58. Zalaegerszeg, 1828. november 29. előtt Deák a vádat képviseli a verekedéssel és káromkodással vádolt Pálfy Anna gulácsi nemes…
58.
Zalaegerszeg, 1828. november 29. előtt
Deák a vádat képviseli a verekedéssel és káromkodással vádolt Pálfy Anna gulácsi nemesasszony ügyében.
Zalaegerszeg, 1828. november 29. előtt
Deák a vádat képviseli a verekedéssel és káromkodással vádolt Pálfy Anna gulácsi nemesasszony ügyében.
(Az ügy előzményeit lásd a 44. sz. iratnál – Deák ügyészi véleménye, 1826. november 16.)
Zala megye törvényszéke előtt 1827. május 14-én indított büntetőpert Malatinszky Ferenc tiszteletbeli alügyész a káromkodással és verekedéssel vádolt Pálfy Anna, Körmendy István esküdt felesége ellen. Deák 1828 novemberében vette át a vád képviseletét.
A Szent Márton-i törvényszékek alkalmatosságával nemes Deák Ferenc felperes tiszti ügyész ezen bűnpört ismét folyamotba veszi, s várván az alperesnek személyes megjelenésétől.
Az alperes megjelent, és a végső ítélethozatalt nem ellenezte.
A felperes tiszti ügyész részéről. Az alperes félnek, nemes Pálfy Annának azon kiszökései, vagyis inkább vétkei eránt, melyek a C alatti tiszti ügyészi vélemény mellett B, C és D betűk alatt lévő kérelemlevelekben előlszámláltatnak, az ugyanezen véleményhez E és F betűkkel jelölve ragasztott tiszti vizsgálatokban 32 tanú tesz bizonyságot, kik közül 22en a törvényszék előtt is hitelesítették vallásaikat. Mind ezen tanúknak nyomóssága és hitelessége, mind pedig azon figyelem, melyet az alperes félnek 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12. és 13. számok alatt a véleményhez zárt próbairományai érdemlenek, az említett C alatti véleményben már elég bőven ki vagyon fejtve. Mivel pedig az alperesi tanúk a meghitelesítéskor vallásaikat vagy éppen semmiben meg nem változtatták, vagy pedig a tett változtatások is olyanok, melyek az alperes félnek nem könnyebbségére, sőt inkább terhére szolgálnak, és így azoknak nyomósságok semmit nem csorbult, sőt inkább növekedett, felesleges volna az ügyészi véleményben mondottakat itt újra ismételve, ezen tanúk hitelességét vagy 129fontosságát védelmezni, annyival is inkább, minthogy az alperesi ügyész úrnak azon ellenvetésére is, hogy a gulácsi közbirtokosok, az alperesnek öszveesküdt ellenségei, rész szerént pedig a feladóknak atyjafiai lévén, a panaszlott ellen tanúságot nem tehetnek, magában a véleményben már előre meg vagyon felelve. Csak azt az egyet szükséges itt megjegyezni, hogy maga az alperes fél is akkor, midőn hitelesítés alkalmával a felperesi tanúkkal szembeállíttatott, némely vádbéli vétkeknek valóságát, különösen az E alatti tiszti vizsgálatban említett Tóth Ferenc özvegyének, Péter István szolgájának és özvegy Bakánénak, úgy továbbá az F alatti vizsgálatban egy koldusasszonynak, Gyenese Lászlónak, Szántó Istvánnak, Mészáros Mihálynak, Vizeli Juliánnának és egy zsidó asszonynak általa lett megverettetését, Raposa Mártonnak szidalmaztatását és a helység elöljáróinak megmocskoltatásokat önként megisméri, oly módosításokat adván elő mentségül, melyek puszta állításain kívül éppen semmi alapon nem épülnek, de ha igazak volnának is azok, a vétkes tetteket a büntetés alól ki nem menthetnék.
De nemcsak ezekből állanak az alperes Pálfy Annának bűnei, mert ezen pernek megrendelése olta is szaporította is már vétkes kiszökéseinek számát. Ugyanis az F alatti tiszti vizsgálatban szemmel látott 5. tanúnak, a törvény színe előtt helybehagyva hitelesített vallásából bizonyos az, hogy Pálfy Anna asszony folyó 1828. esztendei február hónak 19én fiaival és szolgájával együtt szitkok között nemes Németh Antalnak házára rohant, s annak ajtaját kövekkel hajgálta, amint ezt a G alatti négy meghitelesített tanú is bizonyítja, kik az odadobált köveket, s az ajtóhoz vágott éjjeli edénynek cserepeit másnap is látták Németh Antalnak háza előtt. Továbbá az I alatti öt és az L alatti egy meghitelesített tanúnak vallásából megvalósodik az is, hogy az említett alperes asszony 1828. esztendei februárius 18án Szalay Jánossal összeveszvén, annak lelkét, teremtését káromolta, a K alatti három és M alatti egy meghitelesített tanúk pedig ugyan a panaszlott asszony által az utcán Szalay János ellen szórt szitkokról és illetlen mocskolódó kifejezésekről emlékeznek. Végre a K alatt nemes Németh Borbála és nemes Szabó Antal hit alatt erősítik, hogy ők jelen voltak, midőn Pálfy Anna asszony ezen valóban pajkosan káromkodó szavakat mondotta: az Isten huncfut is lesz, aki nemes Péterfy Istvánnak megengedi, hogy utolsó óráján a szentséget bévehesse, s neki azt a pap béadhassa.
Ezek azok, melyekkel a felperes tiszti ügyész nemes Pálfy Annát vádolja, s ezek azon próbák, melyekkel a vádoknak valóságát bébizonyított[a]. Azon ellenpróbák eránt, melyeket az alperes fél az első tizenhárom számok alatt előadott, már C alatti véleményében megmondotta észrevételeit a felperes tiszti ügyész, de az utóbbi irományok sem képesek a felperesi vádokat felforgatni, sőt még meg sem gyengítik azokat. Ugyanis a 14., 15. és 16. számok alatti három tanú éppen semmit sem mond vallásában, ami a felperes tanúk hitelességének legkevesebbé is árthatna, a 17. és 18. számok alatti két tanú egyenesen visszavonják azon vallást a meghitelesítéskor, melyet a bizonyságlevél kiadásakor tettek, és vallásaiknak ezen változtatásában nemhogy mentenék a panaszlottat, sőt inkább terhelik azt, mert ezen változtatás szerént a 17. szám alatti tanú távolról hallotta, midőn nemes Pálfy Anna valakinek 130szentjét, teremtését káromolta, a 18. szám alatti tanú pedig jelen volt, midőn az említett alperes a nemes vármegyét illetlenül mocskolta. A 19. szám alatti tanú nem valamely vádbéli esetről beszélt, hanem egy, azoktól egészen különböző történetet mesél, mely szerént Pálfy Anna az őtet egy karóval megtámadó Pálfy Ignácot ékesen szólásával könnyekre indította, de ezen eset a vádnak pontjaival semmi összefüggésben nincsen, és ha elhinnénk is annak valóságát, még abból nem következnék, hogy mivel ekkor egyszer nem káromkodott az alperes, máskor is mindég oly szelíd volt az. A 20. szám alatti tanú csak azt erősíti, hogy ő Pálfy Annát káromkodni soha nem hallotta. De a felperesi számos tanúk hallották, és elő is számlálják szitkait; a 21. szám alatti tanú pedig csak egyes tanú, de vallása egyébként sem érdemel figyelmet, mert az abban felhozott környülállás még nem elég annak megmutatására, hogy Németh Antalné hamisan esküdött, és ha ez kimaradna is a felperesi tanúk sorából, a vádok bebizonyítása legkisebb csorbát sem szenvedne.
Továbbá a NB alatti kinyilatkoztatáshoz ./.vel jelölve mellékelt bizonyságlevélben egy tanú azt vallja, hogy ő hallotta Szalay Jánostól, hogy ki fogja figurázni Körmendynét, de ebből éppen semmi nem következik. A .//. alatti egy meghitelesített tanú Pálfy Annának Szalay Jánossal lett összeveszését elbeszélvén, abban Pálfy Annát mondja bűntelennek, és káromkodását nem említi, de ezen bizonyítás a G alatti öt és L alatti egy meghitelesített tanúknak vallásával egyenesen ellenkezvén, tekintetet nem érdemel, a .///. alatti tanúnak hasonló tartalmú vallása pedig meghitelesítés nélkül szűkölködik. A .////. alatti tanú meghitelesítéskor oly világosítást adott vallásához, mely az alperesnek éppen nem kedvező, de anélkül is bizonyítmánya nem volna éppen igen nyomós. Az 5 ./. és 6 ./. alatti tanúknak vallásai semmit nem foglalnak magokban, ami a felperesi próbáknak ellenére volna, a 7 ./. alatti tanúk pedig az alperes asszonynak mentségére semmit nem érnek, mert az első önnön vallása szerint elszaladott tüstént, mihelyest Pálfy Anna pörölni kezdett, és így jelen nem lévén, a veszekedést nem is hallhatta, a második pedig csak egyes tanú. Végre a 8 ./. alatti tanúnak vallása semmit sem bizonyít, de amúgy is az, amit Szalay Jánosnak leányáról vallásában előád, sem e perhez nem tartozik, sem az alperesnek mentségére nem szolgál. Mindezek után, ha már a felperes tiszti ügyésznek próbái az alperesnek ezen mentségeivel összehasonlítva fontolóra vétetnek, láthatja akárki, hogy a sokszorozva ismételt fertelmes káromkodások, melyeket hazánk törvényei oly keményen tiltanak, a véres verekedések, a lármás megtámadások, utcán és más közhelyeken elkövetett illetlen szitkokkal felcifrázott botránkoztató mocskolódások, melyek a közbátorságot és közcsendességet annyira megzavarták, hogy a falunak egész közönsége kénytelen volt azoknak meggátlása végett a nemes vármegyére folyamodni, nemes Pálfy Anna ellen világosan és kétségbe hozathatatlanul meg vagynak bizonyítva. És mindezeket egy asszony cselekedte, kitől nemének tekintetéből szelídséget, nevelésétől jámborságot, élemedett kora miatt pedig, és úgyis, mint több gyermek anyjától, példás életet lehetne méltán kívánni. Nemcsak egyszer vagy kétszer követte el pedig ezen vétkeket, nem részegségében, vagy mód nélkül felingerelve, hanem józan fővel, majdnem minden ok nélkül és számtalanszor, sőt azután 131is, minekutána a nemes vármegyén ellene már bűnper rendeltetett, nemhogy a bosszúálló igazságnak ellene már felemelt kezétől rettegett volna, hanem inkább azt mintegy megvetve tovább is folytatta vétkes kiszökéseit, nem kémélést tehát és irgalmasságot, hanem példás és kemény büntetést érdemelvén az alperes, kéri a felperes tiszti ügyész azt a törvények szoros értelme szerént megbüntettetni, ítélet alá bocsátván.
Az alperes védője Deák vádjai ellen azzal próbált védekezni, hogy részrehajlással vádolta a vád tanúit, arra hivatkozva, hogy ők egyben sértett felek is. A védő azzal is gyöngíteni kívánta a vádat, hogy az eredeti vádlevélben nem szereplő vétket nem róhatja fel vádként a felperes ügyész.
A fölpörös tiszti ügyész részéről. Az alpörösi ügyész úrnak az E és F alatti tanúk ellen tett azon kifogására, hogy mivel azok a D alatti kérelemlevélben panaszolkodók voltak, egyszersmind tanúk nem lehetnek, a C alatti véleményben mondottakon kívül mégcsak azt válaszolja a fölpörös tiszti ügyész, hogy azok közül, kik az említett kérelemlevelet aláírták, csak hármon léptek föl az F alatti vizsgálatban mint tanúk, ezeken kívül pedig még tizenkilenc meghitelesített bizonyság terheli az alpöröst, kik nemcsak általában beszélnek, hanem egyes eseteket számlálnak elő, melyeknek ők szemmel látott tanúi voltak.
Ami pedig azon alpörösi ellenvetést illeti, hogy a későbbi irományokban foglalt kiszökések eránt az A alatti vádlevélben semmi említés nem tétetik, nem lesz felesleges itt megjegyezni azt, hogy ezen vétkekről, melyeket folyó 1828. esztendőben követett el az alpörös, az 1827. esztendőben felvett bűnpörnek vádlevelében még szó nem lehetett, mivel tehát ezen utóbbi kiszökések tetemesen terhelik az alpörös vétkességét, ezeket is elkerülhetetlenül szükséges méltó figyelembe venni. Kéri tehát a fölpörös tiszti ügyész a bírói ítéletet.
Eredeti, de csupán a második részlet s.k., az első idegen kéz írása. ZML. Büntetőperek 1827. Fasc. 6. No. 147. (perjegyzőkönyv).
A megye törvényszéke 1828. november 29-én hozott ítéletet. Miután a vádak többsége bebizonyosodott, Pálfy Annát egy évi, katonai keresztvasban eltöltendő és heti egy napi böjttel súlyosbított fogságra, valamint kártérítés fizetésére ítélték.
