1845.
1001845.
Az abszolutizmus fegyvere erőszak, mely ellen a múlt országgyűlés új garancziát szerzett. A jövő országgyűlések feladata a kezdetteket folytatni, melyekben kivánt sikerrel munkálkodni úgy lehet, ha a népszabadság, vallásszabadság, terhek egyenlősége, a népképviselet kivivatik. Ne felejtsük, hogy mi a százezerek a többi 10 millió lakós irányában ezen 10 milliónak 9 százados adósai vagyunk. Régi tartozást kell leróni, hogy azt mondhassa a nép, hála Isten! s testvéri karokkal ölelhessen bennünket.
A főaristokraczia a nemzeti testületnek kitűnő csillaga, melynek nimbusa csak akkor homályosúl el, ha kötelességeit 101nem teljesíti; ezeknek legszentebb kötelességök, mert a sors nekik legtöbbet adott arra, hogy a népet az igéret földére vezethessék.
Haladnunk kell, még pedig kétféle úton, a törvényhozás útján és szocziális téren. Hogy a szoczialis téren is haladhatunk, egyik szerencsés eredménye a múlt országgyűlésnek. Nemzetet törvény nem teremtett, hanem kifejtett; szükséges a szilárdság, kitűrni tudás.
Tudok én küzdeni remény nélkül is; érzem kebelemben az erőt, istenemre mondom érzem, hogy csüggedést nem ismertem soha, s az elhatározottság, mely nálam kötelességérzeten alapúl, nem kisebb, mint másoké, kiket a remény lelkesedésre gyújt.
Ipar és szorgalom boldogítja a népeket; hogy mi ezekben hátra vagyunk, senki sem tagadja, de hátramaradásunk okát sokan sokfélében keresik. Egyik azt mondja: a múlt idők mostohasága; a másik: nem, hanem a kormány; a harmadik: ez sem, hanem mi magunk vagyunk okai hátramaradásunknak. Mindegyiknek igaza van, legigazabbja mégis annak, ki mindezeknek összefolyásában találja az egész okot.
102Vannak minden időnek saját kötelességei: apáink pánczélban fizették le a hazának tartozásukat: de míg ők nem egyedül tűzhelyökért, hanem egész Európáért küzdött nehéz harczokban évek hosszú során szívök vérét folyatták, addig más nemzetek a béke olajága alatt az ipar és szorgalom pályáján előrehaladtak. Megtették tehát apáink, a mit tenniük kelle; mert hazát tartottak meg és hagytak hátra nekünk. Azonban igen rosszúl vélekednék, ki azt hinné, hogy csak harczok zivatara sodorhat el egy nemzetet; van még egy más, lassúbb, de dísztelen és aljas nemzeti halál is: a közelszegényülés, vagy nemzeti sorvadás. Ettől hazánkat megóvni a jelen időnek föltétlen parancsa, nekünk legszentebb kötelességünk, legmagasztosb honfitisztünk.
Mely gazdaság évenkint többet kiád mint bevesz, annak előbb-utóbb tönkre kell mennie; épen így áll a nemzetek sorsa. Nemzetünk végre öntudatra jött és most az a kérdés: hogyan kell és lehet e bajon segíteni? Egy elhanyagolt gazdaságot restaurálni két mód van: vagy a jövedelmet kell szaporítani, vagy pedig a kiadást apasztani. Mi a jövedelem szaporítását illeti: Magyarország a mezei gazdaságban, ezen egyetlen neki jövedelmező téren, ötven év óta nagy lépést tett előre; azóta egy atyának javain három fiú osztozott, és jelenleg egy is termeszt osztályrészén 103annyit, mint előbb az atya az egészen termesztett: mind e mellett ír bajainkra nem jött, sőt nem is remélhető, hogy ily körülmények közt jöhet valaha; nincs tehát egyéb hátra, hanem a lehetőségig apasztani a kiadást. Midőn a gazda év végén számít magával, sokat talál kiadási közt, mit nélkülözhetett vala, következve jövőre számolásából egészen kitörölhet. Így kell nekünk is tennünk. Nemes önmegtagadással töröljünk kijövőre sokat kiadási lajstromunkból, mások helyébe pedig írjunk honi kelméket.
A fényűzés minden más országnak áldás, csak a magyarnak átok; átok azért, mert csak innét szívja külkezekbe a pénzt, míg más országokban a gazdagok jövedelmöknek fölöslegét iparűző honfiaik kezébe rakják, mi által az ipart és szorgalmat előmozdítva, a mesterségek tökélyesítésére rugonyt, a belfogyasztás szaporodására hathatós eszközt és a pénznek a nép minden osztályai közötti elszéledésére alkalmat szolgáltatnak. Ezen nemzeti átok elhárítása végett alakult e védegylet, melyben, minden egyes tag becsületszavával köti le magát, hogy honunkban is kapható kelméket kívülről nem vesz, nem visel, nem használ. A csudák ideje lejárt, de elég csodaerő rejlik magában az emberben; ész és szilárd akarat mit nem vitt már véghez? A czél nem csekélyebb, mint a hazának a temetkező sír 104partjáról visszarántása, s csak összetett vállakkal akarnunk kell, sikerül magasztos vállalatunk.
Panaszkodunk ügyetlen kézműveseink ellen, és ezt adjuk okul, hogy külföldön dolgoztatunk; azonban nem vesszük észre, mily furcsán találkoznak egymással szemközt az okok. Vagy nem így áll-e a legtermészetesebben a kérdés és felelet: miért dolgoztatunk külföldön? mert nincsenek honn ügyes kézműveseink; s miért nincsenek? mert külföldön dolgoztatunk. Minél ügyesebb a kézművek embere, annál jobban kikeresi letelepedési helyét; legjobb hely pedig számára az: hol biztosítva van készítményei kelendősége felől. Ha tehát a külföldi kézművek iránti előszeretetünket legyőzve, elég erősek, állhatatosak leendünk kezdetben hazánkfiai tökéletlenebb készítményeivel is megelégedni: úgy kétségtelenül áll, hogy sok, hazát kereső értelmes kézműves nálunk fogja elvetni vándorbotját; hazánkfiai pedig, kik tapasztalás és tanulás végett külföldre útaztak, bármily tökélyre emeljék tudományukat, nem maradoznak el, hanem visszasietnek kebelünkbe; és így lesz a haza jó kézművesek hazája. Azonban ne feledjük, miszerint nem egyes, bármily nagy, hanem egyesített, habár parányiakból összegyűlt, edzett erő tehet csak valamit; azért ezen egyletben (a védegylet) minden választó falak ledülnek: gróf, kereskedő, kézműves, jobbágy, konzervativ, liberális itt egymás mellett állnak a sorban. Egykor 105egy francziát arról kérdeztek, ki verte meg Marengónál az ellenséget? Én, mondá, és még 70 ezer. Szinte ezen társulat is olyan, hogy annak minden egyes tagja, ha Isten úgy akarja, magáról egykor elmondhatja: én, és még ennyi millió védegyleti tag mentette meg a sorvadó hazát.
Törvények az ipar és szorgalom elől csak akadályokat hárítanak el, maga pedig az ipar és szorgalom mindig a szocziális téren marad.
Vannak emberek, kik politikai és rossz czélokat gyanítnak a védegylet alatt; de ezek nem jó emberek, mert a jó ember mindenkit, még a bélyegzett személyt is jó oldalról iparkodik megítélni, ki pedig előtte szennytelen jellemmel áll, arra tisztelettel tekint. Vannak emberek, kik, mivel kedves maguk mesterkélt és tekervényes útakon bukdosni szeretnek, nem akarják hinni, hogy az egyszerű dolgok oly tiszták lehelnek, mint külszínben mutatkoznak. Egyébiránt is a magyarnak nagy hajlama van a gyanúsításhoz. Midőn követ voltam, találkoztak némely öreg urak a követi karban, kik, valahányszor valamit kivinni akartunk, mondani szokták: »nem kell hinni, valami fekszik alatta«. Uram bátyám! kérdettük mi, tehát mondja meg: mi fekszik alatta? majd kiugrassuk 106a nyulat a bokor alól, de a mi urambátyánk mást ismét nem tudott mondani, hanem: hogy fekszik valami alatta – és mi ezen valamivel nem törődve, kivittük vállalatunkat, a következés pedig megmutatta, hogy a dologban semmi rossz, ellenben jó igen sok feküdt. Vannak emberek, kik egy-két, nézetök szerint hiányos szabály miatt az egész vállalatot rohanják meg; megvallom, némelyeket a védegyletben én is máskép szeretnék, de azért az egészet nemcsak meg nem vetem, sőt mint sok üdvöst magában foglalót, forrón ölelem. Ugy hiszem, ez a józan ész szava. Bizony az egész védegylet igen egyszerű és ártatlan, mert az alatta fekvő valami nem más, hanem, hogy hazánkban is kapható kelméket külföldtől nem veszünk; már pedig azért, mivel hazámfiainak akarom adni pénzemet, vétkes talán csak nem vagyok.
A politikai téren is igen czélszerű az embernek azon taktikát követni, hogy ne védelmezze azt, a mi megtámadva nincs.
A megvesztegetés mindenkor csak alacsony eszköz, és annak nemei közt legalacsonyabb, legveszélyesebb a pénzzel és egyéb anyagi érdekekkel történt megvesztegetés. Közhivatalaink eddig jövedelmesek nem igen valának, s ki azokat 107elveinek, meggyőződésének megtagadásával hajhászta, azt hiúság ösztönözte inkább, nem pedig anyagi érdekek. Jellemsértő ugyan az ily hiúság is, de a hiú emberben igen gyakran van mégis valami lovagi, s ennek oka talán épen hiúságában fekszik. Nem egy példa van arra, hogy oly férfiak, kiknél a hiúság legyőzött minden egyéb tekintetet, s kik meggyőződésök ellen cselekvének, csakhogy hiúságukat kielégítve, hivatalba léphessenek, utóbb még sem engedték magukat vak eszközül használni oly dolgokra, miket rosszaknak tartottak, s a keblökben ismét fölébredt lovagias érzés megóvta őket az alacsonyságoktól. De az olyan ember, ki pénzért árulja meggyőződését, ki a hivatalt azért hajhászsza alacsony útakon is, mert annak anyagi hasznai után eseng; az olyan ember, kit pénzzel, anyagi érdekekkel vesztegettek meg: gyalázatos és megvetésre méltó mindenkor, mert kebléből kialudt a becsületesség utolsó szikraja és lelkiismerete politika, mely a többet igérőnek kezébe kerül.
A magyar kormánynak főbbjei, a legszentebb czél s a legtisztább szándék mellett is, hibázhatnak számításukban; és pedig hibázhatnak olyképen, hogy miután ők nagy és biztos többséget szereztek a kormánynak, s miután az ezen többség erejével eszközlött törvények által dönthetetlen erőre emelték a kormány hatalmát és befolyását, ezen erőt és hatalmat ők nem fogják használhatni. Annak, mit a magyar kormány 108főbbjei most tesznek s tenni igérnek, két felvonása van. Első a min jelenleg dolgoznak: megerősíteni, hatalmassá tenni a kormánypártot, s meggyengíteni az ellenzéket, hogy majd az ekkép megerősödött magyar kormány akadály és ellenszegülés nélkül mennél több jót eszközölhessen. A második felvonás lenne azután mindezen jónak valóságos eszközlése. … De vajjon eddig is az ellenzék gátolta-e a kormányt a jónak eszközlésében? A magyar kormány főbbjeinek csak az ellenzékkel kellett-e küzdenie? nem tapasztaltak-e más akadályt és több nehézségeket? Megtörténhetik, hogy a dolog folyamata az első és második felvonás között megszakad, és a mostani magyar kormánynak főbbjei a legtisztább szándék mellett sem tudják legyőzni azon gátokat, melyeket az említett elemek s érdekek gördítenek a Magyarországban eszközlendő jónak elébe. Megtörténhetik, hogy más szereplők lépnek fel majd ő helyettük a második felvonás előtt.
Az ellenzéknek nem szabad a kormány minden lépéseit és terveit csak azért ellenzeni, mert azok a kormánytól jövének. Kisérje az ellenzék figyelemmel a kormány minden lépteit. Őrködjék szigorúan a törvények sértetlen fentartása fölött. Minden hibát, minden törvényszegést rójon meg személyes tekintet nélkül, minden hiányt fedezzen fel, nyilatkozzék pártérdek és mellékes tekintetek nélkül. Törvény, 109igazság és lelkiismeretes meggyőződés szerint, félelmet, csüggedést, önhaszonkeresést ne ismerjen, s védje mindenkor az alkotmányos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érdekeit. Ez az ellenzék nemes feladata, ez legszentebb kötelessége.
Nem könnyű az oppoziczió tagjának lenni. Nem czifraság az, melyet csak azért keressen valaki, hogy hiúságát kielégíthesse. Hideg és komoly megfontolás a tárgyak megítélésében, csüggedést nem ismerő buzgóság a jónak ismert vélemény védelmében szükségesek az ellenzék tagjában, és azon elhatározás: hogy kimondja véleményét, habár az többséget nem nyerne is, habár azt harsány kiáltozások biztató hangjai nem támogatnák is, kimondja nyiltan, ha maga maradna is. És épen ezért az ellenzéknek kötelessége ugyanaz marad, bármi csekély számra olvadnak is le tagjai. Lehet, hogy a közelebb reánk következő időkben gyérülni fognak a magyar ellenzék sorai; eltávoznak azok, kiknek valóságos meggyőződése változott, elhullanak, kik egyedül hiúságból vagy melléktekintetből állottak eddig az ellenzékhez; de ha csak tíz férfiú marad is, legyen csüggedetlen, vigyázó és becsületes, s hasznos szolgálatot teend a hazának, habár hatása kisebb lenne is.
110Az ellenzéket legyőzni, s a kormánypártot megerősíteni nem nehéz feladata a kormánynak, ha e czélra minden eszközökkel élni kész. Mert, ha a hazában lévő becsületes emberek egy része meggyőződésből a kormány érdekeit pártolja, a másik rész ugyan meggyőződésből az ellenzékhez tartozik, a többség azé lesz, ki az ingatag, nem szilárd emberek tömegét, azon embereket, kiket nem az okok, hanem érdekek vezetnek, megnyeri. Ilyen emberek száma minden országban, fájdalom, igen nagy, ezeket pedig, ki többet adhat, többet igérhet, könnyen megnyerheti.
Szomorú tapasztalásból ismerheti a magyar a korteskedésnek káros következéseit s erre nézve igazán elmondhatni, hogy: »Iliacos intra muros peccatur et extra«. A korteskedés, legyen az kicsinyben vagy nagyban, az ország lakosainak bármely osztálya között, valóságos mételye a hazának, mert az által ember és vélemény portékává aljasúl, melynek – mint egyéb portékának a piaczon – a kereskedők szavával élve, a körülmények szerint, ára szakad, s kinek legtöbb a pénze, legtöbbet vásárolhat.
Történjék bármi, nekünk, kik az ellenzékhez számíttatunk, ha valaha, most leginkább kötelességünk szigorúan 111vigyázni minden lépéseinkre. Vessen kiki számot belső meggyőződésével, s mit józan megfontolás után jónak lát, s mit keble istene sugal, a mellett álljon meg ingatlanúl, csüggedést nem ismerő szilárdsággal. Ne tekintsük az oppozicziót fénynek, czifraságnak, ne tekintsük azt oly pártnak, melynek feladata megtámadni azt is, ki nem vétkes, ellenezni azt is, a mi jó, csak azért, mert mástól származott. Tegyük félre a rossz indulatnak s alaptalan gyanúsításoknak ezerszínű szemüvegét, nehogy számításainkban és a teendők megítélésében csalatkozzunk. Ne higyjük állásunkat könnyűnek. Isten és világ előtt felelet terhével tartozunk minden cselekvéseinkért, mert egy-két hibás lépés rossz következéseket húzhat maga után, egy félreértés is nagy kárt okozhat a hazának. Őrködjünk, és a mi jót lehet, cselekedjünk. Igyekezzünk becsületes úton sikert szerezni becsületes törekvéseinknek, de a tüsténti siker reménye nélkül is teljesítsük kötelességünket.
