B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. KEHIDÁN, szeptember 12-én 1846.
B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
KEHIDÁN, szeptember 12-én 1846.
[53]
KEHIDÁN, szeptember 12-én 1846.
[53]
Kedves barátom! Augusztus elején jöttem meg Füredről, hol egészségem semmit nem javúlt. Két leveledet akkor egyszerre adták kezemhez, mert embereim itthon nem tudták, mikor jövök Füredről haza, s nem küldötték utánam a leveleket. Harmadik szíves leveled augusztus 23-án jött kezemhez s ebben az is, mit Kossuthnak írtál. Mind a három leveledre egyszerre válaszoltam augusztus 24-én, de, mint látom utolsó szíves soraidból, miket tegnap kaptam, 179említett válaszom még szept. 3-án nem jutott kezedhez. Egy idő óta boszúsan tapasztalom, hogy leveleim, mik nem vevény mellett küldetnek, késnek, sőt el is vesznek, nem tudom a pósta-e ezen rendetlenségnek oka; – a zalabéri póstamester bizonyosan nem, mert az becsűletes ember, – hanem tán valamely közben eső hivatal. Tudósíts mindenesetre, ha említett levelemet meg nem kaptad volna, szeretnék jó móddal nyomába jönni a késedelemnek, vagy sikkasztásnak.
Pestre csakugyan egészségemnek bomlott állapotja miatt nem mehettem. Az aranyérnek alkalmatlan, nyomasztó s néha fájdalmas rohamai gátolták útamat. Bajom sokféle változásai s ezer alakú tűnetei között legnehezebben viselem azt, hogy kedélyem általában levert, munkára rest s tehetetlen vagyok, részvétlen, örömtelen s néha oknélkűl is ingerűlt. Ha ezen lelkiállapot nálam tartós leend, a politikai tér előttem el lesz zárva, mert haszonvehetetlen leszek, s a nagyobb tömeg között, zárt levegőben nem tudom kiállani csak egy óráig is a hőséget.
Nem Heidelbergbe, hanem Berlinbe folyamodtam Strahl Móricz allopatha orvoshoz, ki öcsémet, Deák Józsefet, hasonló bajból egy pár év előtt teljesen kigyógyította. De csak levél általi érintkezésben vagyunk egymással; küldött már orvosi rendelvényeket, miket itt közlöttem orvosainkkal, s ők a szereket ártalmatlanoknak mondják. Hasznosak leendenek-e, az Isten tudja. Már két hét óta élek azokkal, de még szembetűnő sikerét nem tapasztalom.
180Sokáig tudtam magamat elhatározni arra, hogy allopatha orvoshoz folyamodjak, de Attomyr hollétét nem tudom, Bakody meghalt, Baloghoz bizodalmam nem volt, – a te orvosodat pedig ügyessége tekintetében még eddig nem ismertem oly közelről. Megkisértettem tehát e gyógymódot is. Lehet, sőt valószínű, hogy utóbb is a homoepathiához kell majd visszatérnem, s akkor szavad után orvosodat keresendem meg hihetőleg, ha csak Attomyrral, kit, mint tudod, igen szeretek, összeköttetésbe nem léphetek.
Szívesen, igen szívesen fogadnám kedves ajánlatodat s hozzád mennék gyógyúlni, mert hiszem, egy barátságod s a szíves szeretet, melylyel fogadnátok, jótékonyabban hatnának betegség által levert kedélyemre, mint magok az orvosi szerek, de állásom, gazdaságom, viszonyaim, most, épen most nem engedik hosszabb időre távoznom. Egyébiránt nyugodj meg barátom, súlyosan beteg most még nem vagyok, s ha a guta meg nem üt, nem is leszek. Ez elen pedig, azt hiszem, a homoepathia sem tudna tökéletesen biztosítani. Egyébiránt megnyugtatásodra még annyit írhatok, hogy a fejem felé a vértolúlások sem oly igen nagyok, sem oly tartósak még eddig nem voltak, hogy szédülést, fülzúgást s a szemek káprázását okozták volna. Bármennyire örülnék is tehát láthatásodon, gyenge gyermekeddel s roncsolt egészségeddel, hogy nem jöhetsz, azt jól tudom s egyedűl aggodalmad miatt jönnöd nem is volna szükséges, – majd jövő évben vagy Zsibón, vagy itt, hiszem, látjuk egymást.
181Isten veled, kedves Miklósom. meleg köszönetet mondanék forró részvétedért, ha azt magam érzelmei után ítélve oly természetesnek, oly igen magában érthetőnek nem tartanám, hogy minden köszönet sértés volna. – Nődet, kedves komámasszonyt, igen szívesen tiszteld nevemmel. Keresztfiamat csókold helyettem és szeresd hű barátodat
DEÁKOT.
