B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. PEST, január 3-án 1842.
90B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
PEST, január 3-án 1842.
[32]
PEST, január 3-án 1842.
[32]
Kedves barátom! Ma reggel tíz órakor közlötte vélem Vörös azon levelet, mit deczember 23-áról Tóth írt néki egészséged állapotjáról. Leverne engem ezen tudósítás, ha nem vígasztalna azon remény, hogy legsúlyosabb szenvedésed csak azon krizis, melyből gyógyulásod származik, s e miatt aggodalmunk csak Priesznitznek bíztatásában talál enyhűlést. Attomyrt kívánságod szerint küldjük sietve, most voltunk nála Kossuthtal, Bártfayval, s ő hallván állapotodat, bár dolgai számosak, azonnal elhatározta magát sietni orvoslásodra s vígasztalásodra. Mennék én is véle haladék nélkűl, ha itten a választmány ülései által válhatatlanúl le kötve nem volnánk, de küldjünk Attomyrral együtt Vöröst is, mert gondoljuk, hasznát veheted azon egy pár napig is, míg ott fen lesznek Attomyrral, ki azt hiszi, hogy bajod fájdalmas ugyan, de következései nem veszélyesek.
Barabás minden órán tökéletesen bévégzi képemet számodra életnagyságban féltesttel; a kép igen sükerűlt, dícsérik barátink a hű rajzot.
Választmányi munkáink folynak; a halálos bűntetésnek s botnak megszűntetéséről írtam utolsó levelemben, azóta újabb érdekes nem történt.
Isted veled, kedves Miklósom! adja Isten: szenvedésed gyógyulásra vezessen minél előbb; írass megnyugatásunkra 91Vörös által, s tudósíttass, meg kaptad-e levelemet, mit deczember közepe táján írtam Hozzád. – Isten veled még egyszer, szeresd hű barátodat,
DEÁKOT.
E sorokhoz Bezerédj a következőket írta:
Csak köszöntést – de ezt szívem mélyébűl – adok Ferkónak soraihoz, édes barátom! Isten teljesítse meleg óhajtásaimat, melyekkel kísérem – higyed, ebben jóllétemnek igen nagy részit fogom fellelni, és szeressed, mint téged szeret barátod, Bezerédj István. – Kis Flórim is és Etelka sógornőm, kik itt vagynak vélem, és kik igen eleven és szíves emlékezetet táplálnak rólad – kérnek, hogy az ő tiszteletöket is említsem. – Isten áldjon!
