TARÁNYI JÓZSEFNEK. PESTEN, márczius 17-én 1858.
TARÁNYI JÓZSEFNEK.
PESTEN, márczius 17-én 1858.
[90]
PESTEN, márczius 17-én 1858.
[90]
Kedves Sógor! A Kisfaludy-emlék rajzait szíves leveleddel együtt póstán vettem, nem Skublics Gábor úr által. Vártam azonban Skublics Gábort, azt vélvén, hogy leveled szerint vagy a vásárra, vagy a Gazdasági Egylet közgyűlésére lejön, s általa akartam, mint kívántad, válaszomat küldeni. Azonban a vásár vége közelít, a Gazdasági Egylet közgyűlése tegnap tartatott meg, de Skublics Gábor még sem jött meg: kénytelen vagyok tehát válaszomat és egyebeket póstán küldeni.
243A Kisfaludy-emléknek azon rajzát, melyet Hegedűs Sándor úr készített s a választmány elfogadott, általadtam itteni kőfaragóknak, a költség kiszámítása végett; ha ezektől a költségvetést megkapom, elküldöm a rajzot Bécsbe is, hogy a költségvetést ott is megtegyék mind a kőmunkára, mind a szoborra nézve, s ha a költségvetést megkapom, azt azonnal néktek megküldöm.
A mi a felállítandó emléknek anyagát illeti, azt állítják a műértők, hogy márványból kár volna azt készíttetni, mert a márvány szabad levegőn, az idő viszontagságainak kitéve, megrepedez s elromlik; a márvány csak fedél alatt jó és czélszerű. A szoborra nézve is azt hiszik, hogy miután a szobornak a lehetőségig hasonlítani kell Kisfaludy arczképéhez, a vas nem lesz teljesen alkalmatos, mert nem ád oly finom kinyomatot. Ezenfelűl a vasat be is kell vatagon festeni, mert különben hamar rozsdásodik. A vas bronzirozását nem igen tanácsolják, mert a nap, eső és hideg miatt a bronzirozás hamar lepattog. Azt hiszik tehát azok, kikkel a dolgot közöltem, hogy nagyot mutató emléket silányabb anyagból készíteni nem méltó sem a készíttetőkhöz, sem Kisfaludyhoz, inkább kisebbet, de csinosabbat s értékesebbet; azonban e részben különbözők lehetnek a nézetek.
Züllich szobrásznak ismerem apróbb műveit; Széchenyinek, Vörösmartynak apró, szobába való szobrait készítette, s ezeket láttam; de mind az alakítás, mind a kivitel igen silány, sem arczban hasonlatosság, sem állásban, 244sőt még a jellemmel is ellenkezik az állás, melyet egyik-másik szobrának adott. Így példáúl Vörösmartyt, ki oly igen szerény volt, viseletében, mozdulataiban minden hetykélkedéstől távol, oly testállással alakította, minő boldogúlt – – – –-é volt, hetvenkedő gőgjének kulminácziójában. Ezen apró szobrok után ítélve, nem sok bizalmam volt hozzá; lehet azonban, hogy nagyban jobban dolgozik, s mivel kívánjátok, ha majd a Hegedűs tervének költségvetése miatt más terveket is óhajtotok, Züllichchel is csináltatok tervet, de megjegyzem, hogy a tervkészítés pénzbe kerűl, s ti erre nékem semmi útasítást nem adtatok, pedig kérdést tettem ez iránt utolsó levelemben.
Ingeidet, Csorba munkáját, melyet ő nekem maga ajándékozott, levélpapirost és sárga-dinnyemagot, mit szintén ajándékban kaptam, ezennel küldöm.
A PESTI NAPLÓ betiltásának okát legjobban meg fogod látni a betiltó rendeletből, melyet azon lappal együtt, mi okot adott a tilalomra, ezennel megküldök. Csorba munkájába tettem azt.
Egyébiránt a lap ismét megindúlt; tegnap a két hónapi betiltásnak felét visszavették. Kemény nem tett semmi lépést, de Emich, a tulajdonos, folyamodott. A betiltás boszantó volt, de leverő épen nem.
A Gazdasági Egyletnél tegnap gróf Károlyi István választatott első elnöknek.
A Schiller szobor mintáját is az ingek közé tettem. Nem tudom, azt mi czélból küldöttétek?
245A pesti hídnál megmaradott gránitkövek nem br. Sináé, hanem az egész részvény-társaság tulajdona. Akarjátok-e, hogy ettől a társaságtól koldúljunk valamit?
Azt írod, hogy jó volna Pesten valamit szedni. Ezt nem tartom czélszerűnek. Ha ti másoktól is gyűjtetek adakozást, nem csak zalai birtokosoktól, akkor nem mondhatjátok, hogy Zala állította az emléket. Azon egy-két forint, mit talán e czélra össze lehetne itt szedni, semmi esetre sem tenne annyit, hogy a miatt az emléket sokkal nagyobbra, szebbre lehetne készíttetni, pedig ha csak Zala állítja az emléket, lehet az kicsiny és egyszerű, egy megyétől az is elegendő; de ha az országban gyűjtenek reá, akkor ugyanazon szobor vagy emlék, mi Zalához egészen méltó volna, az egészhez igen silánynak fog feltűnni.
Szegény Deák Kati nagyon beteg.
Csak már egyszer tavaszodnék! Szegény Klári is hamarább tisztúlna náthából, hurutból. Én is egész télen bajlódtam katharrhális affectiókkal.
Isten veled, kedves Sógor! Klárit ezernyi ezerszer csókolom, néked pedig a közelgető József napjára minden testi-lelki áldást, örömöt, boldogságot kívánok a legbuzgóbb, a legőszintébb szeretettel, hű barátod
DEÁK FERENCZ.
