4. Börtönügy
4. Börtönügy
A ’43-as büntetőjogi javaslatok csomagjából a börtönügyi plánum csakúgy félretétetett, mint a többi. S bár annak idején a törvényalkotás csatornáiban a legtovább jutott, s csupán a királyi resolutión elbukott törvényjavaslat volt a börtönügyi, mégis ebből a jogszabályból került át a legkevesebb a ’48-as minisztérium intézkedései közé. Kétségkívül a börtönügy, legyen bármennyire lényeges szakmai kérdés, a forradalmi átalakulás hullámában mellékessé vált. Azon intézkedések, melyek végül is a 180büntetésvégrehajtás terrénumában megszülettek, valójában az igazságügyi minisztériumnak a rabokkal kapcsolatos feladatkörével voltak összefüggésben.473 Az igazságügyi miniszterhez nap mint nap érkeztek kérvények, panaszok a raboktól,474 beadványok ügyvédektől, felterjesztések vármegyei hatóságoktól, városoktól. A korábban a helytartótanácsnak megküldött rabtabellák 1848-ban már az igazságügyi minisztériumba érkeztek be, melyek alapján pontos képet lehetett kialakítani a rabok számáról, a büntetésvégrehajtás számadatairól, a szabadságvesztések szokásos időtartamáról, az előzetes letartóztatás és a megítélt rabok büntetésvégrehajtásának arányáról.475 A hatóságok rendszeresen tájékoztatták a minisztériumot problémáikról, segítséget kértek rabszállítás476, rabtartás477 dolgában, beszámoltak az ügyészi vizsgálatokról,478 a rabok fenyítéséről, a testi büntetések alakulásáról,479 rabszökésekről480 és a jótállás melletti kibocsátásokról.481 A miniszter rendszeres levélváltásban állott a hatóságokkal és a király személye körüli miniszterrel, valamint a hadügyminiszterrel a státusfoglyok ügyében.482 Az igazságügyi minisztérium levéltárának ismeretében kétely nélkül állítható, hogy Deák Ferenc hiteles információkkal rendelkezett a magyar tömlöcügy pillanatnyi állásáról. Levelezése igazolja, hogy a hatóságok nehézségeit is meglehetősen jól ismerte. Bihar megye képviselő bizottmánya “azon oknál fogva, minthogy az eddig vérhatósággal bíró uradalmaknak fogházaiban létező elítéltek és vádlottak, az 1848:IX. és XI. törvénycikkek értelmében a megyei börtönökbe áthelyezendők, azonban a megyének sem elegendő börtönei, melyek a megsokasulandó rabokat befogadnák, sem oly nagyszámú őrei, kik a felügyelést többfelé kellőleg teljesíthetnék nincsenek”, a minisztérium intézkedését kérte az áldatlan állapotok felszámolása érdekében. Jellemző az az irány, amerre a megoldást a megyében keresték: a minisztériumot arra kérték, hogy a nagyváradi helyőrségi parancsnokságnál járjon el, Bihar vármegye “az ottani várerősségben találandó összes szobáknak fogházakul átadását, és katonai őrök kiállítását eszközöltetni kéri”. Vagyis nem a ’43-as javaslat szellemében, a modern börtön irányában kereste a kitörést, hanem a szokásos módon, a totális intézmények azonosságait értékelve, katonai erősségbe, 181katonai felügyelet alatt kívánta elhelyezni rabjait.483 Ez a törekvés korábban is konzerválta a magyar börtönállapotokat, most sem a továbblépést szolgálta. Látni kell viszont, hogy az úriszékek megszüntetéséből eredő feladatok hatalmas terhet jelentettek a vármegyék büntetés-végrehajtási intézetei és hatóságai számára, s a kitörést biztosító anyagi feltételek sem álltak ekkor még rendelkezésre; a függetlenségi harc kirobbanása pedig eleve esélytelenné is tett minden idevágó törekvést.
Vö. Büntetésvégrehajtás, testi büntetések, rabok elhelyezése: MOL H 67. Az 1848/49. évi minisztérium levéltára. Igazságügyi Minisztérium. Álladalmi titkári osztály. Iratok/1848; Halálos ítéletek, kivégzések, rabok ügyei, státusfoglyok ügyei., MOL H 69. Büntető-törvénykezési osztály.
MOL H 69. 1. kútfő 2-5., 7-8., 16., 19., 24., 26., 30., 40-41., 48., 49., stb. tételek.
Vö. MOL H 69. 1. kútfő 9-15., 22-23., 29., 31., 50., 86., 91., 94., 99., 102-103., 135., 185., 208., 209., 210-225., 227., 250-257., 259-273., 281-289., stb. tételek.
MOL H 69. 1. kútfő 28. tétel.
MOL H 69. 1. kútfő 33., 137. tétel.
MOL H 69. 1. kútfő 32., 37., 38. tételek.
MOL H 69. 1. kútfő 119., 135., 138., 352., 645-467., 712. tételek.
MOL H 69. 1. kútfő 194. tétel.
MOL H 69. 1. kútfő 35., 122., 536. tételek.
MOL H 69. 1. kútfő 69., 73., 75., 83., 94., 248., 412. tételek.
MOL H 67. Álladalmi titkári osztály 1. kútfő 831/1848. sz.
Deák Ferenc legtöbbet emlegetett intézkedése, a Pest város közönsége számára kiadott rendelete is egy beadványnak köszönheti megszületését. Kosovics Hermán folyamodványában “nyomós panaszok tétetvén Pest városa rabjai és börtönei állapotát” illetően. Ezért a város börtöneinek negvizsgálására az igazságügyi miniszter 1848. május 15-én kiküldte Bónis Sámuel osztályigazgatót, és “a tapasztalandókról teendő jelentésének” benyújtására szólította föl.484 A Pest város tömlöceiről szóló jelentés485 alapján azután rendeletet intézett a városhoz a tömlöcállapotok javításáról.486 Bónis Sámuel jelentése iszonyatos képet festett a városi tömlöcökről. Bölöni Farkas Sándor 1834-es leírása óta, mely útjára bocsátotta a magyar fogházjavító mozgalmat,487 mi sem változott. “... az épület alatt levő börtönöket, melyekben részint vizsgálat alatt levő vádlottak, részint kóbor legények, s koldulásért béfogottak vagynak bézárva, megvizsgálván, azokat oly sötéteknek, nedveseknek, és amennyiben előttek egy földalatti, csak csekély szelelő ablakokkal ellátott sikátor vezet, nehezen szellőztethetőknek, s ezeknél fogva egészségteleneknek találtam”. De nemcsak a tömlöcök egészségtelen voltát kifogásolta az osztályigazgató. Szóvá tette, hogy egyes zárkákban 12-13 rabot is együvé zártak, hogy a közös elzárásnál semmi tekintettel nincsenek a súlyos bűnelkövetők és a vétségért letartóztatottak, esetleg a kihágásért bekísértek elkülönítésére. “… ezen földalatti tömlöcökben még csak fa nyoszolyák sem lévén, a meg nem ítélteknek e tekintetben rosszabb sorsa van, mint annak, kire már a bűntett bébizonyosodván, ítélet következtében lakol.” Végső sommáza-tában Bónis Sámuel “addig is, míg a tömlöcök országszerte jobb karban hozatnak, ideiglenesen rendelkezni múlhatatlanul szükségesnek” ítéli az ügy jelenlegi állása szerint.
MOL H 69. 1. kútfő 731/1848. sz. 2. d. f. 1-5.
Jelentése a büntető törvénykezési osztály igazgatójának mint e végre kiküldöttnek a Pest Városi tömlöcök állapotáról. 1848. május 21. MOL H 69. 1. kútfő 1088/1848. sz. 1. d. f. 188-189.
Az Igazságügy Ministere Pest városa közönségének, 1848. május 25. MOL H 69. 1. kútfő 424/1848. 1. d. f. 186-187.
Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában. Pest, 1834. 62. p.
Mint tudjuk, Deák néhány napra rá kibocsátotta rendeletét Pest városához. A rendelet méltó emléke Deák Ferenc humanizmusának, büntetőjogi törekvéseinek. A reformkori nagy tervek maradványaként 1848-ra emlékké szelidülő büntetésvégre-hajtási eszmék e rendeletben ismét erőre kaptak. Fölbukkant ugyanaz az emberbaráti szellem, mely oly jellemző volt a ’43-as javaslat büntetési rendszerére és börtönügyi 182szabályozására. Deák szerint “a börtönök ily állapotja, kivált az ország fővárosában, undorral s borzadállyal tölti el a jobb ember kebelét. Ezen állapotot továbbra is eltűrni súlyos, vétkes hanyagság volna, igazság, méltányosság és emberiesség ellen, gúny volna a civilizációnak.”
A fogházjavító mozgalom fő mondanivalóját egyetlen mondatba sűrítő sommázat bevezetésként szolgál a rendelet tartalmi kibontásához. Deák irányt mutat a fogházjavítás irányában, kijelöli a börtönrendszer megjobbításához vezető út cövekeit. Elutasítja a Bihar vármegye által javasolt megoldást: a börtön felváltását más totális intézménnyel (ami már csak azért is aktuálissá lett, mert a hadügyminisztérium elutasította az igazságügyér indítványát a katonai erősség igénybevételéről.)488 Deák nem a katonai erősség, zárda felé megy, hanem kőépület bérlése iránt tesz javaslatot, mely nyilván egy újszerűbb megoldást, humánusabb kezelést tett volna lehetővé. “Oda utasítom tehát a város közönségét, hogy addig is, míg a börtönök állapotja az egész országban célszerűen rendeztetik, gondoskodjék börtönei jelen állapotjának javításáról, s ha egyébként rögtön nem lehetne a dolgon segíteni, keressenek módot abban, hogy valamely köz- vagy magánépületet béreltessenek ki, melyet börtön építéséig, hasonló célra fordíthasson.”
1848. június 4. A hadügyminisztériumtól. MOL H 69. 1. kútfő 125. tétel.
A büntető eljárás reformja kapcsán oly sokat hangoztatott elkülönítés következetes véghezvitelét várja el a várostól. Mint rendelte: “Ügyeljenek különösen arra, hogy számos egyént a börtönbe össze ne zárjanak, mert az egészségnek és erkölcsnek egyaránt ártalmas. Ne felejtsék, hogy a vádlott ítélet előtt még bűnösnek sem mondathatik, s annak irányában igazságtalanságot követ el a közállam, ha személyének letartóztatásán kívül neki szenvedéseket is okoz, miket a letartóztatás biztonsága múlhatatlanul meg nem kíván. Ne felejtsék, hogy a bűnös ellen kimondott ítélet is fokozottan súlyos, ha a büntetésül kiszabott időt rossz és egészségtelen börtönökben kénytelen eltölteni, a bírónak kimondott ítéletét pedig magában a végrehajtásban meg is súlyosítani igazságtalanság, kegyetlenség.” A differenciált intézeti hálózat kialakításának előjele a kihágásokért letartóztatottak külön intézetbe történő elhelyezésének igénye. “A kisebb rendőri kihágásokért letartóztatott egyéneket csak néhány órára is oly börtönbe zárni, minő a Pest városi börtönök nagyobb része, gyakran súlyosabb büntetés, mint amit a legszigorúbb ítélet mellett is vonhatna maga után az elkövetett kihágás; gondoskodjék tehát a város ezek számára is célszerű elzárási helyekről.”
A modern büntetés-végrehajtás eszméjének felkarolása bizonyosodik be azon rendelkezésből, amelyik a rendi börtönök legfontosabb tételét támadja. Az új felfogás szerint a szabadságvesztés büntetésnek nem célja az elítélt testi sanyargatása. A büntetés lényege a szabadság megvonása, s nem a szenvedések okozása. Ebből fakad azután az a követelmény, hogy a rabok, letartóztatottak elhelyezése legyen emberi és egészséges, a hatóságok ügyeljenek az őrizetben tartottak jó egészségügyi állapotára, legyen rendszeres egészségügyi ellenőrzés. “Tétessék továbbá haladék nélkül rendelkezés, hogy a rabok időnként elegendő őrízet mellett tiszta és egészséges levegőre bocsáttassanak, és ha a város őreinek eddigi száma e célra nem elégséges, szaporíttassák azokat, s legyen szoros ügyelet arra 183is, hogy valamelyik orvos a város börtöneit naponkint meglátogassa, s a betegeket azonnal kórházba vitesse.”
A miniszter tisztában volt azzal a jelentős teherrel, ami egyfelől az úriszék (s azzal együtt az uradalmi tömlöcök) eltörlése, másfelől pedig a börtönrendszer megújításával kapcsolatos intézkedések hárítottak a városi és vármegyei hatóságokra. “Tudom, ezen ideiglenes javítások is nevelik a városnak amúgy is tetemes költségeit, de itt az igazság s emberiség rovására gazdálkodni akarni vétek volna.” Szándékában azonban ez sem ingathatja meg. Eltökélt határozottsággal zárja rendelkezéseit: “Elvárom mindenekre nézve a városnak serény és pontos intézkedéseit, s a teljesítettekről azonnal jelentést kívánok.” Deák börtönügyi rendelete az első hivatalos jogszabályi megnyilvánulása a polgári kormányzat börtönügyi elgondolásainak, s egyben bizonyítéka 1843 páratlan szellemiségének, a büntetőjogi elaborátum továbbélésének.
