1. A keretek
1. A keretek
1. Deák Ferenc minisztersége
“Most minden ember miniszteri combinatiokat csinál. Hogy Deák egyik combinatióból sem marad ki, természetes.”385 – adta hírül a Pesti Hirlap 1848 márciusában az új kormány körüli személyi találgatások kapcsán. “Felelős minisztériuma van az országnak. Batthyány Lajos azonban Deák Ferencre várván, a minisztériumát még nem alakítá meg”386 – számolt be Lónyay Menyhért Deák szerepéről az új kormányban. A híradások, legyenek azok hírlapi tudósítások, társasági találgatások, magánlevelezésben fölbukkanó sejtések, egy dologban megegyeznek: Deák Ferenc részvétele nélkül nem alakulhat meg Magyarországon polgári kormány. Az akkor már széles körben ismert zalai jogász és ellenzéki politikus jogtudása, országgyűlési rutinja, kodifikátori tapasztalata, legyőzhetetlen logikája és széleskörű műveltsége láthatóan nélkülözhetetlen a polgári minisztérium számára, a politikai elit egyöntetű vélekedése szerint nem maradhat el az új állam építésének nagy akciójából. Amikor március 22-én Batthyány Lajos kihirdette a megalakuló első felelős minisztérium kijelölt tagjainak névsorát, már Deák Ferenc neve szerepelt az igazságügyi miniszteri poszt várományosaként. S azután Batthyány, Eötvös, Széchenyi március 30-i bécsi küldetésekor, a független felelős minisztériumról szóló eredeti javaslat végrehajtását kieszközölő deputatio tagjaként már velük utazott Deák Ferenc is.387
Pesti Hirlap 1848. 8. sz. március 21., Deák Ferencz beszédei. (Összegyűjtötte Kónyi Manó) 2. köt. 1848-1861. Budapest, 1886. 28. p.
Lónyay Menyhért levele Lónyay Alberthez, 1848. március 18. Kónyi 2. köt. 27. p.
Kónyi 2. köt. 28. p.
Deák maga visszafogottan nyilatkozott a megbízatásról. “... keserű volt nékem azon elhatározás, hogy részt vegyek azon minisztériumban, mely a hazának ily viszonyai között alakult; de kényszerített a becsület és a kötelesség, mert Battyhány kijelentette, hogy nélkülem minisztériumot nem alakít, s ha ő akkor miattam visszalép, aligha találkozott volna, ki helyette a minisztérium alakítását elvállalja, s így engem vádoltak volna, hogy miattam s gyáva vonakodásom miatt vált lehetetlenné az első felelős minisztérium alakítása. Ígértem tehát Batthyánynak kénytelenségből néhány hetet, s nevemet és közreműködésemet, míg egészségem engedi. Örömest menekülnék most is, de dolgaink mindinkább bonyolódnak, az ország állapota s jövendője minden nap 160bizonyatlanabb, s így távoznom legalább még egy ideig lehetetlen”.388 Vonakodását azonban korántsem a feladattól való félelem táplálta. Óvatossága racionalitásából fakadt. Ő, a jogfolytonosságot hangoztató higgadt jogász, a kompromisszumokért harcoló országgyűlési követ, az összefogásért küzdő ellenzéki politikus világosan észlelte a forradalmi változásokkal együttjáró hevült politizálás veszélyeit. Amíg a tradícionális keretek között kellett argumentálni a rendi országgyűlésen a reformokért, tántoríthatatlan és többnyire verhetetelen volt. Ahogy azonban érvek helyett az érzelmek síkjára terelődött a politizálás, ahogyan már nem a higgadt meggyőzés, hanem az indulatoktól fűtött polémia lett jellemzője a közéletnek, ahogyan az észelvű megokolás helyét a hangos kardoskodás vette át, elbizonytalanodott. Habitusának nem felelt meg a zajos, a személyeskedésektől sem mentes vitastílus. Miután nem volt sajátja mások személyes tekintélyének agresszív kikezdése, ő maga is nehezen viselte a támadásokat. “Mi teszünk, amit tehetünk, de fegyver nélkül, pénz nélkül mire sem mehetünk, s még ezen felül minden oldalról szórt szemrehányások, keserűségek, vádak, kárhoztatások, hogy miért nem tettünk többet ... Örömest engednénk helyünket, legalább mi néhányan, másoknak, ügyesebbeknek, erősebbeknek; de minden megbomlásunk még inkább sietteti a közelgő anarchiát, s ezt lelkünkre nem vehetjük.”389 Országgyűlési felszólalásaiban több alkalommal is visszautasított sértő vádakat a minisztérium tevékenységével kapcsolatban. A nyugodt, kodifikátori mentalitásnak kellett ütköznie folyamatosan a politikai izgatottsággal, a radikális hordószónoklatokkal és alattomos politikai támadásokkal. A házban július 8-án Madarász Józseffel került sor éles szóváltásra, mert a képviselő kijelentette: “a múlt országgyűlés óta ármány kezelte nagy részben az országnak reábízott képviseletét”.390 Néhány hétre rá Nyáry Pál július 21-i gyanúsítását kellett visszautasítania.391 Deák belefáradt a folyamatos nemtelen küzdelembe. Több alkalommal is szóba hozta elvbarátainak, ismerőseinek: idegen tőle ez a stílus, ő nem alkalmas erre a sajátos típusú küzdelemre.
Deák Ferenc levele Oszterhueber Józsefhez 1848. április 30. Kónyi 2. köt. 52. p.
Deák Ferenc levele Oszterhueber Józsefhez 1848. június 15. Kónyi 2. köt. 56. p.
Kónyi 2. köt. 67. p.
Kónyi 2. köt. 90. p.
A kormányválság során a képviselőház rávette Batthyányt második kormányának összeállítására. Szeptember 17-én olvasta fel a képviselők előtt a felterjeszteni szándékozott névsort. “A miniszterek neve a hírlapokban van. Ghyczy, Szentkirályi, Vay Miklós, Kemény Dénes, Mészáros, Eötvös és Erdődy Sándor. Ki minő tárcát kap, még nincs elhatározva, mert nem akarnak lemondani a reményről, hogy Deák Ferencet reábírják a belügy elvállalására.”392 Deák azonban nem vállalta a megbízást. Amellett, hogy a mind élesebbé váló hangnem ütközött lelki alkatával, (amit pedig belügyminiszterként még inkább tapasztalnia kellett volna), immáron alkotmányos aggályai is támadtak. A magyar 161rendi jog és alkotmány történetisége ill. folyamatossága mellett hitet tevő Deák nem vállalhatta azt a politikai s erkölcsi konfliktust, melyet a bécsi udvar szembefordulását követően kellett vállania a kormány tagjainak. “Most már miként lehessek én azon hatalomnak minisztere s eszköze, mely hazám ellen háborút folytat, s mely a békesség feltétele gyanánt nemzeti önállásunknak s alkotmányos szabadságunk leglényegesebb részének föláldozását követeli? Monarchiában a miniszter mindig a király minisztere, s mint ilyen, felelős az országnak; de midőn a király nevében s tudtával, sőt tettleges engedelmével háború folytattatik a nemzet ellen, hogyan legyek én minisztere a királynak? Azt mondhatnád, legyek minisztere az országnak; de monarchiában az országnak külön, a fejedelemtől elvált s azzal ellentétben álló minisztériuma képzelhetetlen. Lehet provisorius kormánya dictatura, revolutio alkalmával, de ily provisorius kormány nálunk nincs, nem is igen lehet, mert ennek első feltétele volna: kijelentett fellépés a király ellen, ez pedig nálunk balgatag, sükertelen lépés volna.”393
Lónyay Menyhért levele atyjához 1848. szeptember 18. Kónyi 2. köt. 121. p.
Kónyi 2. köt. 129. p.
Amikor Kossuth Lajos 1848. szeptember 22-én azt kísérli meg elérni, hogy a királyi megerősítéstől függetlenül a miniszterek foglalják el helyüket, s miniszteri tevékenységüket kezdjék meg, a törvényességhez raagaszkodó Deák józan nyugalommal utasítja vissza ezt a megoldást. Nem látja értelmét a dolognak, hiszen az “álladalmi titkárok” viszik tovább az ügyeket, amely sem a magyar joggal, sem pedig a felelős parlamenti kormányzat eszméjével sem ellenkezik.394
Kónyi 2. köt. 121. p.
2. Az országos helyzet
Sarlós Béla, Deák jogi pályájának egyik ismert értékelője keményen elmarasztalta Deák Ferencet az igazságügyérsége alatt tanúsított inaktivitásáért, több vonatkozásban pedig a reformkori politikai és szakmai pozícióinak feladásáért. Úgy tűnik, Sarlós nem értette világosan Deák dilemmáját. A reformkori jogi forradalom előkészítője és végigharcolója, a jogfolytonosság egyik legjellegzetesebb képviselője, a törvényesség híve, a részletekbe menő aprólékossággal dolgozó józan kodifikátor időszerűtlennek ítélte a mind hevesebbé váló radikális légkörben a jog gyökeres átalakítását. Érzékelte, hogy e politikai környezet nem kedvez a kodifikációnak. A vésztörvény tárgyalásának kezdetein szögezte le: “...a hazának jelen körülményeit pedig, és a hangulatot, amelyben vagyunk, nem tartom alkalmatosnak ily törvény megvitatására, melyhez tökéletes higgadtság szükséges. Mikor ilyen törvény alkottatik, indulatnak, félelemnek, aggodalomak, haragnak távol kell lenni; pedig nem hibázok, ha állítom, hogy a jelen körülménynek között erre vonatkozólag nem vagyunk abban a hangulatban.”395 A rendi országgyűlésekre vonatkozó évszázados jogszabályok és szokások szerint elfogadtatott és szentesíttetett áprilisi törvények, a szabályosan megtárgyalt, 162megszavaztatott, egyeztetett és királyi jóváhagyást nyert új alkotmány a polgári átalakulás mellett a magyar közjog folytonosságának deklarációja is volt egyben. Nem csoda, ha ennek az alkotmányosságnak képviselője viszolygott a nyugodt átalakulást veszélyeztető jelenségektől. “Fájdalmas és aggasztó az az anarchicus irány, mely a népben is több helyen mutatkozik, de kivált városokban véres kitörésekbe megy által. A földmívelők legelőket, földeket foglalgatnak vissza, a polgárok s néhol a nép a zsidókat üldözik, s a tisztviselőknek nincsen tekintélyök sehol”.396
Kónyi 2. köt. 99. p.
Deák Ferenc levele Oszterhueber Józsefhez 1848. április 30. Kónyi 2. köt. 52-53. p. “Az ország állapota nyugtalanító; ott fenn nem tudják megszokni a dolgok új rendjét, s minden dolog több nehézséget talál, mint ami e pillantokban tanácsos, Pesten pedig minden órán tarthatni valamely indulatos, meg nem fontolt, s a hazát veszélyeztető zendülés kitörésétől.” Deák Ferenc levele Oszterhue-ber Józsefhez, 1848. március 28. Kónyi 2. köt. 29. p.
3. A szakmai elem
A fentieknek megfelelően nem véletlen, hogy a deáki koncepció az igazságügyi tárca működésére nézve leginkább a jogalkotás szakmaiságát hangsúlyozta. A szakmaiság vezérlő kritériuma volt Deák szerint a hozzáértés, a praktikus és elméleti felkészültség. Miután a képviselőház a házszabályok elkészítésére a ház kiküldendő bizottságának tagjait a rendire emlékeztető módon sorsolással akarta kiválasztani, Deák közbeavatkozott: “Válasszunk olyanokat, kik a specialitásokban jártasak. A ház szabályai olyan tárgyak, amelyekre bizonyos előkészültség, avatottság kell, legalább szükséges, hogy az ember gondolkozott, foglalkozott légyen vele, pedig itt igen sok érdemes úr van, ki éppen ezen specialitással nem foglalkozott. Ne alakítsuk tehát a bizottságot sorshúzás útján, hanem válasszuk meg.”397 Ez a princípium a Deák Ferenc irányítása alá tartozó igazságügyi minisztérium működési alapelvévé lett, nem csak ebben az ügyben, de a törvényalkotás és az igazságügyi kormányzat minden területén. Az 1848-ban oly fontossá lett kodifikációt, a polgárosodás alapjait megvető törvényalkotást a tárcánál a jognak Deákra oly jellemző tisztelete hatotta át tartalmi s technikai vonatkozásokban egyaránt. “Van egy örök és változhatatlan elv, amelynek mindenütt ahol törvény uralkodik, sértetlenül kell mindig fennállni és ez azon elv, hogy a törvények szorosan megtartandók, és kötelező erejüket csak a jogos törvényhozó hatalom szüntetheti meg. Nincs ezen erkölcsi elv nélkül erkölcsi kapcsolat, ami az államot összetartja. Mind a népek jogainak, mind a fejedelmek hatalmának ez a legbiztosabb alapja. Tanúsítja a történelem, hogy mindenütt a törvény meg nem tartása volt a baj forrása”398 – szögezte le Deák Ferenc.
A képviselőház ülése 1848. július 6. Kónyi 2. köt. 62. p.
Deák Ferencz munkáiból. (Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Wlassics Gyula) Budapest, [1923.] l. köt. 7. p.
163Deák törvénytiszteletét mi sem bizonyítja jobban, mint az úrbéri viszonyokat szabályozó articulusok megfogalmazásánál történtek. Mint ismeretes, az úrbéri szolgáltatások eltörlését kimondó törvényjavaslat a (Ghyczy Kálmán szavajárása szerint) “vágtatva tárgyalt törvények” közé tartozott. A március 18-i, halaszthatatlan törvényalkotási feladatokról szóló nyilatkozat elfogadását követően egy nap alatt letárgyalt, egyeztetett és megszavazott plánumot a rendek már másnap felterjeszetették királyi jóváhagyásra.399 A gyors tárgyalás számtalan hiányosságot eredményezett. A március 26-27-i állami konferencia is figyelmeztette a rendeket, hogy az átgondolatlan törvényszövegezés nem nyújtott elegendő garanciát a kárt szenvedő birtokosok biztos és megfelelő kárpótlására.400 Az országgyűlésre érkező Deák Ferencet ünneplő követek nyomban munkára hívták a kiváló jogászt: “... felszólítottak, hogy ha lehet, eszközöljek valami változást az úrbéri viszonyok iránti törvényben; de én kijelentettem: hogy ezen rögtönzését a törvényhozó testületnek nem helyeslem ugyan, s nem is vagyok arról meggyőződve, hogy ezt éppen így tenni szükséges lett volna; de minekutána ez megtörtént; miután a törvényjavaslatot mind a két tábla egyhangúan elfogadta, miután azt sok megyében kihirdették: minden lépést veszedelmesnek tartok, s elvenni ismét az adottat egyenesen annyi volna, mint öldöklő parasztháborút előidézni.”401
Károlyi Árpád: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. Budapest, 1936. 33., 35. p.
Károlyi 41. p.
Deák Ferenc levele Oszterhueber Józsefhez, 1848. március 28. Kónyi 2. köt. 28. p.
Az ősiség eltörlésének indítványa hasonlatos sebességgel haladt át a rendi országgyűlés amúgy szigorú szűrőin. A március 23-i kerületi ülésben tett indítvány alapján március 30-án terjesztették föl a két szakaszos articulust,402 amely megint csak Deák közbeavatkozása nyomán formálódott ilyen rövidre. “Csütörtökön kaptam meg a creditionalist, s még aznap kerületi ülésbe mentem, hol éppen azt akarták elhatározni, hogy az ősiség uti possidetis alapján eltöröltetvén, még a zálogokat se lehessen visszaváltani; ezt csakugyan meggátoltam, s a határozat az lőn: hogy az ősiség eltöröltetvén, a minisztérium készítsen új polgári codexet.”403 Sikerült megértetnie követtársaival, hogy a kodifikáció nem érzelmi kérdés, nem elhirtelenkedhető politikai döntés, hanem hosszas megfontolást igénylő, szakmai tevékenység, amit a minisztérium jogászaira kell bízni.
402 Károlyi 55. p.
Deák Ferenc levele Oszterhueber Józsefhez, 1848 március 28. Kónyi 2. köt. 28. p.
4. A minisztérium
Amikor Sarlós Béla Deákot elmarasztalta, mintha nem vett volna tudomást arról a kellően aligha értékelhető szervezőmunkáról, melyet Deák a minisztérium létrehozása körül végzett. A feladat nem volt csekély. Egy korábban ismeretlen, előzményekkel 164nem rendelkező, hatáskörét a legkülönfélébb korábbi királyi és rendi szervektől megöröklő tárcát kellett kiépíteni, s ezzel egyidőben a polgári kormányzat technikáit kidolgozni. Meg kellett vonni a törvényhozó és végrehajtó hatalom terrénumát, kijelölni határmezsgyéjét, tartalmat adni a miniszteri felelősségnek, s ebbe a keretbe illeszteni az igazságügyi minisztériumot.
Az igazságügyi minisztérium hatáskörét a korábbi éra legkülönbözőbb kormányzati és igazságügyi szerveitől kellett részben átvenni, részben megszerezni.404 Így a kancelláriától örökölte a minisztérium az egész polgári és büntető törvénykezést, a közvádlók és ügyvédek felügyeletét, átmenetileg a kegyelmi kérvények intézését is, sommás visszahelyeztetési perekben a fellebbviteli bíráskodást, a büntető és polgári perekben elkövetett formai hibák iránti folyamodások intézését, a bírói parancsok kiadását, bírói delegációk ügyét, és a bírói zár iránti intézkedéseket. A helytartótanácstól kerültek a tárcához a felügyeleti jogkör egyes feladatai (mint a törvényhatóságok bíróságainak és börtöneinek felügyelete), a szentszéki, bányabírósági, váltótörvényszéki eljárások, a csődtörvényben előírt csődhirdetések illetékeinek beszedése, az úrbéri perekkel kapcsolatos panaszok intézésének joga és kötelezettsége. A kincstártól származott a közvádlói jogkör, melynek értelmében 1848. június 26-án kinevezték az ún. közvádlókat is.
Vö. F. Kiss Erzsébet: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok. Budapest, 1987. 382-383. p.
A szerzett jogkörök mellett új feladatok is terhelték a minisztériumot. Ilyenként jelent meg a sajtótörvény által meghonosított esküdtszéki eljárás, mellyel kapcsolatban a minisztérium feladata lett az esküdtszékek feletti felügyelet, az esküdtszékek megalakítása és működésének ellenőrzése, a kodifikációs tevékenység, melynek egy részére már az áprilisi törvények is utaltak.405 Az idő szorításában, s több esetben is az érezhetően hiányzó átgondolt javaslatok hiányában nagyobb részben alkotmányos szempontból deklaratív törvényeket fogadott el az országgyűlés. Egy-egy politikai célkitűzés jogi formulázása, jogi szakmai törekvések nyilatkozatszerű törvényszövegbe foglalása történt meg a negyvennyolcas articulusok jelentős részében, melyek valódi realizálásáért, tartalmának kibontásáért a későbbi országgyűléseket tették felelőssé az utolsó rendi országgyűlés kodifikátorai. Így a Magyarország és Erdély egyesítéséről szóló törvénycikk az egyesült törvényhozás majdani feladataként jelölte meg az egyesülés részletes szabályainak kimunkálását.406 A közös teherviselésről rendelkező törvénycikk a közteherviselés konkrét formájának és az adórendszernek kidolgozását a minisztériumra testálta.407 Az úrbéri terhek megszüntetésével kapcsolatos teendőkről, a magánföldesurak kármentesítéséről “a legközelebbi országgyűlésnek részletesen kidolgozandó 165törvényjavaslatot fog” a minisztérium előterjeszteni – ígérte a törvényszöveg408, akárcsak az úrbéri megszüntetett magánúri javadalmak statusadóssággá leendő átváltoztatásának részletes szabályairól.409 Az összesítésről, a legelőelkülönö-zésről és a faizásról rendelkezve az országyűlés úgyszintén részletes törvényjavaslat előterjesztésre kötelezte a minisztériumot.410 A papi tized deklarációjának törvényszöveggé változtatása megintcsak a jövő országgyűlésre halasztatott, és a minisztérium feladatául adatott ki.411 A hitelintézet alapszabályai, a működéséhez szükséges tőke megszerzése és kezelési szabályai további miniszteriális tevékenység eredményeképpen születik majd meg – szólt a jogalkotó.412 A megyei hatóság, a megyei tisztválasztások, a szabad királyi városok, a községi választások, a Jász-Kun kerület, a Hajdú kerület szervezése és működése ideiglenesen addig lettek szabályozva, amíg “a legközelebbi országgyűlésen teendő intézkedések” meg nem születnek.413 A magyar egyetemre vonatkozó szabályozást a következő országgyűlésre hárították,414 a nemzeti őrseregről addig intézkedtek csak a rendek, míg “a legközelebbi országgyűlés kimerítőleg rendelkeznék.”415
Az ősiséget eltörlő törvénycikk polgári törvénykönyv kidolgozásának kötelezettségét rótta a minisztériumra. Vö. 1848:15. tc. 1. §.
1848:7. tc. 6. §.
1848:8. tc. 1. §.
1848:9. tc. 2. §.
1848:12. tc. 7. §.
1848:10. tc. 8. §.
1848:13. tc. 2. és 3. §§.
1848: 14. tc. 1., 2. §§.
1848:16. tc. 1. §, 17. tc. továbbá a 1848:23. tc. 3. §, 24. tc. 1. §, 25. tc., 26. tc.
1848:19. tc. 3. §.
1848:22. tc.
S ezek a törvények még nem tartalmazták az igazságszolgáltatás modernizálásának nagy tervét, mely részben a polgári átalakulás követelményeként fogalmazódott meg, részben pedig a deáki életmű egyik legragyogóbb darabjának, az ún. 43-as javaslatoknak a törvényszintre emelését jelentette (volna): a büntető anyagi jog kodifikálása, (a büntető kódex megalkotása), a büntető perrendtartás törvényi megvalósítása, a börtönügy reformja, a törvénykezési szervezet polgári szellemű átalakítása, a bírói függetlenség deklarálása és garanciáinak kiépítése.
A fentieket összefoglalva plasztikus képet rajzolt a teendőkről az igazságügyi miniszter 1848. május 5-i rendelete, melyet a törvényhatóságokhoz és törvényszékekhez intézett, s melyben egyben az igazságügyi minisztérium tevékenységi körét is vázolni igyekezett.416
Magyar Országos Levéltár (MOL) H 65. Az 1848/49. évi minisztérium levéltára. Igazságügyi Minisztérium. Elnöki iratok 5. kútfő 1848/1. tétel 349. sz., Pesti Hírlap, 1848. május 9.
