B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. POZSONY, május 14-én 1840.
67B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
POZSONY, május 14-én 1840.
[23]
POZSONY, május 14-én 1840.
[23]
Kedves barátom! Itt létem utolsó pillanatában írok hozzád, ezen órában indulok haza. Befejeztük az ország gyűlését, sokkal szerencsésebben, mint hihetősséggel reményleni lehetett; a szólás szabadságára nézve a múlt országgyűlésen felállított s ezen alkalommal bővebben kifejtett elveinket sértetlenűl megőrzöttük, s ámbár a főrendek felírásunkat fel nem bocsátották: mi az elvektől el nem állottunk s e részben, minden bukás nélkül, azokat az ország gyűlésének végóráiban sértetlenűl adtuk által a nemzet buzgóságának s a jövő törvényhozás gondosságának; erre nézve tehát állapotunk semmivel nem rosszabb, mint volt, jobb pedig az által, hogy a sérelmet okozott eseteknek tettleges következései meg lettek szűntetve és pedig oly módon, hogy az a kormánynak is becsűletére válik s a nemzet méltóságát sem sérti. – Ezen felűl haza viszszük a jobbágyi örök megváltási törvényt, a hajdani 5-ik artikulust, melyért Te is oly buzgó lelkesedéssel vívtál,* s mely a múltkor is, most is oly forró óhajtásainknak volt fő tárgya; viszünk haza váltó törvényt, csődületi rendet, néhány 68kereskedési törvényeket, mezei rendőrséget, vizek szabályozását tárgyazó törvényt, – s több nem rossz czikkeket. Nyereség azonban, úgy hiszem, legnagyobb az, hogy el van hárítva nagyban az ingerültség, s meg van szűntetve a terrorizmusnak keserű s veszedelmes epochája, s mind ez a nemzet jussainak sérelme nélkűl. – Nékem eddig lefolyt életemben keserűbb esztendőm még nem volt, – de a süker öröme s különösen az, hogy szebb jövendő nem lehetetlen, s a békés csendes útoni haladás, mely félre magyarázott ártatlan törekvéseinknek egyetlen egy czélja volt, nem oly távoli s bizonytalan remény ma is, mint eddig vala. Az isteni gondviselés őrködő hatalma nem szűnt meg nemzetünk fölött lebegni! – Kossuthtól kaptam már néhány sort; ő már szabad, de még leveledet, melyet e napokban küldöttem hozzá, akkor mikor nékem írt, nem kapta volt meg.
A fentebb említett szatmári megyegyűlésen.
A főrendi naplóra az előfizetési nyugtát Kovács Pál úrnak adtam által, kinek gondja lesz arra, hogy azokat a kiadótól általvegye, s ha szükséges lesz, újabban praenumeráljon, – azt nem tudtam előre néki megmondani, hova küldje majd az egészet, mert nem tudtam, ha csak ugyan Graefenbergben töltöd-é a nyarat, azonban írj néki, hivatkozz leveledben reám, s teljesíteni fogja megbízásodat: czímzete: „Tekintetes Kovács Pál úrnak Pozsonyban.” A mi naplóink s aktáink eránt nem tudom, mit tett Vörös, azért én semmit nem rendeltem, de hiszen ezeket akár mikor megveheted.
69Isten veled, kedves Miklósom! egyetlen s legforróbb óhajtásom, hogy minél elébb átölelhesselek, Téged, hazánknak s szívemnek szeretett kedvese; sokat, igen sokat kell szólanom veled, sóvárog lelkem utánad. Isten veled, szeressed hű barátodat.
DEÁKOT.
