ELŐSZÓ.
jELŐSZÓ.
DEÁK FERENCZ-nek mintegy százötvennyolcz darab, többé-kevésbbé fontos levelét veszi e gyűjteményben az olvasó, szoros időrendbe szedve, mivel a levelek csoportosítására egyedűl az időrendi egymásután látszott helyesnek, czélravezetőnek. Az utolsó tizenkilencz levél a nyomtatás vége felé jutván kezünkhöz, mikor már nem oszthattuk be a több közé: jónak láttuk azokat függelékűl csatolni a gyűjteményhez, annál is inkább, mert a PETZ Adolfnéhoz írottak DEÁK iskolai pályájára, a CSENGERY-hez írottak közűl pedig különösen egy az 1866-iki felírati javaslatra vetnek élénk világot. A leveleknek egy jó része itt jelenik meg először. Ilyen példáúl a WESSELÉNYI Miklós báróhoz írottak nagy része (vagy 23 db.); ilyen a CSENGERY Antalhoz, TOLDY Ferenczhez, VÖRÖSMARTY Mihályhoz, SZÉCHENYI István grófhoz, kMIKÓ Imre grófhoz, GYULAI Pálhoz, PETZ Adolfhoz, ennek nejéhez, VACHOTT Sándornéhoz stb. írott levelek, a melyeknek forrásait egyébiránt a Tartalomjegyzékben találja a szíves érdeklődő. Azokat, a melyek már megjelentek is, lehetőleg az eredetivel iparkodtunk összehasonlítani, ha az eredetit fölfedeznünk sikerűlt, mint pldául a SZÉCHENYI-hez szólók közűl az elsőt, a KLAUZÁL-hoz intézett rendkivűl becses levelet, a WESSELÉNYI-hez írt első tizennégy darabot, a KELEMEN Benőhöz stb. írottat.
DEÁK leveleinek e gyűjteménye nem a teljesség jogczímével lép a nyilvánosság elé, ámbár minden lehetőt elkövettünk, hogy a gyűjteményt mennél teljesebbé tegyük. Nemcsak a nyilvános könyvtárakat kerestük föl, a kiknek igazgatói készséggel átengedték közlésre az illető könyvtárakban őrzött leveleket: de sokakat fölkerestünk azok közűl is, a kik DEÁK-nak kortársai voltak s a kikről tudtuk, hogy DEÁK velük levelezett. Az eredmény ugyan e tekintetben kevésbbé felelt meg törekvésünknek, de a gyűjtemény így is szaporodott néhány nagyon becses darabbal.* A mi már eddig nyomtatásban, – akár valamely lapban, akár önálló műben – megjelent, azokat természetesen lügyekeztünk mind beiktatni e kötetbe, ha tartalmokat erre csak némileg is alkalmasnak tartottuk. Ezeken kivűl volt ugyan kezünk ügyében DEÁK-nak még több levele is, de ezek, mint például a MIKES János grófhoz írottak, csak pár sorból állók s különböző küldeményeknek egyszerű megköszönésére szorítkoznak. A gyűjtemény ezutáni bővítésére vonatkozólag, ha a n. t. közönség szíves lenne a jövőben DEÁK-nak bármelyik – e gyűjteményben hiányzó – levelét kezünkbe juttatni, a mely elég érdekes tartalmú: azokat e vállalat III-ik, önálló részében, az „életrajzi adatok” között, vagy e leveleknek esetleges második kiadásában fogjuk közölni.
Kedves kötelességet teljesítünk, midőn Pulszky Ferencz, Majláth Béla, Szász Károly, idősb Szinnyei József, Gyulai Pál, Szilágyi Sándor, kivált pedig dr. Petz Adolf és dr. Csengery Lóránt uraknak a nyilvánosság előtt is köszönetet mondunk. Dr. Petz Adolf győri főorvos a családjának és Berzauter Lajosnak írt levelekkel, Csengeri Lóránt pedig az atyjához intézett nagyérdekű levelekkel gazdagította e gyűjteményt.
Bizonyára emelte volna e levelek értékét, ha a DEÁK-hoz írottaknak legalább csak fontosabb részét közölhetjük vala is jegyzetekben, de – tudvalevő – hogy DEÁK minden efféle kézíratot megsemmisített halála előtt s így már előre le kellett mondanunk a kimerítő kommentálásról. Az egyik-másik levél után írt jegyzetben sem akartunk, ezen kiadás tulajdonképeni czéljától eltérve, mindent elmondani, a mi e levél tárgyára vonatkozik, bár néhol, a hol ezt elkerűlhetetlennek hittük, hosszabb jegyzetet is csatoltunk a levélhez; inkább csak érinteni kívántuk a levél vonatkozásait, a benne előforduló nevezetesb utalásokat, stb.
A mi a közlés módját illeti: főelvnek a hűséget tartottuk, hogy DEÁK levelei az eredetihez hű másolatban jussanak a közönség kezébe. Ezt véltük kötelességünk legszigorúbbikának, legfontosabbikának. Ezért az eredetinek msem kifejezésein, sem szavain nem változtattunk semmit; még az írás-jegyeket is nagy részben úgy hagytuk, a hogy az eredetiben találtuk. Csupán az orthographiát változtattuk a mostanivá, mert a régi, ingadozó orthographiának megtartását ily czélra készűlt munkában, véleményünk szerint, semmi sem igazolta volna.
Attól tartózkodnunk kell, hogy a gyűjtemény becséről szóljunk. Bizonyára DEÁK jelleméhez a leghűbb s a legbiztosabb adatokat szolgáltatja e kötet, s ha csak némi részben is elősegíti e nagy ember magasztos jellemének s korszakalkotó működésének ismeretét és az emléke iránti kegyeletet: czélját érte.
BUDAPESTEN, 1889-ik évi szeptemberben.
DR. VÁCZY JÁNOS.
