KOSSUTH LAJOSNAK. KEHIDÁN, november 7-én 1846.
KOSSUTH LAJOSNAK.
KEHIDÁN, november 7-én 1846.
[54]
KEHIDÁN, november 7-én 1846.
[54]
Kedves barátom! Szíves soraidat tegnap előtt vettem. Pestre nem mehetek, mert holnapután közgyűlésünk leend, most pedig a közgyűlést elhagynom vétek volna, mert nem tudhatjuk, minő ármány és cselszövények koholtatnak minden órában ellenünk. Forintos György tartozkodás nélkűl beszéli mindenkinek, hogy a múlt gyűlésre is azért vittek tömeget, mert a főispáni helyettes szólította fel őket erre; szidja Festetics Leót, hogy a gyűlésen még is sárban hagyta őket. Ilyen emberek irányában folyvást résen kell lenni, s így magad látod, hogy bármennyire szeretnék, épen most nem mehetek Pestre, s nem lehetek kedves körötökben.
Egészségem most sem jó, de nem rosszabb, mint volt az egész éven át, sőt talán valamivel jobb. Berlini orvosom bíztat, de én még sem bízom már teljesen bíztatásában.
182Szabó Pál megszökését súlyos csapásnak tartom. De még szomorúbb kórjelnek hiszen nemzetünk morális életében azt, hogy némely lapok szívből övendeznek ezen eseményen, noha magok elismerik, hogy az a magyar hitelen súlyos sebet ejtett; örvendeznek csak azért, mert Szabó Pálnak s a kereskedelmi társaságnak legbuzgóbb pártolói más politikai elvekkel bírnak, mint ők. Ezen urak, úgy látszik, nem törődnek véle, ha kárt szenved is a haza, csak a másik pártot is érje a csapás.
Ujlaky, az erdélyi vajda, a Hunyadi háznak halálos ellensége, midőn Cilley részletesen fejtegeti neki a módokat, melyekkel Hunyadit meg lehet buktatni, komoly gondolatokba merűlve, nem a Hunyadi-ház megbuktatására, hanem a javaslott módokra nézve azt mondja (Kisfaludy Sándornál) „csak a haza ne lássa kárát”. Ujlaky gyűlölni tudott úgy, mint ezen urak, de szerette mégis a hazát, – jobban mint ezen urak, kik annak is örűlnek, miről ők megvallják, hogy a haza látja kárát, – csak elleneik bukjanak. Tudósíts, mi fog történni a kereskedelmi társasággal, fizessünk még a tavaszszal – vagy eloszlik az egész.
Isten veled, kedves Lajosom, nődet szívesen tiszteld, gyermekeidet öleld helyettem, – barátinkat üdvözöld, és szeresd hű barátodat
DEÁKOT.
