TARÁNYI JÓZSEFNEK. POZSONY, márczius 28-án 1848.
TARÁNYI JÓZSEFNEK.
POZSONY, márczius 28-án 1848.
[61]
POZSONY, márczius 28-án 1848.
[61]
Kedves sógor! Pozsonyba érkeztem márczius 20-án délután 1 órakor, s itt mindent lázas állapotban találtam. Már akkor a közteherviselés s az úrbéli viszonyok megszűntetése mind a két tábla által elfogadtatott. Pesten minden a legnagyobb izgatottságban volt; sok követ az úrbéri viszonyok megszűntetése iránti törvényjavaslatot azonnal megküldötte a megyének, sok megye azt a jobbágyoknak kihirdette, s így, mikor én ide érkeztem, már semmit javítani, igazítani nem lehetett. Sokan a főrendek közűl, s maga a nádor is, felszólítottak, hogy ha lehet, eszközöljek valami változást az úrbéri viszonyok iránti törvényben; de én kijelentettem, hogy ezen rögtönzését a 195törvényhozó testületnek épen nem helyeslem ugyan, s nem is vagyok arról meggyőződve, hogy azt épen így tenni szükséges lett volna.: de miután ez megtörtént, miután a törvényjavaslatot mind a két tábla egyhangúlag elfogadta, miután azt sok megyében kihirdették, minden lépést veszedelmesnek tartok, s elvenni ismét az adottat, egyenesen annyi volna, mint öldöklő parasztháborút előidézni. Csütörtökön kaptam meg a kredenczionálist, s még az nap kerületi ülésbe mentem, hol épen azt akarták elhatározni, hogy az ősiség az uti possidetis alapján eltöröltetvén, még a zálogokat se lehssen visszaváltani; ezt csakugyan meggátoltam, s a határozat az lőn, hogy az ősiség eltöröltetvén, a miniszterium készítsen új polgári kódexet. Pénteken fölmentem Batthyány Lajossal Bécsbe, eszközölni a felelősség körének meghatározásáról szóló törvény felsőbb helybehagyását, s onnan csak ma délben jöttünk vissza. Sokat futkostunk, kértünk, okoskodtunk, fenyegetőztünk a főherczegeknél; sükere fáradozásainknak nem volt ugyan tökéletes, de mégis reményt nyújt, s a holnap érkezendő válaszból lehet, úgy hiszem, valami jót csinálni.
Az ország állapota nyugtalanító; ott fenn nem tudják megszokni a dolgok új rendét, s minden dolog több nehézségre talál, mint a mi e pillanatokban tanácsos; Pesten pedig minden órán tarthatni valamely indulatos, meg nem fontolt, s a hazát veszélyeztető zendűlés kitörésétől. E pillanatban senki nem képes a legközelebbi jövendőt még csak sejteni is. Hazánk talán nagyobb veszedelemben soha 196nem volt. Oroszok nyomnak el bennünket, vagy ismét az ausztriai hatalom, vagy talán a legborzasztóbb anarchia: ezt csak Isten tudja! minden pillanatunk bizonytalan.
Közöld e sorokat Horváth Mukival is. Néki nem írhatok, mert annyi a dolgom, hogy alig bírom, pedig egészségem is rossz. Meddig leszünk itt, kiszámítani sem lehet; azt sem, ha végzünk-e, vagy elkergetnek bennünket a körűlmények. Európában, úgy látszik, minden rend közel a felbomláshoz. Titeket leginkább csak a nép felzendűlése ejthetne veszélybe, de az talán nem történik, ha izgatók, kivált idegen érdekű izgatók nem dolgoznak. Isten oltalmazzon bennünket. Klárit ezerszer csókolom, barátinkat üdvözlöm, s téged ölellek, hű barátod
DEÁK FERENCZ.
