5. Kodifikáció
5. Kodifikáció
Mint fentebb láttuk, az áprilisi törvényhozás bőséges feladattal látta el az igazságügyi tárcát. Számos törvény és törvénykönyv kidolgozása várt volna a minisztériumra. Ezért a minisztérium szervezetének kialakításakor külön kodifikációs szervezetet hoztak létre, a törvénykönyv előkészítési osztályt. Osztályigazgatónak azt a Szalay Lászlót nevezték ki, aki már a ’43-as javaslatok kidolgozásában is közreműködött, így gyakorlatban és elméletben489 egyaránt foglalkozott a kodifikáció kérdéskörével.490 Deák 1848. május 5-i körlevelében491 felszólította a hatóságokat és magánosokat arra, hogy ha kodifikációra vonatkozó javaslataik, kidolgozott tervezeteik lennének, vagy netalán későbbiekben ilyet terveznének, azt juttassák el a minisztériumhoz. “Az igazságügyi miniszter készítendi a büntető és polgári ítélőszékeknek, a törvénykezési eljárásnak s az ügyvédi karnak rendezését illető törvényjavaslatokat, és a büntető, polgári s bányatörvénykönyvek javaslatát. Ezen munkához a minisztérium rendes személyzetén kívül fognak alkalmaztatni más, e végre külön fölszólítandó s díjazandó szakértő egyének is. De ezen felül szívesen fogadja az igazságügyi miniszter minden honpolgár célszerű közremunkálását; ugyanezért aki a mondott tárgyak valamelyikére nézve akár az egész tárgyat kimerítő, akár annak valamely részét felvilágosító jól kidolgozott javaslatot akar benyújtani, azt a miniszter készséggel fogadandja.” F. Kiss Erzsébet több tervezetről is említést tesz, mely az igazságügyi minisztérium iratanyagában fennmaradt, s e tevékenységet példázza. Külley Ede öröklési jogi tervezetét vagy Simon Florent elaborátumát említi az országos telekügyben.492 Hasonlóképpen 184kérte be a miniszter a váltótörvényszékektől a fennálló jogszabályok korrigálására vonatkozó indítványokat.493
Szalay László: Codificatio. In: Szalay László: Publicisticai dolgozatok. Pest, 1847. I. köt.
F. Kiss 388. p.
MOL H 65. Elnöki iratok 5. kútfő 1. tétel.
F. Kiss 385. p.
MOL H 65. Elnöki iratok 95/1848 – 103. eln. sz.
A háborús események és a politikai válság azonban nem adott lehetőséget a nagy munka megkezdésére. A törvénykönyv előkészítő osztály munkatársai állami megbízások és katonai feladatok teljesítése miatt szétszéledtek. Az osztályt kénytelenek voltak megszüntetni, a megmaradt egyetlen segédfogalmazót pedig az úrbéri osztályhoz besorolni. Deák még vállalta azt a megbízatást, amit 1848. december 14-én az országgyűlés Kossuth kérésére szavazott meg, hogy t. i. a büntető törvénykönyv esküdtszéki alapokon történő átdolgozását végezze el; de mint tudjuk, e munkának gátat vetett a fiatal magyar állam katonai megsemmisítése. Azok a magvak azonban, melyeket Deák és elvbarátai a ’43-as javaslat kimunkálásánál, illetőleg az arra épülő negyvennyolcas jogalkotásban elvetettek, termékeny talajra leltek a kiegyezés Magyarországán. S ha nem is valamennyi vonatkozásban, s nem is az eredeti tervezet szövegében, az eszmék tovább éltek, a ’43-as javaslatokat pedig mindmáig a büntető-jogalkotás legnagyobb hatású elaborátumaként tartja számon a jogtudomány.
