4. Az osztályok tevékenysége és ügyvitele
4. Az osztályok tevékenysége és ügyvitele
Az egyes osztályok feladatait, összetételét fentebb már ismertettük. Tevékenységüket illetően idézzük Ghyczyt: “Egyik osztályfőnökünk Dubraviczky Simon, volt pestmegyei alispán, igen jeles ember volt; munkájával nem sok bajom volt. A másik, 120Nagy Károly oly correcte, mint Dubraviczky, nem sokat dolgozott ugyan, de szintén jól; az úrbéri és büntető osztály azonban gyenge volt, mert főnöke, Bónis Samu forradalmi dolgokkal lévén elfoglalva, hivatalával kevésbé foglalkozott; Beöthy Lajos titkár vitte a dolgokat.
Dolgunk, főképp a polgári osztályoknál elég volt, mert a magyar királyi udvari kancellária teendői közül a minisztériumhoz jöttek át a bírói parancsolatok, sommás visszahelyeztetési ügyek, melyek, főképp az utóbbiak, valóságos bírói funkcióval jár-tak.”319
Ghyczy Kálmán visszaemlékezései igazságügyminiszteri államtitkársága idejéről. Deák Ferencz beszédei 2. köt. 314. p.
4. 1. Az elnöki osztály és Deák tevékenysége
Az osztály teljesen vegyes ügyekkel foglalkozott. A fontos, miniszteri elintézést igénylő ügyek mellett Deák olykor egyéni megkeresésekre is maga intézkedett. Egyebek mellett a következő fontosabb kérdések fordultak meg előtte:
-a folyamodók fogadása,
-bírói kinevezések és felmentések, felhívás alkalmas személyek jelölésére, engedély nemzetőrnek állásra. Rendelkezés a bíróságok számára készítendő új pecsétekről, egyes bírák és hivatalnokok javadalmának utalványozásáról, táblai jegyző felesketése és felmentése a gyakorlat alól.
-Politikai szempontból fontos ügyek, így a pesti zavargások károsultjai panaszos ügyének kivizsgálásával késlekedő városi tisztviselő büntetése,
-kifejezetten minisztériumi szervezési kérdések, így minisztériumi kinevezések, javadalmak és a tárca költségvetése,
-börtönügyek, pl. az elítélteket hova szállítsák, hogyan fogadják.
-Egyéni ügyek: így pl. szabadlábra engedett vádlott költségeire lefoglalt aranygyűrűje kiadatását kéri.
-”Hűbéri kapcsolatból folyó panaszos folymodványok” (ezekre hivatkozik is majd a radikálisok által beterjesztett úrbéri törvényjavaslatok kapcsán) bérföldektől fizetett dézsma megtagadása tárgyában. Máskor a régebbi tartozások fejében kibecsültetett zsellérek ügyében állítja le az eljárást, hogy a kivizsgálásra időt hagyjon. Másutt a földesurak panaszkodnak a paraszti túlkapások miatt, mivel kiszorították őket a legelőről a jobbágyok.
-Véleményt írt Deák az erdélyi unió folytán előállt törvénykezési problémákról: erdélyi kancelláriát a törvény megszüntette, ezért a pereket helyesebbnek vélte halasztani inkább, mint hogy ideiglenesen még a feloszlatott erdélyi kancellária intézze, hiszen így vagy az unió ténye, vagy épp a kancellária ítélete iránt támadna kétség, bizalmatlanság. 121Szerinte az országgyűlés alatt úgy is perhalasztás van, azután viszont Erdély már nem külön ország, tehát az ügy a magyar Igazságügyi Minisztériumra, illetve a létrehozandó új bíróságokra tartozik. Szintén erdélyi-partiumi vonatkozású ügy, hogy az erdélyi jobbágyok lázadásait megítélő bíróságba ülnöknek a beszédes nevű Veér Farkas kapott kinevezést.320
MOL IM Elnöki (H 65.)1848:1293.(július 14.), és kinevezések az erdélyi táblához uo. 2116. sz. (aug 27.)
Deák mindemellett részt vett a kormány, és nyártól az országgyűlés ülésein is.
4. 2. A többi osztály munkája
Az álladalmi titkári osztály ügyforgalmán lehet leginkább a minisztériumnak a folyamodókkal kapcsolatos magatartását bemutatni. Lényegében ez volt a legnagyobb forgalmú, igen fontos részleg, ahol az egész minisztérium működésének összehangolása történt. Ghyczynek ugyanakkor más fontos teendői is voltak. Többször is rá került a sor a minisztertanács ülésén, ahol az államtitkárok felváltva látták el a jegyzői szerepet. Április 20-tól a hitelintézet szabályait kidolgozó bizottmány elnöke volt.321 Ghyczy nyártól maga is részt vett a képviselőház ülésein, ami ismét csak növelte elfoglaltságait.322
Ghyczy kinevezése a hitelbank szabályait kidolgozó bizottság élére: Ghyczy Kálmán emlékiratának gépelt másolata. MTA Kézirattár Ms 4856/79. 89. p. 114. sz. alatt. Kossuth megküldi Fogarassy János ezirányú tervezetét megbírálásra, továbbá a telekkönyv kidolgozását sürgeti. Uo. 120. sz. alatt. “… a hitelbankról az én elnökségem alatt és Irányi Dániel jegyzősége alatt, több pesti kereskedő közbenjöttével készült is egy egészen kidolgozott tervezet, s átadatott Kossuthnak – mi lett belőle nem tudom.” – írja bizottmányi elnökségéről. Erről újsághír: Pesti Hírlap. 1848. ápr. 21. (36. sz.) 355. p. Lásd még: KLÖM XII. 53. p., Irányi tájékoztatója a bizottmány munkájáról: Pesti Hírlap. 1848. május 10. (52. sz.) vö. KLÖM XII. 124-129. p.
Ghyczy országgyűlési elfoglaltságairól: egy júliusi ülésről, ahol elmondása szerint állítólag mintegy csitítani akarva kérdezi Kossuthot: “Mi lesz kérlek, ha a tárgyalások tovább is így folynak ezen képviselőházban? Erre Kossuth hozzám fordulva így felelt: Mi lesz – Convent.” Megemlékszik arról, hogy szeptember elején őt és Bónist is a horvátok békítésére alakított bizottságba választják. Ghyczy Kálmán emlékiratának gépelt másolata. MTA Kézirattár Ms 4856/79. 112. p. vö. Ghyczy Kálmán emlékirata. MTA Kézirattár Ms 4856/1. 17. p. Terve volt, hogy felszólal az államadósságok elvállalása mellett, de lebeszélték róla. Ghyczy Kálmán emlékiratának gépelt másolata. Uo. Ms 4856/79. 119. p. és Ms 4856/1. 18. p.
Az alárendelt osztályok közül így csak a törvénykezést felügyelő és az úrbéri osztályok működtek folyamatosan.
Ha az átfogó kodifikációs munkálatok el is akadtak, volt néhány olyan rendelkezés, amely legalább ideiglenes jelleggel szabályozott egyes területeket. Ilyen volt az 122áprilisban kiadott, sajtóvétségek felett ítélendő esküdtszékről szóló rendelet. A bányatörvényszékekről Kossuth és Deák közösen kiadott rendelete intézkedett, ennél már kérdésesebb a kodifikációs osztály szerepe. Kossuth a tőkeadó és a birtokátírási adók előkészítése ügyében is felkérte Deákot, hogy a betáblázás és a birtokváltozások bejegyzése (telekkönyvezés) rendjének szabályozása ügyében törvényjavaslatot készítsen.323 Újabb törvényelőkészítési feladatok is adódtak, így az ostromállapot bevezetése, illetve az úrbéri viszonyok maradványainak felszámolása kapcsán, ezek megoldásában már legalább annyira Tóth Lőrincre, mint a kodifikációs osztályra támaszkodott.324
A bányatörvényszékről: 1848. június 17. (KLÖM XII. 276-279. p.), A telekkönyvkészítésre: 1848. június 18. IM vegyes. 799. (KLÖM XII. 258. p.)
Deák Ferencz beszédei 2. köt. 287. p.
4. 3. Az ügyvitel
Tanácsülést úgy tűnik csak eleinte tartottak, s a dolgok elintézésébe Deák is csak az említett ügyekben folyt be. Ghyczy szerint “folyó ügyek intézésébe Deák, amennyire emlékszem csak egyszer avatkozott”. Ekkor az Andrássyak személyes – Deákhoz, illetve a szintén gömöri Nagy Károlyhoz fűződő – kapcsolatukat kihasználva kértek segítséget egy betléri jogvitájukban. Az ügyben ráadásul a három érintett osztály között véleménykülönbség volt, Dubraviczky Ghyczyt, Bónis állásfoglalását Nagy Károly támogatta. Ghyczy különleges eseményképpen jegyzi fel, hogy Deák ekkor összehívta a három osztályfőnököt és közösen kísérelték meg az egységes állásfoglalást kialakítani. (Végül a feleket barátságos egyességre szólították fel a peres út elkerülése érdekében.) A protekció és részrehajlás egyébként nem nagyon volt tapasztalható, vagy nem szúrt szemet. Az előbb említett eseten kívül Ghyczy nagyon őszintén egyetlen esetet említ, amikor saját lelkiismerete ellenében határozott.325
A tanácsülésekről és valószínű hiányukról: Fábiánné Kiss Erzsébet 1987. 397. p. Ghyczy Kálmán emlékiratának gépelt másolata. MTA Kézirattár Ms 4856/79. 121. p. vö. Ghyczy Kálmán emlékirata. MTA Kézirattár Ms 4856/1. 18. p. Ghyczy lelkiismerete ellen határoz: Uo. 123. illetve 18. p.
Az írásbeli megkereséseket Ghyczy vette át. A szóban folyamodó ügyfelek viszont a minisztert vagy titkárát keresték meg, majd utólag adták le folyamodásukat Ghyczynél. Deák ügyfélfogadó tevékenységét Törs Kálmán így jellemzi: “Tömegesen zarándokoltak Deákhoz, hogy nekik igazságot szolgáltasson. […] Ajtaja szüntelen ostromolva volt különböző nemzetiségű egyénektől, kik mind benne, az igazságosban helyezték bizalmukat. Deák korán fogadta [...] a hozzácsődült jobbágyokat, megmagyarázta nekik az új törvények szellemét, hogy fölmenti őket a robot alól anélkül, hogy átadná nekik azt is, ami az uraké. […] s midőn tőle visszatértek, készek 123valának volt uraik vezetése alatt vérüket is ontani a törvényekért, melyeket előbb még igazságtalanoknak tartottak.”326
Törs im. 86. p.
Ghyczy fölényesebben ítélte meg a hozzájuk fordulókat: “Az úrbéri viszony meg levén szüntetve, temérdek felírás és deputatio jött az ország minden részéből, panaszokkal és követelésekkel volt uraik ellen [...] sok községből. A deputatiókat Deák fogadta, hozzám csak a felírások s elintézésüket sürgető ügyvédek és népizgatók jöttek. Ez utóbbiak közt a leggyakrabban és legkövetelőbben jelentkező Táncsics volt. Sok bajom volt vele, végre meghagytam, hogy ha megint jő, nagy előzékenységgel fogadják, magam pedig őtet személyesen hazafiúságáért s tevékenységéért a nép érdekében igen megdicsértem. Célt is értem ezen eljárással, mert vele többé, ha eljött is ügyét ildomosan szorgalmazni, semmi kellemetlenségünk nem volt.”327
Ghyczy Kálmán emlékiratának gépelt másolata. MTA Kézirattár Ms 4856/79. 119. p. vö. Ghyczy Kálmán emlékirata. MTA Kézirattár Ms 4856/1. 18. p.
A miniszter által fogadott, és az államtitkár keze alatt átfutott ügyek tömege és jellege azt mutatják, hogy a rendes igazságügyi kormányzati feladatokon kívül a ’48. évi Igazságügyi Minisztérium általános kormányzati panasziroda szerepét tölthette be. Deák, érezve az igényt, ennek eléje is ment, ezt szolgálta a sokszor emlegetett széles nyilvánosság, nyitottság, ahogy berendezte a hivatalt. A folyamodások áradatának az is oka volt, hogy az új rendszerben még nem volt tiszta, hova is kell fordulni – a régi kormányszékek udvari ágensei helyett, akik annak idején a panaszosok, “igazságkeresők” ügyeiben eljártak, a folyamodók az Igazságügyi Minisztériumot keresték meg. Ezt a tájékozatlanságot tükrözte Fényes Elek említett megkeresése is, amelyre a személyzeti lista született.328
A minisztérium nyitottságára: Király Béla 124. p., Körmöczy Katalin 72. p., Ferenczi 2. köt. 103. p.
A folyamodások egy része valóban jogi természetű ügy, de sok van olyan is, amely más hivatalok elé tartozott volna. Nem tudjuk, ilyen volt-e a többi minisztérium forgalma, de úgy tűnik, az egyszerűbb emberek úgy tekintették, hogy az igazság ügyéért más nem is felelhet, mint Deák, tehát sok panaszkodó, “igazságkereső” ezt a minisztériumot kereste meg először. A minisztérium nem tért ki ezelől, hanem szorgalmasan fogadta a folyamodókat, részben a többi minisztériumhoz irányította őket, vagy maga tette át az iratokat az illetékeshez. Egészen megdöbbentő, hogy milyen ügyekben keresték meg Deákékat. Volt, aki pl. néptanítói állása ügyében fordult az igazságügy miniszteréhez – folyamodványát persze átküldték Eötvöshöz. Azon szegény nemzetőrök ügyében, akiket szabálytalanul korán, a vagyonosokkal együtt mozgósítottak, Deák maga írt át a miniszterelnökhöz, akinél a nemzetőrségi haditanács 124működött.329 Másoknak megmagyarázták a törvényeket, panaszaik kivizsgálására utasítottak.
A nemzetőri ügy: MOL IM Elnöki (H 65.) 1848:1338., A tanítói állásért folyamodó: Uo. Álladalmi titk. (H 67.)1848. 1. kútfő. 29., Az adóügyi osztályban állásért folyamodó: Uo. 48. tétel.
A minisztériumban tehát jellegzetesen népbarát magatartás figyelhető meg. Az igazságügyi miniszter, mint láttuk, igyekezett könnyíteni a folyamodók közt az egyszerűbb emberek gondjait. Hasonló célt szolgált az is, hogy elrendelte a királyi kúriának, miszerint “Az úrbéri perekben hozandó végzések ezentúl [...] nagyobb ünnepélyesség, s a köznép előtt szerzendő tekintély végett, pecsétes ítéletlevél alakjában, mindenkor két példányban adassanak ki. [...] Minthogy azonban ezen ítéletlevelek leginkább a csekély vagyonú s az eddigi viszonyoknál fogva atyai kíméletet igénylő honpolgárok részére adatnak ki, s nemcsak magánérdeket tárgyaznak, hanem a közcsend és a rend s a viszonyok békés kigyenlítése, a kedélyek megnyugtatása tekintetéből álladalmi tekintetben is nagy fontosságúak: az ítéletlevelekért – és ugyan mind a kiadásért, mind a bírói pecsételésért járni szokott díjak – úrbéri perekben el lesznek engedendők, s ezen ítéletlevelek ingyen, az illetőknek minden terheltetése nélkül kiadandók.”330
MOL IM Elnöki (H 65.) 1848:791.
A másik, szintén jellegzetes vonás az, amit Sarlós a kodifikáció társadalmasításának nevez, tehát szélesebb rétegek bevonása a törvényelőkészítésbe. Véleményünk szerint a nyitott ügyfélfogadási rend részben épp ezt szolgálta; így kívánta Deák egyben a felmerülő megoldandó problémákat is összegyűjteni.
A paraszti panaszok és a törvényelőkészítő tevékenység kapcsolódott össze az úrbériség maradványai ügyében készített javaslat születésekor. A minisztériumhoz beérkező folyamodvány-áradat sürgetővé tette az úrbéri viszonyok megszüntetését kimondó törvények kifejtését és továbbvitelét. Ez már az úrbéri osztály megszervezésének egyik oka is, de amikor a radikálisok a kérdést előhozták az országgyűlésben, Deák már készülő törvényjavaslatról szólhatott.331 Majd amikor a baloldal egyértelműbben is követelte az általuk egyenként beterjesztett javaslatok napirendre tűzését, ehelyett javasolta, hogy azokat a parasztok ügyében a kormány úrbéri tervezetének tárgyalására halasszák, terjessze be mindenki ahhoz a maga javaslatát.
1848. július 19. képv. házi beszéd: Deák Ferencz beszédei 2. köt. 265. p.
Ekkor szólt a folyamodásokról, pl. a legelőelkülönítések felbontását követelő, allodiális földek bérét megtagadó parasztokról: “E részben senki sem szólhat tapasztalásból annyit mint én, mert előttem fordulnak meg az ilyen panaszok. P[éldá-nak] o[káért] eljön hozzám egy helységnek küldöttsége, s keserves instantiájában, mire az ember keserű könnyeket sírhatott volna, azt panaszolja, hogy földek vétettek el tőlük 56 évvel ezelőtt. Azt kérdem tőlük: rendes [értsd peres] úton vétettek tőlök el azon földek? Azt felelik rá: hisz eddig csak megvoltunk uram, de most, hogy mivel 125revolutio van, azt hisszük, hogy mindent visszakapunk. A másik folyamodás valóságos paradigmája Jeremiás siralmainak; elbeszéli benne a község, hogy [...] a rabszolgaság súlyos láncait hordja, [...] az egész világ szabad, csak ő rabszolga. [...] s a dolog abban áll, hogy sessionális jobbágyok, s minden praestatióik megszűntek, de a szomszéd uraság pusztáját bírják árendában [...], és panaszkodnak, hogy a földesúr, kinek pusztáját három évre kivették, nem akarja nekik elengedni az árendát. Sok méltó panasz mellett ilyen is van, s a törvényhozás azért rendelte a már megtörtént elkülönö-zések felbonthatatlanságát”, mert különben más bírói ítéletek megtámadására is hivatkozni lehetne az utólag megváltoztatott úrbéri ítéletekre.
Az idézett esetekre vonatkozó iratok megtalálhatók az elnöki állagban. Vagy fon-tosságuk miatt emelte ki őket Deák, vagy éppen az országgyűlési beszédhez keresett konkrét esetet, amelyre hivatkozhat.332 A hivatkozások – tehát az, hogy nem jogos, de fájó paraszti sérelmekre vonatkoznak – világít rá Deák miniszteri tevékenységének sokat emlegetett alapelvére, a törvényességre. Ennek érvényesítését még a kormánnyal szemben is képviselte, amikor pl. Ilkey Sándor pénzügyminisztériumi osztályigazgató azt kérdezte, hogy milyen a kincstári birtokokon fekvő maradvány- és irtványföldek jogi helyzete, illetve az erről esetleg tervezett különleges intézkedések felől érdeklődött. Deák azt válaszolta, hogy az állam ugyanolyan tulajdonos, mint más, neki nincs módja az államra is érvényes törvényektől eltérő módon rendelkezni.333
1848. augusztus 10. képv. házi beszéd Deák Ferenc beszédei 2. köt. 298-299. p. Az idézett esetek: a bérföldektől megtagadott dézsma: MOL IM Elnöki (H 65.) 1848:1275. (július 9.) a birtokost a parasztok kiszorítják a legelőről: Uo. 1848:1697. (aug. 5.) További, az elnöki iratok közé emelt panasz (a parasztok kibecsültetése): Uo. 1848:1892. (aug. 16.)
KLÖM XII. 157-158. p.
További fontos jellemzője a minisztérium működésének a méltányosság. Ezt láttuk a talán nem jogszerű, de fájó jobbágyi sérelmek panaszlóival kapcsolatos magatartásában. Talán nem belemagyarázás, ha ezt látjuk abban, hogy a horvátoknak pl. az ő kezdeményezésére a kormány latin nyelven írt, sőt a május 5-i körlevél latin fordításából a király személye körüli miniszter neve mellől kihagyták a “magyar” szót, hogy a nemzeti jelleg hangsúlyozásával a horvátokat ne provokálják. Talán szintén ez az oka, hogy a szokványos kifejezés helyett, amellyel a kancellária elé tartozó ügyeket illették, szintén elhagyták a “politikai ítélkezés” kifejezést, és a pontosabb, körülírt változattal cserélték fel: “Azon ügyek adminisztrációja, melyek eddig az udvari kancellária elé tartoztak”.
