B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. KEHIDÁN, január 14-én 1846.
B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
KEHIDÁN, január 14-én 1846.
[50]
KEHIDÁN, január 14-én 1846.
[50]
Kedves komám! Örömmel és szeretettel üdvözlöm a kis Miklóst. Isten áldja és nevelje őt, hogy derék polgára lehessen e hazának, melyet csak hű fiai menthetnek meg lángoló honszeretettel, és csüggedést nem ismerő kitűréssel a sülyedéstől. Lelkem mélyéből írtad mind azt, mit fiadra nézve tőlem, mint keresztatyjától követelsz, s ezekre válaszom csak azon rövid szó, hogy barátod vagyok a szónak legszebb, legszentebb értelmében. Ninádnak mond el szíves részvétemet szenvedéseiben s örömében.
Egy pár hónap óta az én egészségem is nagyon megbomlott, májbajok, és vértódúlás, miket orvosom vak aranyérnek tulajdonít, sokat kínoznak, nem fekvő beteg, de folyvást beteges vagyok. E hónap végével Pestre rándulok, ha egészségem engedi.
173Azokra nézve, miket múlt gyűlésünkön mondott beszédemre nézve írtál, csak azt jegyzem meg, hogy előadásom hiányosan van közölve a lapokban, nem a gyorsírónak hibájából, hanem a czenzurának csonkító törlései miatt.
Te azon ütköztél meg leginkább, hogy én azt mondottam, miszerint „eltávoznak tőlünk azok, kiknek meggyőződése megváltozott,” – és utóbb ezen szavakban is fennakadsz: „Mert ha a hazában lévő becsületes emberek egy része meggyőződésből a kormány érdekeit pártolja.” – Pedig, barátom, ez mindenik igaz állítás. A múlt országgyűlésének sükertelenségét ügyesen tudták használni a kormány emberei az ellenzék buktatására – minden akadályokat, miket ők magok tevének szépítgetve, mindenben az ellenzéket vádolták s reményekkel csábítgatták a jó embereket is, azon reményekkel, hogy ha majd a kormánypárt többségre jut, sokkal több fog történni haladásunk, s kifejlődésünk érdekében. Ehhez járúlt Széchényinek példája, ki minden keserűsége mellett sok ember előtt most is nagy tekintély, s mind ezek által sok, fájdalom igen sok becsűletes ember annyira el lőn ámítva, hogy tiszta meggyőződésből pártolja a kormányt, mert egyedűl attól várja a haza felvirágzását. Most már ezen urak irányában nem lehet, nem szabad, és nem is tanácsos azt mondanunk, hogy senki nem pártolja a kormányt tiszta meggyőződésből, hanem igyekeznünk kell őket az ámításból kiemelni; figyelmeztetnünk kell őket, miszerint ha ők legtisztább szándék mellett is csalódnak, a haza fogja iszonyú kárát vallani, és ha majd 174ámulásuk múlik, pedig múlni fog, úgy hiszem, mert a kormány nem lesz képes kecsegtető igéreteit beváltani, ha mondom, ezen jó és becsűletes, de elámított uraknak ámítása múlik, akkor sokkal könnyebben térnek vissza hozzánk, kik őket becsűleteseknek, de elámítottaknak hittük, mint ha őket is rossz lelkűeknek bélyegeztük volna. Beszédem egész tartalma ezen logikán alapúl, s ha azt egész szövegében veszed fontolóra, úgy hiszem, igazolni fogod állításomat.
Nősülésedet és azt, hogy fiad született, többeknek elmondám, s ők mind a legszívesebb örömmel vették e hírt. Barátid, kik nálunk számosak, szívesen tisztelnek, én Ninádat, kedves komámasszonyt, melegen üdvözlöm, kis keresztfiamat csókold meg helyettem. Isten veled! ölel hű barátod
DEÁK FERENCZ.
Jegyzet. Deák – úgy látszik – „a megye jogának korlátozásáról a katonai karhatalom alkalmazását elrendelő közegek fölött” mondott beszédét érti, melyet 1845. november 11-én tartott Zalamegye gyűlésén. L. Kónyi: Deák F. beszédei. I. k. 560. l.
