4. Zalaegerszeg, 1824. szeptember 9. előtt – november 24. előtt Deák büntetőpere a gyilkossággal vádolt Kulcsár Antal és Bognár J…
4.
Zalaegerszeg, 1824. szeptember 9. előtt – november 24. előtt
Deák büntetőpere a gyilkossággal vádolt Kulcsár Antal és Bognár János zánkai lakosok ellen.
Zalaegerszeg, 1824. szeptember 9. előtt – november 24. előtt
Deák büntetőpere a gyilkossággal vádolt Kulcsár Antal és Bognár János zánkai lakosok ellen.
Az ügy közvetlenül a megye törvényszéke elé került, annak elnöke bízhatta meg Deákot a vád képviseletével.
331824. esztendei Szent István-i büntetőtörvényszék alatt felvétetett bűnpöre nemes Deák Ferencnek, tekintetes nemes Zala vármegyei tiszteletbeli tiszti alügyésznek, mint felpörösnek Kulcsár Antal és Bognár János gyilkosok és vasban álló alpörösök ellen. A fölpörös ügyész törvényes szabadságaihoz ragaszkodván, az említett alperesek ellen ezen vádat adja elől:
Mimódon Kulcsár Antal és Bognár János rabszemélyek folyó esztendei július hónak 13án a zánkai korcsmában együtt borozván, egy odavetődött idegen isméretlen embertől igazságos járatját megbizonyító írásokat kértek, aki azokat elő is adta, de ezekkel ők nem gondolván, minden ok nélkül belévesztek, s az elballagó után eredvén, azt a falu végén elérték, és ott kezeikben lévő botjaikkal fejbe vervén, kegyetlenül megtagolták, ezután pedig a korcsmába visszatérvén, megmaradott borokat elköltötték, de annak megivása után az előbb már összeroncsolt szegény isméretlent, aki a földről sem tudott felvánszorogni, újra kegyetlenül eldurungolván, vérben fagyban elhagyták, amint ezt az A és B betűi szabad vallások bizonyítják. Ezeknek, és a C betű alatt iderekesztett, s Kulcsár Antalnak mindenkori rossz magaviseléséről szóló bizonyságlevélnek hitelesítését kéri, valamint a dolog szorosabb környülállásairól teendő tiszti vizsgálatot, mint szinte az orvosi szemes megtekintés megtételét is megrendeltetni kívánja a felpörös ügyész.
Melyeknek végbenvitt meghitelesítése után kéri az említett rabszemélyeket, mint gyilkosokat Mátyás 1. decretumának 51. és Ulászló 1. decretumának 82.42, s több hazai törvények értelméhez képest hóhér pallosára cum exasperatione43 ítéltetni, meggyilkoltatottnak díját és a tömlöci tartást birtokokból kihúzatni, várván a kért tiszti vizsgálattól és a meghitelesítésektől.
Helyesebben Mátyás 1486. évi VI. decretumának 51. cikkelye, és II. Ulászló 1492. évi I. decretumának 82. cikkelye.
cum exasperatione - súlyosbítással
1824. szeptember 9-én Kulcsár Antalt és Bognár Jánost a törvényszék elé vezették, és felolvasták előttük a vádat. Vallomásuk alapján a felperes ügyész egy harmadik személy elfogását is indítványozta.
Minthogy a 2 rendbéli szabad vallásból az tetszene ki, hogy a zánkai bírónak fia az agyonveretettnek írását, vagyis mint állíttatik, obsitját elégetvén – ez adott volna a civalkodásra okot, mely miatt a vádlott rabszemélyek azt oly kegyetlenül öszvetagolták, hogy e világból ki is végezték, azért az [ügyész] a zánkai bírónak fiát, aki a leveleket elégette, béfogattatni kéri.
A törvényszék erre újabb közbeszóló ítéletében elrendelte a zánkai bíró fiának elfogatását és kivallatását. Miután Dóczy Gábor alszolgabíró ezt végrehajtotta, és beadta jelentését, Deák folytatta a büntetőpert.
34A fölpörös tiszti ügyész részéről. Minthogy Dóczy Gábor alszolgabíró úrnak F alatt idemellékelt jelentéséből az világosul ki, hogy az agyonveretett szerencsétlennek obsitját a zánkai bírónak fia el nem égette, amint pedig Bognár János rabszemély vallotta; annak kért béfogatása szükségtelen.
Továbbá ami Kulcsár Antal és Bognár János gyilkosokat illeti, a D alatti tanúk megvilágosítják a gyilkosságot megelőző és követő környülállásokat, de az A és B betűi szabad vallásokban a gyilkosságot magok a rabszemélyek sem tagadják; megvallja annak minden környülállását Bognár János, és Kulcsár Antal ezen vallásnak ellene nem mond, egyedül részegségével mentvén kegyetlen cselekedetét. De ezen részegséget a D alatti tanúk nem említik, holott azok a gyilkosokat még 10 órakor estve is látták, csupa kopasz mentség ez tehát, mely őnéki csak azért sem használhat, mert az a tanúk vallásával ellenkezik. Bognár János is megvallja, hogy ő is ütött egynehányat a meggyilkoltatottra, s minthogy ezen szabad vallásának meghitelesítésekor azt vissza nem vonta, tettének bébizonyítására elég világos próba az.
Megvan tehát környülállásosan bizonyítva a vádlott rabszemélyek ellen ezen gyilkosság, mely kegyetlensége miatt is méltó a halálos büntetésre: a meggyilkoltatott semmit nem vétett a gyilkosoknak, mégis utána indultak, és megtagolták azt, nem prédakívánásból, hanem egyedül betyárságból. Csendesen és megháborodás nélkül tértek vissza a korcsmába ezen gonosztévők, s oly hidegvérrel itták megmaradott borokat, mintha csak mulatságokból bogáncs kórókat fejeztek volna le. Hidegvérrel tértek ismét a megveretetthez, s minthogy abban még valami életjelenséget találtak, újra nékiálltak, s azt kegyetlenül agyon durungolták az E alatti orvosi bizonyság szerint. Nem közönséges gyilkosok ők, hanem olyanok, kik az ember életével csak játszanak, nem is menekedhetnek meg tehát a törvény által rendelt haláltól, kéri tehát a fölpörös ügyész őket a vádlevél értelméhez képest hóhér pallosára cum exasperatione ítéltetni. Ítélet alá bocsájtván.
Eredeti, a zánkai bíró fiáról szóló rész kivételével sk. ZML. Büntetőperek 1824. Fasc. 27. No. 105. (perjegyzőkönyv)
Zala megye büntetőtörvényszéke 1824. november 24-én hozott ítéletet, és mindkét vádlottat hóhérpallos általi halálra ítélte, majd a per iratait a fellebbezési előírás szerint felküldték a királyi curiához. Bognár Jánost már a királyi tábla felmentette a halálos ítélet alól, és 4 év tömlöcre ítélte (a szokásos súlyosbításokkal: közmunka, böjt, nyűgvas, botütések). Kulcsár Antalt mind a királyi tábla, mind a hétszemélyes tábla halálra ítélte, csupán az uralkodó kegyelmezett meg neki (1827. december 14-én). Az ő ítéletét 8 évi, nyűgvasban eltöltendő, közmunkával, heti két napi böjttel és negyedévenkénti 25 pálcaütéssel súlyosbított büntetésre változtatta. A végső ítéleteket a megye 1828. január 21-i közgyűlésén hirdették ki.44
ZML. kgy. jkv. 1828:21.
