B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. KEHIDÁN, április 9-én 1846.
B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
KEHIDÁN, április 9-én 1846.
[51]
KEHIDÁN, április 9-én 1846.
[51]
Kedves barátom! Ha folytonosan tettleges részt vehetnél a politikai téren közdolgainkban, fölöslegesnek tartanám, hogy az Augsburgi hírlap levelezőjének gonosz számítással 175írt soraira válaszolj, mert akkor nyilvános életednek minden lépése tettleg megsemmisítené azon soroknak minden hatását; de miután Te inkább elvonúltan élsz, nem lesz, úgy hiszem, helytelen, nyilatkoznod. – Nem azért, hogy magadat igazold, mert erre néked soha szükséged nem lesz e hazában, hanem azért, hogy az említett levelezőnek számítása, miszerint nevedet is az ellenzék megoszlatására s a gyengébbek csüggesztésére akará használni, meghiúsúljon. A választ, melyet vélem közlöttél, helyesnek találom én is, ugyan azért azt elküldöm útasításod szerint Lukácsnak.
E télen egy pár hetet töltöttem Pesten. Beszélgettünk közdolgainknak nem épen kedvező állásáról, s mind inkább meggyőződtünk, hogy az ellenzék nem készíthet előre megállapított tervet minden teendőire nézve, csak kettőt láttunk mindenek fölött szükségesnek. Egyik az, hogy többször találkozzunk Pesten, – s ugyan azért június elején ismét Pestre rándulok. Vajha téged is ott lelnélek. A másik, hogy többet kellene működni a sajtó útján. Hiszem, Kossuth néked ezeket részletesebben megírta, legalább mondotta, hogy néked írni fog. – Pesten én folyvást beteges voltam, az aranyér kínzott egész télen és még azon bajom is van, hogy homoepatha orvos egész megyénkben nincs, távolról pedig az orvoshoz, legyen az bár a legügyesebb, nem sok bizodalmam van, így tehát az allopathákra szorúltam, kik sok orvosságot adtak s én nem is igen sürgettem őket, mert míg lehet, inkább tűrök, mint orvosságot vegyek. Füredet tanácsolták valamennyien, s mivel ezt ártatlanabbnak 176hiszem más szereiknél, fogadom tanácsukat s a nyáron vagy hat hetet Füreden töltök.
Nem lesz, úgy hiszem, érdektelen előtted a zalai körlevél, melynek kivonatát már hírlapokban is olvastad. E körlevelet tehát ide zárom egész terjedelmében, – a NEMZETI UJSÁG nagyon boszankodik értte.
Mint feljebb említettem, újra ismétlem, vajha június elején Pesten ölelhetnélek. – Ha dolgaid s még inkább, ha egészséged engedi, mily kedves volna nékem, s minden barátidnak, ha feljönnél. Tudom, hogy ez neked fölötte terhes, de talán az útak is jobbak lesznek az idén, mint taval voltak s a füredi töltés, mit Jósa Gyuri barátunk csináltat, talán jobb karban van. Kimondhatatlanúl vágynék látni ismét Téged és nődet és kis keresztfiamat, ha ő is elbirja már az útat, pedig én az idén le nem mehetek, pesti útam s füredi fürdésem sok időmet veszik el.
Néhány napig testvéremnél voltam s most érkeztem haza, – az alatt érkezett leveled, mely csak e pillanatban jutott kezemhez; sietek néked is válaszolni, nyilatkozatodat is Lukácsnak elküldeni.
Isten veled, kedves komám! Nődet tiszteld nevemmel, kis fiadat csókold helyettem és szeresd hű barátodat
DEÁKOT.
Jegyzet. A Zalai körlevél alatt azon művét érti Deák, a melyet az illyr-pártnak a magyar nemzetiség ellen elkövetett törvénytelenségei ügyében írt zalamegye közgyűlésének határozatából. L. Kónyi f. i. művét. I. k. 574. s köv. l.
