B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. KEHIDÁN, szeptember 8-án 1847.
189B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
KEHIDÁN, szeptember 8-án 1847.
[59]
KEHIDÁN, szeptember 8-án 1847.
[59]
Kedves barátom! Négy hónapi útazásból haza térve, már közel négy hete itthon vagyok. Bécsből Grácznak, Gasteinnak, Ischlnek, Salzburgnak Münchenbe, onnan Bajorországban egyet kóborolva Lindaunak a Bodenseere s azon Konstanznak Schaffhausenbe útaztam. Schaffhausenből Zürichnek a zürichi s zugi tavakon Arthnak a Rigire, onnan Küsnachtot is megnézve és Tell egyéb nevezetsségeit megtekintve a Vierwaldstätterseen Luczernbe, onnan Argauba, Bernbe; Bernből a thuni tavon Interlackenba, Lauterbrunnba s a berni felföldre mentem s megnézvén a Jungtraut s néma, de nagyszerű udvarlóit, visszatértem Bernbe, hol a nem fölötte érdekes Tagsatzungnak két űlésében voltam. Bernből újra elútazva Freyburgba, onnan Veveyba mentem. Innen gőzösön a genfi tavon Genfbe rándúltam, Genfből átmentem Francziaországba, egy igen kurta kis ugrásra Ferneybe, megnézni Voltaire régi fészkét. Genfbe visszatérve átmentem Savoyenbe a Chamounix-völgyet s Montblancot meglátogatni, s újra visszamentem Genfbe, honnan ismét a tavon Lausanneba, onna Yverdunba s a neuburgi tavon Neuburgba, Bielre, Solothurnba mentem, innen Baselba, Baselból a vasúton Strassburgba, onnan Rhenuson Kölnbe, meglátogatván Wormst, Speiert, Mainzot, Koblenzet. Kölnből ismét vissza Mainzba, onnan 190Frankfurtba, Frankfurtból Heidelbergbe, hol Welckert és Mittermayrt, kik szívesen fogadtak, meglátogattam. heidelbergből Würzburgba, Nürnbergbe, Regensburgba, Linzbe, Bécsbe, Pozsonyba, s onnan hazajöttem. Útamban semmi szerencsétlenségem, semmi kalandom nem volt, s ha a mostani divat szerint leírnám utazásomat, az volna a legunalmasabb olvasmány a honi literaturában.
Egészségem útközben javúlni látszott, de már útazásom végnapjaiban és kivált itthon ismét csak úgy vagyok, mint voltam. Sőt itthon létemben voltak oly rossz napjaim, minők elébb nem valának. Attomyr, de minden egyéb orvos is bíztatnak, türelemre intenek s azt mondják, hogy a megbomlott idegrendszert csak hosszú idő és nyugalom állíthatják helyre. Szorosan tiltanak fejbeli munkát, még a komolyabb olvasást is, s valóban érzem, hogy erre nézve igazat mondanak, mert minden munka, még e kis levélnek írása is rosszúl hat fejemre s idegeimre. És így én a legjobb szándék mellett is aligha leszek tagja a jövő ország gyűlésének. Exaltáczió nélkűl mondom, hogy elmennék, ha bizonyosan tudnám is, hogy az ország gyűlésének végével egészségem teljesen tönkre lesz téve s helyrehozhatatlanúl oda leszek, mert tudom, hogy minden helyzetnek vannak kötelességei s veszélyei, melyek becsűletes embert nem tartóztatnak oda állani, hova rendeltetése hívja, de érzem maga is, orvosaim is bizonyossá tesznek, hogy nem egy pár hónap, hanem egy pár hét is teljesen tehetetlenné teend, sőt a mint jelenleg s már közel két éve óta érzem 191magamat, még csak elkezdeni sem volnék képes ezen pályát, melynek nehézségei annyi elméleti megveszítést kívánnak.
Fájdalmasan hat reám azon gondolat is, hogy sokan betegeskedésemet csak ürügynek tekintik, s azt hiszik, hogy menni nem akarok s betegeskedéssel mentegetem magamat, pedig Isten tudja, hogy mennék, ha lehetne, s ily alakoskodás nem volt sajátom soha.
Bezárom levelemet, mert fejem nem a legjobban van. Írj egészségedről s kedveseid hogylétéről. Kis keresztfiam már úgy hiszem, derekasan futkos. Isten áldjon! mondj szíves tiszteletet kedve komámasszonynak, – kis Miklóst csókold helyettem. Isten áldjon! hű barátod
DEÁK.
Jegyzet. Talán ez az egyetlen hiteles adat Deák külföldi útazásáról. Tett-e azelőtt nagyobb útat, nem tudni, de a levélből kiderűl, hogy ez alkalommal csak Svájczban, Németországban s Francziaországban volt, mi egyúttal némileg meg is czáfolja azt, a mit életírói, különösen Laveleye, említenek, hogy Deák Olasz- és Angolországot is beútazta volna.
