B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. KEHIDÁN, május 1-én 1847.
B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
KEHIDÁN, május 1-én 1847.
[58]
KEHIDÁN, május 1-én 1847.
[58]
Kedves barátom! Sokáig határozatlan valék: külföldre útazzak-e, vagy a helyett az útazásra szánt időt sokkal kedvesebben nálad töltsem. Ez utolsót oly sok kedves érdek ajánlotta, de egy körűlmény kényszerít, óhajtásomat egészségem tekintetének alárendelve, az elsőt választani. Orvosom véleménye szerint bajomnak főrésze a megzavart, felizgatott idegrendszerben fekszik. A politika s annak kivált jelenleg annyira bosszantó s ingerlő behatása e bajt szűnni nem 188engedi, sőt inkább súlyosítja. Én tehát szököm, bújdosom a politika előtt s legalább egy pár hónapot minden minket közelebbről érdeklő politikai dolgoktól mentem s elvonúltan kell töltenem. Pedig nálad, barátom, langy esőről csurgás alá kerűlnénk, mert ott nemcsak a mi politikánknak beteg és betegítő kellemetlenségei, de meg ezen felűl a testvér hazának, Erdélynek még sokkal szomorúbb állása is foglalatoskodtatnak naponként szomorító, ingerlő változataival, s én útazásomban a czélt el nem érhetném. Majd ha Isten engedi, hogy egészségem állapotja ismét megjavúl, s bírok véletek együtt káromkodni, bosszankodni, s a hol lehet, cselekedni, helyrehozzuk azt, mit most halasztani kénytelen vagyok. Ma indulok Paksra testvéremhez, onnan Pestre, hol még egy kis politikávali bajoskodás kellemetlenségeit ki kell állanom; de onnan sietek Pozsonyba Attomyrhez, Pozsonyból Némethonba; meddig megyek s mennyi időt töltök útamban, azt egészségem állapotja, mely bizony most is csak igen bomladozott, fogja meghatározni.
Isten veled, kedves Miklósom, bezárom soraimat, mert már e kis írás is kellemetlenűl hat fejemre, minthogy épen ma nem legjobban vagyok. Nődet, kedves komámasszonyt szívesen tisztelem; kis keresztfiamat csókold meg helyettem és szeresd hű barátodat
DEÁKOT.
