18. Kehida, 1825. augusztus 29. Deák ügyészi véleménye a hivatali visszaélésekkel gyanúsított Salamon Károly esküdt, karmacsi nem…
18.
Kehida, 1825. augusztus 29.
Deák ügyészi véleménye a hivatali visszaélésekkel gyanúsított Salamon Károly esküdt, karmacsi nemes ügyében.
Kehida, 1825. augusztus 29.
Deák ügyészi véleménye a hivatali visszaélésekkel gyanúsított Salamon Károly esküdt, karmacsi nemes ügyében.
Zala megye 1824. augusztus 9-i közgyűlésére beadott panaszában Kregár Antal főhadnagy hivatali visszaélésekkel vádolta meg Salamon Károly esküdtet. Az ügy kivizsgálásával Horváth Antal főszolgabírót bízták meg.79 A főszolgabíró az 1825. július 4-i közgyűlésen mutatta be jelentését. Az ügyet ekkor Csesznák József főügyésznek adták át véleményezésre.80
ZML. kgy. jkv. 1824:1847.
Uo. 1825:1990.
A tekintetes nemes vármegyének folyó 1825. esztendei július hónap 4. napján folyvást tartatott közgyülekezetében hozott, s A betű alatt idemellékelt kegyes végzése következésében Kregár Antal főhadnagy úr által Salamon Károly esküdt úr ellen béadott panaszok eránt ezen alázatos vélekedését adja az alolírt tiszti ügyész:
Kregár Antal főhadnagy úr Salamon Károly esküdt úr ellen két pontból álló vádot nyújt be a B betűhöz 1. szám alatt csatolt kérelemlevélben. Az 1. az, hogy Salamon 55Károly úr miatt Karmacson a tilosokat megtartani nem lehet, mert azokba erőszakosan beléhajtat, s eképpen nemcsak a közbirtokos urakat, hanem magát az adózó népet is károsítja. A 2. pont Salamon Károly úrnak több visszaéléseiről és hivatalbéli kiszökéseiről81 szól. Ami az első pontot illeti, ámbár annak valóságát a B betűi jelentés szerint a karmacsi lakosok mindnyájan bizonyítják, sőt az ezen jelentésnél lévő egyes NB alatt az eránt is panaszolkodnak a helység nemes elöljárói, hogy midőn ők Salamon Károly úrnak birkáit az eltiltott rétekről béhajtották, nevezett Salamon úr őket illetlenül megmocskolta; mivel azonban a tilosoknak erőszakos lelegeltetései, s az ilyenkor elkövetett mocskolódások még magokban a közcsendesség megzavarásának nem tekintethetnek, s ugyanazért hazánk törvényei sem adják kötelességül a nemes vármegye közönségének azok megbüntetését, hanem az efféle sérelmek orvoslására különös törvényes utat jelölnek ki, a vádnak ezen pontja közfigyelem alá nem tartozik, a panaszolkodó nemesemberek pedig panaszok eránt a pör útjára igazíttathatnak. De már a vádnak második pontja oly fontos, hogy az eránt közfigyelemmel lenni szükséges. Mert a tisztviselőknek feladott visszaéléseit, s hivatalbéli kiszökéseit világosságra hozni, a bébizonyodottakat pedig keményen megbüntetni szoros kötelesség, melyet nemcsak a természetes igazság82, hanem hazánk törvényei is parancsolnak.
kiszökés - kihágás
Itt jelenik meg elôször Deák érvelésében - a késôbb oly jellemzôvé váló - természetjogra való hivatkozás, amint erre már Sándor Pál is felfigyelt. (Deák Ferenc politikai pályakezdete... 17. o.)
Ezen második pontban arról vádoltatik Salamon Károly úr, hogy először ő, mint útibiztos a nemes vármegye által hídpallóknak megvett fák ágait a vindornyafoki adózók által azon ígéret mellett hordatta el a maga házához, hogy ő ezeket a hídpallóknak Kustányba leendő hordásától, mint útibiztos fel fogja menteni. – Bizonyítja ezen vádot a B betű mellett 2. számmal jelölt tiszti vizsgálatban lévő hat első tanú, kik egyenlően azt vallják, hogy Salamon Károly akkori útibiztos úrnak kérésére a hídpallóknak vett fák ágait mondott útibiztos úrhoz hordották, s ezért a hídpallók hordásától való felmentés ígértetett nékiek.
A vádbéli kitételnek ellenére azt állítja ugyan Salamon úr a B betűi jelentéshez kettős NB alá kapcsolt kinyilatkoztatásában, hogy a kérdésbéli ágok a tekintetes keszthelyi uradalom által akkortájban néki ajándékozott cser- és tölgyfáknak ágai voltak, s állítását egy ezen valóban történt ajándékozást bizonyítólevéllel, melyet a 2. szám alatt kinyilatkoztatásához rekesztett, támogatja. De puszta állításával a felhozott tanúkat meg nem cáfolhatja, kik, s különösen a második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik világosan mondják, hogy az elhordott ágok a nemes vármegye által hídpallóknak vett fák ágai voltak. Az előbb említett bizonyítólevél pedig csak arról tesz bizonyságot, hogy a tekintetes keszthelyi uradalom Salamon úrnak két fát ajándékozott; de a vindornyafokiak által Karmacsra hordott faágakról abban említés sem tétetik, melyekről a nevezett tanúk éppen ellenkezőt bizonyítnak. Ezen faágoknak az adózók által lett hazahordatását maga sem tagadja Salamon úr kettő NB 56alatti kinyilatkoztatásában, sőt az ott elhúzott szavaival azt is elisméri, hogy ő a vindornyafokiaknak a hídpallók hordásától való felmentést megígérte, s tettét egyedül azzal mentegeti, hogy puszta szóval tett ígéretét nem teljesítvén, a pallóknak hordására a fokiakat is reá hajtotta. De mindemellett már az, hogy a szegény adózókat olyan ígérettel, melynek teljesítése újabb törvénytelen kiszökés lett volna, csalta a magának ingyen teendő munkára; vétek csak azért is, mert ez a hivatal örve alatt elkövetett igazságtalanság, melyért a megkárosodottak panaszolkodni sem mertek, nehogy őket is, mint a csalfaságnak részeseit büntetés érje.
Arról is vádoltatik másodszor Salamon Károly úr, hogy egy mestergerendának való fát, melyet a nemes vármegye 10 forinton vett hídpallónak, agilis Andor Mihálynak harmadfél akó borért eladott légyen. De mivel ezt a felhozott tiszti vizsgálatban Andor Mihályon kívül egy tanú sem említi, sőt ennek hit alatt tett vallása is (mely szerint Salamon úr a tanúnak csak azt mondotta, hogy egy ilyen fa, nem pedig hogy ugyanezen fa került a nemes vármegyének tíz forintba) éppen nem bizonyítja a vádbéli cselekedetet, és így ezen mestergerenda a tekintetes keszthelyi uradalom által Salamon úrnak ajándékozott fák egyike is lehetett; ezen vádbéli kitétel bé nem bizonyodván, azáltal a vádlott Salamon úr nem terheltethetik.
Továbbá a későbben bényújtott, s a B betűi jelentés mellett hármos NB alatt található feladásban újabb vádok foglaltatnak Salamon Károly esküdt úr ellen; ugyanis először, hogy az a feladó Kregár Antal főhadnagy urat megmocskolta. De mivel ezen egyes személynek megsértése sem a közcsendességet meg nem háborította, sem hivatalbéli kiszökés nem volt, a feladó úr sérelmének a törvények által kiszabott pör útján leendő megorvoslására utasíttathatik.
Másodszor, hogy Salamon Károly úr a panaszolkodó úrnak béresét 1817. esztendő július hónapban kocsisa által késsel agyonszúratta. Minthogy azonban ezen cselekedet a feladó úrnak állítása szerint a tekintetes törvényszék előtt is fennforgott; ha csak legkisebb környülállás terhelte is Salamon urat, a tekintetes törvényszék annak megbüntetése eránt a szükséges intézeteket megtenni el nem mulasztotta, felesleges tehát annak újabbi említése.
Harmadszor, hogy Salamon úr egy magtalanul elhalálozott atyjafiának özvegy Baloghnénak lepecsételt ládájáról a pecsétet felszaggatván, annak pénzét elvitte légyen. Maga is elisméri ugyan Salamon úr ezen cselekedetet, de a B betűi jelentés szerint eránta oly világosítást ad, hogy ő magát a mag nélkül elholt özvegy Baloghné egyenes örökösének vélvén, annak vagyonát elfoglalta, utóbb azonban az örökösülésre hasonlóul számot tartók által pörbe idéztetett, s ezen pört barátságos megegyezés által el is végezte. És így ezen vád ide nem tartozván, de amúgy is annak érdeme már megszünvén, az a vádlott Salamon Károly urat éppen nem terheli.
Negyedszer, hogy midőn egykor büki nemes Nyúl Antal bizonyos ökrök eltolvajlásában vétkesnek találtatott, Salamon Károly úr annak a tömlöctől leendő megmentését oly feltétel alatt ajánlotta, hogy ezért néki a vétkesnek édesatyja, nemes Nyúl János száz váltó forintokat fizessen. Minthogy tehát nemes Nyúl János ezen pénzzel fiának megmentését eszközölhetni vélte, azt mástól felkérvén, Salamon 57Károly úrnak lefizette, de mivel későbben a vétkes mégis béfogattatott, pénzét Salamon úrtól visszakérte, aki abból 70 forintot lefizetvén, 30 forinttal a mai napig adós maradott.
A B betűi jelentés szerint ezen vádra Salamon Károly úr a tekintetes kiküldöttségnek azt adá válaszul, hogy őtet nemes Nyúl János fiának megmentésére több ígéretek mellett kérte, s ezen alkalmatossággal 80 forintokat akarata ellen dugott zsebébe, mely pénzt ő harmadnap múlva karmacsi Takács Anna által Nyúl Jánosnak hiányosság nélkül visszaküldött. Mondásának próbájára az ötös NB alatt lévő bizonyságlevelet hozta elő, melyben Takács Anna és Molnár Julinka azt bizonyítják, hogy Salamon Károly úr nemes Nyúl János által fia megmentéséért néki előre adott 80 forintokat harmadnap múlva általok nemes Nyúl Jánosnak hiba nélkül visszaküldötte. De midőn ezen tanúk a tekintetes kiküldöttség előtt ez érdemben hit alatt megkérdeztettek, bizonyságlevelöket úgy módosították, hogy ők a pénz mennyiségéről és arról, hogy azt hiányosság nélkül küldötte-e vissza Salamon úr, vallani nem tudnak, mert azt olvasatlan vették által és hasonlóul olvasatlan adták Nyúl Jánosnak kezére.
Későbben tulajdon állításának ellenére a C alatt idezárt kinyilatkoztatásában ezen vád eránt azt mondja Salamon úr, hogy ő nemes Nyúl Jánostól fiának kiszabadításáért soha pénzt nem kapott, hanem akkor, midőn még esküdt sem volt, bizonyos szükségeire attól 100 forintot kölcsönkért, ezen summából pedig 80 forintot azonnal, 20 forintot utóbb vissza is fizetett. Kinyilatkoztatásához egyes vessző alatt zár egy bizonyítólevelet, melyben Dézsenyi Julinka, nemes Nyúl Jánosnak özvegye, úgyszinte ifjú nemes Nyúl János és Nyúl Antal, annak gyermekei, Salamon úrnak állítását környülállásosan erősítették, sőt azt az utóbb lefizetett 20 forintokról is megnyugtatják. De ezen bizonyítólevélnek mennyi hitel adathatik, megítélhetni abból, hogy az ezt kiadó Dézsenyi Julinka és nemes Nyúl Antal már előbb a négyes NB alatti kérelemlevéllel járulának a tekintetes kiküldöttséghez, melyben azok néhai nemes Nyúl János által fia megmentéséért Salamon Károly úrnak előre adott 100 forintokból még visszafizetetlen 30 forintoknak megkaphatásáért könyörögnek; ezen kérelemlevél pedig az említett bizonyítmánynak ellene mond. Igy tehát nemcsak egymástól különbözők, hanem egymással teljesen ellenkezők Salamon úrnak kinyilatkoztatásai. A felhozott tanúk vallásai egymáséhoz nem hasonlítanak, sőt azok magok magokkal ellenkezőleg beszélnek, de éppen ezen ellenkezések támosztanak oly gyanút, melyből ugyan a vádlott urat egyenesen kárhoztatni nem lehet, de amely egyszersmind azt, mint ártatlant a vád alol teljesen feloldozni nem engedi. Mivel pedig ezen vád oly fontos, hogy a bébizonyodás esetére kemény büntetést vonhat maga után, a gyanú oly tetemes, hogy a dolgot hallgatással elmellőzni lehetetlen, annak bővebb megvilágosítására pör által is szükséges törekedni. Bizonyosan maga a vádlott úr is, ha magát ártatlannak érzi, óhajtani fogja az alkalmatosságot, mellyel az őtet terhelő gyanúból magát tökéletesen kitisztogathatja, s a vád által kétségbe hozott becsületét megigazíthatja.
58Utoljára ötödször, hogy Salamon Károly úr egyedül maga hatalmával közbirtokos társainak megegyezése nélkül végzéseket tesz, s így a földesúri jussokat megsérti, sőt a körüllévő helységekben is kihirdetteti, hogy mivel ő egyedül tehet mindent, mindenek őhozzá folyamodjanak.
De minthogy ezen vádra semmi próbairományok elő nem hozatnak, azonkívül is Salamon úrnak önhatalmával tett végzéseit megtartani senki köteles nem lévén, azok semmi földesúri jussnak sérelmére nem lehetnek, végre Salamon úr képzelt hatalmának említett kihirdetése, ha megbizonyodnék is, nevetségre inkább, mint büntetésre volna érdemes, ezen utolsó vád figyelmet nem érdemel.
Mivel tehát a felhozott próbairományokból csakugyan bébizonyodik az, hogy Salamon Károly esküdt úr a nemes vármegye által megvásárlott, s hídpallóknak szánt fák ágait tulajdon hasznára fordította, sőt ezen ágokat ingyen hordatta házához a szegény adózók által, és eképpen hivatalával visszaélt, továbbá nemes Nyúl János által fia megmentéséért adott száz forintok eránt is tetemes gyanúval terheltetik, az alolírtnak az az alázatos vélekedése, hogy az első rendbéli kiszökésnek megbüntetésére, a másodiknak pedig bővebb megvilágosítására Salamon Károly esküdt úr ellen tiszti fenyítő pör rendeltessen. Költ Kehidán augusztus hónap 29én 1825. esztendőben.
Deák Ferenc tekintetes nemes Zala
vármegyének tiszteletbéli tiszti alügyésze
vármegyének tiszteletbéli tiszti alügyésze
S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1826. Fasc. 39. No. 152. (a per mellékletei között)
Deák véleménye nyomán a megye 1826. május 29-i közgyűlése tiszti fenyítő pert rendelt Salamon Károly ellen.83 A pert 1826. szeptember 11-én indította meg Kuthy Pál ügyész a megye törvényszéke előtt. A törvényszék 1827. szeptember 6-án hozott ítéletet, amely szerint Salamon Károlynak el kellett számolni a hídpallókkal, meg kellett térítenie a vindornyafokiak fuvardíját, és dorgálásban részesült. A felperes ügyész nem találta elégségesnek az ítéletet, és fellebbezett. A megye közgyűlésén 1830. január 11-én hirdették ki a királyi curia ítéletét: mind a királyi, mind a hétszemélyes tábla jóváhagyta a megye ítéletét.84
ZML. kgy. jkv. 1826:1088.
ZML. Büntetôperek 1826. Fasc. 39. No. 152. és kgy. jkv. 1830:64.
