23. Zalaegerszeg, 1825. szeptember 5. Deák büntetőpere a lopással és orgazdasággal vádolt nemespécselyi Tóth János és társai elle…
23.
Zalaegerszeg, 1825. szeptember 5.
Deák büntetőpere a lopással és orgazdasággal vádolt nemespécselyi Tóth János és társai ellen.
Zalaegerszeg, 1825. szeptember 5.
Deák büntetőpere a lopással és orgazdasággal vádolt nemespécselyi Tóth János és társai ellen.
Az ügy közvetlenül a megye törvényszéke elé került, annak elnöke bízhatta meg Deákot a vád képviseletével.
1825. esztendői szeptember hónap 5. napján Zalaegerszeg mezővárosban folyvást tartatott tekintetes törvényszék előtt felvétetett bűnpöre nemes Deák Ferencnek, mint tekintetes nemes Zala vármegyei tiszteletbeli tiszti alügyésznek, s azért illető fölpörösnek vasban lévő Tóth János tolvaj, orgazda, s ugyanazért vádlott alpörös ellen.
A fölpörös tiszti ügyész törvényes szabadságainál fogva arról vádolja az alpörös rabszemélyt, hogy az e most folyó 1825. esztendei június hónapban nemes Csepely Mózes pécselyi, ezen tekintetes nemes Zala vármegyei, és Horváth János tótvázsonyi, tekintetes nemes Veszprém vármegyei helységbéli lakosok társaságában az atádi vásár alkalmatosságával Siófokon a csordástól két pár jó ökröt (ámbár jól tudták, hogy azok lopott marhák voltak) 40 forintokon megvásárolván azokat, nehogy itthon valaki az ökrökre ismervén, gonosz tettök kivilágosodjon; a barnagi csorda közé verte, onnan pedig későbben jó áron eladván, a nyereségen említett társaival megosztozott légyen.
Mivel pedig az 1548. esztendei 49. és 50. cikkely a lopott portékákból tudva részesülőkre is kiterjeszti a Hármaskönyv 1. részének 15. cikkelyében a tolvajok ellen szabott büntetést, kívánja a fölpörös tiszti ügyész a mondott rabszemélyt ezen 65törvények értelméhez képest megbüntettetni, s a tömlöci tartás és okozott kár megtérítésére ítéltetni, a vádlevélnek, s az A betű alatt idecsatolt szabad vallásnak meghitelesítését és a tiszti vizsgálat megrendelését kérvén.
Mivel pedig az A betűi szabad vallásból az világosodik ki, hogy nemes Csepely Mózes és Horváth János bűntársai voltak a vádlott alpörös rabszemélynek, a fölpörös tiszti ügyész kéri a tekintetes törvényszéket, hogy ezek ellen is a tiszti vizsgálatot megrendelni, és ha abból a vádbéli cselekedet érdemében valami terhelő környülállás világosodik ki ellenök, azoknak bűnpörbe leendő idéztetését annak útján eszközölni méltóztasson.
Továbbá minthogy az annyiszor említett rabszemély és társai a vádbeli négy lopott ökröt a siófoki csordástól vásárlották, és így annak ezen ökrök eltolvajlójának, vagy legalább orgazdájának kellett lenni, azon csordás béfogatására teendő szükséges intézetekért, valamint szinte a barnagi csordásnak, aki ezen lopott ökröket csordájába fogadta, holott erántok csak azért is méltán gyanakodhatott volna, hogy nemespécselyi lakos azokat Barnagra hajtotta, s eképpen azok hollétét titkolni akarta, mint lopott portékák rejtegetőjének kérdőre vevéséért könyörög.
Végre azon környülállás sem mellőztethetik el itt hallgatással, hogy Tótvázsonyban tekintetes nemes Veszprém vármegyében lakozó nemes Bükiek közül a kisebbik, kinek keresztnevét a rabszemély szabad vallásában megmondani nem tudta, a maga nemesi passusát Horváth Jánosnak kölcsönözvén, azt a vádbéli cselekedet elkövetésében ha nem egyenesen is, de csakugyan elősegítette, hogy tehát az efféle törvénytelen visszaélések amennyire lehet, ezentúl meggátoltassanak, s a földesuraknak és más egyes személyeknek a hidakon, vámokon, de különösen vásárokon a helypénz fizetésében ilyes kölcsönözött nemesi utazólevelek által gyakran történni szokott megjátszatásai adandó példa által jövendőre csak valamennyire is elmellőztessenek; óhajtaná a fölpörös tiszti ügyész, hogy a tekintetes törvényszék tekintetes nemes Veszprém vármegyétől ezen környülállásnak megírása mellett tótvázsonyi kisebbik nemes Büki ellen ez érdemben a tiszti nyomozódás megrendeltetését, és ha az a vádbéli cselekedetet világosságra hozná, annak példás megbüntetését hivatalosan kívánja.
S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1825. Fasc. 31. No. 80. (perjegyzőkönyv)
Zala megye törvényszéke Tóth Jánost bűnösnek találta, és 1826. január 13-án félévi, nyűgvasban, közmunkával, heti két nap böjttel eltöltendő tömlöcre, valamint kártérítésre és a fogvatartás költségeinek megfizetésére ítélte. Ezen felül az ítélet kihirdetésekor (és negyedévenként) 30 pálcaütést kellett elszenvednie. Takács Istvánt viszont a „próbák hiányossága miatt a vád terhétől” feloldozták és szabadon engedték.
