Fraknó várnál.) Az 1491-iki béke-szerződésben azonban II. Ulászló király ennek ellenére ismét a III. Frigyes császár birtokába bocsátá. Lakosai sehol sem fizettek kir. harminczadot – Parochialis egyháza Sz.-Márton tiszteletére volt szentelve; minorita kolostora pedig, mely a XV. században is fönnállt, Sz.-János evangelista nevére. – Soprontól é. esik. (L. a hasonló nevű vár a. is és v. ö. Tud. Gyűjt. 1830. VII. 75.)
Kobelsdorf. (Kobosdorf) L. Kabold néven.
Kreutz. L. Keresztur m.-városnál.
Locsmán. Villa nomine Lusman cum … tributo fori. (1156: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 1.) Villa Luchman. (1171: U: o. 3., 1262: Árpádk. új okmt. VIII. 43.) Luchman. (1206–18: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 6.) Comitatus Luchman, poss. Luchman. (1263: Árpádk. új okmtár. VIII. 49–55., 1304: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 64.) Lutschman. (1275: Árpádk. új okmt. IX. 141.) Opidum Luczman. (1361: Dl. 6075.) Luchusperg. (1365: U. o. 360.) Leuczmanspurkch. (1387: U. o. 485.) Decime (episcopi Jauriensis) cultelli Luchmaniensis. (1389: U. o. 495.) Villa regalis Luchman. (1391: Dl. 7696.) Poss. Luchman. (1392: U. o. 510.) Loczman. (1441: Dl. 13617.) Lwczman. (1450: Dl. 14332.) Loczman. (1455: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 387.) Poss. Leutlespurig, Luczlanpurg. (1461: U. o. 411.) Poss. Lazman. (1475: Dl. 17732.) Poss. Lochman. (1481: Dl: 18626.) A gősfalvi Gős (avagy Frankói) család bírta a XII. század közepe óta, a XV. században is; utánok kir. adományul a laki Kis-ek, Laki-ak, majd az Egerváriak kapták. (L. a Gős cs. alatt.) Részei azonban (a XIV. század második felében?) a király kezébe mentek át. Ugy látszik, ezeket a részeket bírták a Garaiak 1392 óta s jogutódaik pl. 1441-ben is, a vasvármegyei Kőszeg várhoz. E czímen bírhatta 1455-ben és 1461-ben Frigyes császár is. Kívülök még a borsmonostori apátságnak volt itt állandóan némi birtoka. – Ma Locsmánd, Soprontól délre, a vasvármegyei határ felé.
Lózs. Poss. Lous. (1350: Sopr. oklt. I. 210.) Lousz. (1355: U. o. 247:) Lwus. (1368: U. o. 378.) Los, Loos poss. (1377. 1410: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 442. 620. 637., 1425: U. o. II. 83., 1430: U. o. 160., 1431: U. o. 179., 1434: U. o. 208., 1437: U. o. 262.) Pred. Kisloos. (1430: U. o. 160.) A Lózsiaké (lózsi Beledeké, Beledfiaké) és Viczaiaké volt, apróbb részeiben pedig a csornai prépostságé. 1431-ben Lózsi (Beled) Gáspár heti és orsz. vásárjogot nyert e birtokára a királytól. – Ma Nagy- és Kis-Lózs, Soprontól dk.
Lövér. (Löver.) Terra Luer. (1266: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 29.) Sagittarii (regis) de villa Luer. (1277: Fejér. V. 2. 441.) Sagittarii de villa Lwer iuzta Sopronium. (1V. László korában: Árpádk. új okmtár IV. 380.) Vicus Luer de suburbio Supruniensi. Cines de Luer. (1304: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 65.) Civis noster (értsd: regis) de Lwer. Villa nostra (regis) Lwer. (1380: Tört. Társ. letét.) Wlricus (filius Honnus) dictus Czepphel civis noster (regis) de (villa nostra) Lwer. (1424: Tört. Társ. letét.) Itt laktak a királyi nyilasok (lövők vagy lővérek), a kiknek földjeikkel együtt fele részben Sopron városhoz való csatolását IV. Béla és V. István, a polgárjog élvezetével járó teljes betelepítésüket és csatolásukat pedig (a város őrzésére és gyarapítására) IV. László király 1277-ben rendelte el. – A mai Leber vagy Löver néven ismeretes kertek helyén feküdt, Sopron város közelében. (V. ö. 1482: Dl. 18692.)
Luczman. (Lucsman. Luczmansburg. Leutlesburg. Luczlanburg. Luchnsperg. Leuczmanspurk.) L. Locsmán néven a városok közt.
Man(n)esdorf. (Menestorf.) L. Mosonyvármegyében.
Marteinadorf. L. Nagy-Marton városnál.
Marton-Szabó. L. Kismarton m.-városnál.
Nagy-Marton. (Nagy-Marton-falva.) Villa Martini. (1202: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 5.) Villa Martini maior. (1314: U. o. 77.) Villa Nogmortun. (1346: U. o. 187.) Nogmarton. (1371: U. o. 392.) Oppidum Noghmarton. (1434: U. o. II. 212., 1435: U. o. 232.) A Nagymartoniaké, más néven fraknói Grófoké volt, kik is (Pál és Vilmos) e városban bírt jogukat 1434-ben a Molnáriakra ruházták át. – Soprontól ny.-é, esik, az ország határán. (Németül: Mattersdorf.) E helynek látszik megfelelni az 1493-ban Paumgartennel, Wandorffal, Agendorffal sat. együtt említett: «Marteinsdorff» is, a melyben Sz.-Márton püspök tiszteletére szentelt templom állt. (Dl. 19979.)
Pelden. L. Beled m.-város a.
Ruszt. Poss. Ceel circa stagnum Fertew. (1317: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 78.) Poss. Ceel. (1323: U. o. 93.) Poss. Ceyl. (1325: U. o. 101.) Poss. Cheyl. (1339: U. u. 145.) Chyl. (1378: U. o. 449.) Chel. (1383: U. o. 477.) Cheyl. (1383–4: Dl. 7060.) Poss. Cyll in teutonico Rust vocata … circa laum Fertew. (1393: U. o. 516.) Poss. Chyl al. nom. Rusth. (1394–1434: U. o. 216. V. ö. Dl. 7936.) Poss. Cyl al. nom. Rusth. (1410: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 633.) Rust. (1412: Pozsonyi kápt. orsz. llt. lad. 5. fasc. 1. num. 24. és lad. 5. fasc. 1. num. 25.) Foss. Cheel al. nom. Rwusth. (1426: Sopronm. oklt. II. 110.) Poss. Rwsth penes lacum Fertew. (1441: U. o. 307.) Rusth. Rwsth. (1451: U. o. 365. és Dl. 14393. 14465.) Rust. (1475: Dl. 17681.) Oppidum Rwst alias Syl vocatum iuxta magnum lacum Ferthew. (1472: Sopronm. oklt. II. 476.) 1317-ben és 1325-ben a Héderváriak kapták, 1323-ban pedig a Czirákiak ősei. E két család bírta a XIV. század folyamán. E század végén és a következő elején azonban a Héderváriaktól, (a kik úgy látszik, az egészet megszerezték), előbb ideiglenesen majd örök joggal a bazini Grófok kezére került. 1451-ben monyorókereki Elderbach Pertold és Szécsi Miklós kapták jogérvényes birói ítélettel a bazini Grófok ellenében. (Büdöskut helységgel együtt.) Utóbbiak azonban megint csak visszajutottak e helység birtokába. 1472-ben – már mint mezővárost – vetik zálogba Mischulbinger Vilmosnak. – Szőleit a XV. században (más birtokosok, pl. a Kanizsaiak, Groffnikerek sat. kezén is) sokat emlegetik. – Ma Ruszt, a Fertő nyugoti partjának közepe táján. (V. ö. Ravó helység a.)
Samarja. L. Mosonyvármegyében.
Sopron. Salinarii de Suprun. (1225: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 16.) Suprunium majd: Sopronium. (1234: Árpádk. új okmt. I. 330, 1277: Fejér. V. 2. 397.; 1278: U. o. VII. 4. 179., 1282: Haz. okmt. VIII. 218., 1283: Árpádk. új okmt. IV. 254., 1291: Fejér. VI. 1. 122., 1351: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 223., 1353: U. o. 241., 1386: U. o. II. 149., 1389: Sopron város llt. Lad. L. f. IV. n. 84. 85., 1396: U. o. Lad. L. f. IV. n. 88., 1397: U. o. Lad. J. f. I. n. 5., 1399: U. o. Lad. L. f. IV. 96. és 97., 1453: Pozsony város llt. lad. 13. n. 6/9., 1476: Dl. 11581.) Fratres hospitales in castro Supruniensi. (1250: Fejér. IV. 2. 63.) Civitas Supruniensis majd: Suproniensis; Soproniensis. (1269: Nagy I. Sopronm. oklt I. 33., 1297: Árpádk. új okmt. V. 171. 172„ 1317: Fejér. VIII. 2. 73., 1327: Haz, okmt. II. 49., 1352: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 236., 1373: Dl. 6106; 1378: Dl. 6574; 1383: Fejér. X. 1. 743., 1385: Haz. okmt. II. 149., Sopron város llt. K. 5. 227., 1388: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 492., Sopron város llt. Lad. L. f. IV. n. 82., 1395: U. o. Lad. L. f. IV. n. 87., 1397: U. o. 89. 90. 91., 1402: U. o. n. 100. 101. 102., 1406: U. o. n. 110., 1421: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 59., 1423: Sopron város llt. Lad. IV. D. f. 1. n. 83., 1438: U. o. Lad. K. IV. n. 215., 1440: U. o. Lad. K. f. 5 n. 230., 1441: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 301., 1441: U. o. 308., Haz. okmt. IV. 328., Pozsony városi llt. lad. 60. n. 54, 1450: Sopron város llt. Lad. IV. D. f. II. n. 145., 1458: Haz. okmtár. IV. 395., 1463, és 1468: Bécs-Ujhely város llt. Scr. IV. n. 6. és 7., 1464: Sopron város llt. Lad. K. f. II. n. 29., 1465: U. o. f. 1, n. 6. és 7., 1469: U. o. n. 9., 1475: Dl. 17681; 1476: Dl. 17858; 1490: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 561., 1483: Sopron város llt. Lad. K. f. I. n. 21. 23, és 24. és Dl. 18750.) Cives castri (regis) Supruniensis. Terra cruciferorum de Suprunio. (1279: Árpádk. új okmt. IX. 223.) Domus (cruciferorum) de Sopronio. (1361: Körmendi ltt. Alm. V. lad. 7. n. 208.) Oedenburgch. Oedenburg. Oden(n)burg. Odemburg. (1389: Haz. okmt. IV. 225., 1408: Sopron város llt. Lad. IV. et D. f. 1. n. 31., 1426: Dl. 11790; 1441: Haz. okmt. IV. 334. és Huny. kora. X. 95., 1457: Haz. okmt. IV. 388., 1459: U. o. V. 262., 1460: Dl. 34988; 1461: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 411., 1462: Dl. 15707; 1463: Sopron város llt. Lad. IV. D. f. III. n. 203., 1464: Haz. okmt. V. 272. és Kismart. llt. 45. H. 14l., 45. G. 124., 1475: Sopron város llt. K. II. 73.) Pharrkirche ze Sand Michahel zu Odenburch.(1400: Sopron város llt. Lad. XLIX, et ZZ, f. 1. n. 4.) Suburbium civitatis. (Soproniensis. 1429: Kismart. levéltár. 89. A. 5.) Oppidum Sopproniense. (1454: Dl. 14813.) Comes et capitaneus Soproniensis. (1462: Sopron városi llt. IV. D. 6. 486.) Capitaneus civitatis nostre (regis) Soproniensis. (1469: Muz. levéltár.) Ecclesia cruciferorum in. honore B. Johannis Baptiste extra muros civitatis Sopproniensis. (1470: Dl. 17083. – V. ö. 1483: Dl. 18781.) Stat Odemburg mit sambt der Vorstat daselbs. (1471: Uj Magyar Muzeum. 1854. I. 478.) Capitaneus, magister civium, iudex et iurati cives … civitatis nostre (regis) Soproniensis. (1478: Bécs-Ujhely város llt. Scr. IV. n. 8.) Plebanus et vicearchidiaconus Sopproniensis. Rector capelle B. Marie virginis extra muros civitatis. Plebanus hospitalis. Ecclesia S. Michaelis. Frater ordinis minorum Seraphici Francisci et gardianus cenobii B. Marie Virg. intra muros civitatis Soproniensis. (1484: Dl. 19017.) Claustrum B. Marie Virginis in civitate Sopproniensi. (1493: Dl. 26052.) Sopronium est capitalis tricesima. (1498. évi törvény, art. 34. §. 2. a Corpus Jurisban.) Conventus cruciferorum b. Johannis Baptiste de Sopronio. (1499: Dl. 20847.) Civitas libera Sopronium. (1514. évi törvény. Art. 3. §. l.)
Már a rómaiak korában lakott hely volt, a Vindobonából Petovio felé vezető nagy út mentén. (Nevét a régi latin Scarabantia névből származtatják.) Első kiváltságai IV. Béla majd V. István királytól származnak. IV. László 1277-ben, főleg bíráskodás és önkormányzat tekintetében Székes-Fejérvár város szabadságaival ruházta föl, egyszersmind gondoskodott, mint eddig is már sokat zaklatott határ-városnak biztonságáról, erődítéseinek fentartásáról, végül anyagi haladásának (szőllő-mívelésének, kereskedésének) feltételeiről; sőt birtok-adománynyal is jutalmazta hűségét. E kiváltságokat 1291-ben III. Endre is megerősíté; I. Károly pedig 1317-ben, mint a német határon az ország kapuját, Buda és Fejérvár kiváltságaival ajándékozta meg. Később I. Lajos majd Zsigmond királyok szintén megujították, részletezték, gyarapították e kiváltságokat, jelesül Zsigmond király különösen meggyarapítá 1402-ben, midőn a becses árú-megállító-jogot adta a városnak. (Ezenkívül ugyanő még a következő ügyekben, ú. m. bíráskodás 1388., újévi ajándék, vám 1389., harminczad 1389. 1399. 1406., adózás 1395. 1421., ismét vám 1396. 1397. 1399., kereskedelem 1402. intézkedett a város javára). De ugyancsak Zsigmond király királyi kapitányokat rendelt a városba, a kiknek a polgárok évi bért tartoztak fizetni. E kapitányokat aztán itt később is állandóan megtaláljuk. Erzsébet királyné 1444-ben a városnak vásárait ujítá meg; 1441-ben pedig az egész várost III. Frigyes római királynak vetette zálogba, a ki aztán egész 1464-ig kezén is tartá. Ez évben Mátyás király visszaszerezvén tőle, kiváltságait aranypecsétes oklevéllel erősíté meg, a mely ma is féltett kincse a városnak. Ugyanő 1465-ben a vörös viasz-pecsét használására jogosítá föl a várost, s s más alkalommal (péld. vásárügyben 1465., kereskedelmi ügyben 1468. 1478., harminczad- és adóügyben 1483.) is részesíté kedvezményekben. 1471. október 31-én azonban (úgy látszik, nem hosszú időre) minden királyi jövedelmeivel együtt Weisspriacher Zsigmondnak zálogosítá el, összesen 10,440 arany-forintban.
Várát (v. ö. külön a várak közt is), továbbá kőfalait, tornyait, kapuit, árkait és más erődítéseit a IV. László-féle kiváltságlevél óta gyakorta emlegetik (pl. 1297. 1397. 1423. 1441. 1464. 1469. 1475.); valamint (pl. 1429-ben és 1475-ben) a falakon kívül elterülő külvárosát (suburbium) is. Ugyanide számítható Lövér helység vagy külváros, melynek lakói a Sopron városi polgársággal egyenlő kiváltságokat élveztek s tulajdonkép (1277 óta) egy testet is alkottak. (L. külön a városok közt.) – Egyházi épületei közül ismeretesek: a Szent-Mihályról nevezett parochialis egyház (péld. 1278. 1400. 1484.), a jeruzsálemi Sz.-Jánosról nevezett keresztes lovagoknak Ker. Sz.-János tiszteletére szentelt egyházuk és társházuk (a XIII. sz. eleje óta az egész középkoron át); a Ferencz-rendieknek (minoritáknak) Nagy-Boldogasszonyról czímzett, s a város falain belül feküdt egyházuk és társházuk (pl. 1344. 1484. 1493.) s a kőfalakon kívül feküdt Bold. Szűz kápolna. (1484.)
Ezenkívül az Árpádok kora óta (1225.) só-lerakó- vagy kir. sókamara- (1483.), és fő harminczad-hivatal (1383. 1397. 1450. 1463. 1498) is volt a városban.
Polgárai vegyesen németek és magyarok. Zsidók is állandóan laktak e városban az egész középkoron át. (L. péld. az 1378. 1460. és 1490. évekhez.) (V. ö. végül Nagy Imrének Sopron városáról a Századok 1883. évfolyamában írt czikkét, mely azonban nem beszéli meg az összes fontosabb adatokat; továbbá Rupp, i. m. I. 2. 516., Hajnik Imre, Zsidók Magyarországon, Akad. Értek. 1865., s az 1471. évi elzálogosító-oklevélre nézve Ráth Károly közleménye, Uj Magyar Muzeum. 1854. I. 478. l. Mátyás király 1464. évi aranybullája, Ferdinánd király 1533. évi átiratában, egykorú másolatban megvan az Orsz. Levéltárban is, Dl. 984. sz. alatt.)
Szaba-Marton. (Szambó-Marton.) L. Kismarton néven.
Szili. Presbiter de Zyl. (1310 körül: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 71.) Tributum Pori de Zyl. (132: U. o. 88.) Poss. Zyl. (1387: Hazai okmt. V. 171., 1410: Nagy I. Sopronm. oklt. I. 633. és Dl. 9683; 1417: Nagy I. Sopronm. oklt. lI. 41., 1454: U. o. II. 382., 1472: Dl. 17308.) Zyul. (1388: Kismart. llt. 14. A. 4.) Villa dudum vduarnicalis regalis Zyl. (1392: Kismart. llt. 14. F. 225.) Forum comprovinciale in villa Zyl. (1430: Nagy I. Sopronm. oklt. II. 164.) Oppidum Syl. (1492: Dl. 36992.) Részben köznemeseké volt, részben Kapuvárához tartozott; vámja pedig a bakonybéli apátságé volt. – Csornától délre találjuk.
Vasvár. Azaz: Eisenstadt, Ferrea civitas. – L. Kismarton néven.
Vorch(t)enstein. (Vratenau.) L. Fraknó(-váralja) m-város alatt.
Wenig-Merterstorff L. Kismarton néven.
Za(m)bo-Marton. L. Kismarton város a.
Összesen: 15 város.
