28. Zalaegerszeg, 1825. szeptember 14. Deák a gyilkossággal vádolt Takáts (vagy Simon) Péter nagypáli lakost védelmezi.
28.
Zalaegerszeg, 1825. szeptember 14.
Deák a gyilkossággal vádolt Takáts (vagy Simon) Péter nagypáli lakost védelmezi.
Zalaegerszeg, 1825. szeptember 14.
Deák a gyilkossággal vádolt Takáts (vagy Simon) Péter nagypáli lakost védelmezi.
Zala megye büntetőtörvényszéke előtt 1825. szeptember 5-én indított pert Zerpák Sándor tiszteletbeli alügyész Takáts (vagy Simon) Péter ellen azzal a váddal, hogy Simon 1824. július 3-án a kispáli kocsmában úgy megverte csákányával Pálfy Györgyöt, hogy az sérüléseibe két hét múlva belehalt. Deák, mint a hivatalból kirendelt védő, 1825. szeptember 14-én terjesztette a törvényszék elé az alperes védelmét.
Az alperesnek védelmére nemes Deák Ferenc törvényes szabadságai mellett előladja ezeket: a felperes tiszti ügyész által vádjának bizonyítására ezen perhez mellékelt irományokban oly világos ellenmondások találtatnak, hogy ezek miatt azon irományok egyéb részeinek hitelességéről is méltán lehet kételkedni, ugyanis maga a rabszemély az A betűi szabad vallásban azt mondja, hogy őtet a vádbéli gyilkosságra senki sem bíztatta, s ezen vallást a tekintetes törvényszék előtt lett hitelesítéskor sem módosította, későbben mégis midőn ezen rab bűntársával, Cseresnyés Jánossal az ollári úriszék előtt szembeállíttatott, annak szemébe mondotta, hogy emlétett Cseresnyés Jánosnak izgatásából követte el azt. Ezen előladások közül melyiket lehet igaznak tartani, bizonytalan, de azt véli a védelmező tiszti ügyész, hogy az utolsó előadás hitelt nem érdemelhet, mivel az esetnek előbeszéléséből világos, hogy ezen gyilkosságot éppen nem előre készülve, hanem sógorának, Cseresnyés Jánosnak, kit Pálfy György meg akart verni, védelmében véletlenül követte el a vádlott rabszemély, a mondott módosítást pedig nem szántszándékos vétkének könnyebbítésére alkalmatosnak vélvén, azért adta a szembeszállításkor vallásához, hogy azáltal magát a vétek alól, amennyire lehet, felmentse.
73Továbbá a B bötűi orvosi megtekintés meghitelesítésekor Peczeli József seborvos azt mondotta, hogy nemes Pálfy György a megverettetés után heted vagy nyolcad napra meghalálozott, a C alatti tanúk pedig a meghitelesítéskor azt állítják, hogy ugyan Pálfy György a megverés után még 14 napokig élt. De még a C alatti tanúk sem egyeznek egymással, mert az első ezen verekedésnek kezdetét úgy adja elől, hogy Cseresnyés Jancsi Pálfy Györgytől azt kérdezte: te sógor, ugye szeretsz verekedni? A másik tanú pedig azt mondja, hogy a juhász azt mondotta Cseresnyés Jánosrul: no, ha te nem, hát megverlek én! Ezen két tanú pedig mindenik jelen volt a vádbéli verekedésen. Ezen felhozott ellenmondások tehát egyeztethetők nem lévén, mi módon lehessen az ilyen heányos próbairományokbul ítéletet hozni, nem tudja a védelmező tiszti ügyész.
De ha ezen irományoknak teljes hitel adattatik, annyi bizonyos azokból, hogy a megverettetett Pálfy György volt kezdője a verekedésnek, mert az támodta meg szóval Cseresnyés Jánost, az fenyegette azt megveréssel, sőt utoljára Cseresnyés Jánost meg is ragadta. Mi csoda tehát, ha veszedelemben forgó sógorát védelmezte a rabszemély? Mi csoda, ha ezen részeg védelmező a módot és mértéket meg nem tarthatván, Pálfy Györgyöt két szerencsétlen ütéssel úgy megsebesítette, hogy abból annak halála következett; mely sebesétés azonban a D alatti orvosi vizsgálat szerént általában halálos nem volt, mivel tehát ezen gyilkosság szánszándékosnak nem mondattathatik, a verekedésnek pedig részint maga a meggyilkoltatott, részint Cseresnyés János voltak okai, a rabszemélyt, mint gyilkost büntetni éppen nem lehet, ha pedig a verekedésért büntetést érdemel is, annak kiszabásában ezen raboskodónak részegsége, s eddigi józan és jámbor élete folyása méltó tekintetbe vétetni kéretik, s ezen per ítélet alá bocsájtatik.
S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1825. Fasc. 31. No. 83. (perjegyzőkönyv).
Zala megye törvényszéke a vádlottat bűnösnek találta az áldozat halálában, és 1826. január 13-án három és fél évi tömlöcbüntetésre, valamint a halotti díj és a fogvatartás költségeinek megfizetésére ítélte.
