63. Kehida, 1828. december 16. Deák ügyészi véleménye az erőszakoskodással vádolt Lohonya György és társai, aranyodi lakosok ügyé…
63.
Kehida, 1828. december 16.
Deák ügyészi véleménye az erőszakoskodással vádolt Lohonya György és társai, aranyodi lakosok ügyében.
Kehida, 1828. december 16.
Deák ügyészi véleménye az erőszakoskodással vádolt Lohonya György és társai, aranyodi lakosok ügyében.
Zala megye 1826. június 6-i közgyűlésében Novák Gáspár erőszakoskodással és káromkodással vádolta meg az aranyodi Lohonya Györgyöt és társait. Az eset kivizsgálásával Oroszváry András alszolgabírót bízták ekkor meg.214 Az alszolgabíró jelentése nyomán az 1827. november 12-i kisgyűlés Csesznák József főügyésznek adta át az ügyet véleményezésre.215
ZML. kgy. jkv. 1827:1662.
Uo. 1827:2418.
Novák Gáspár táblabíró úr a tekintetes nemes vármegyére béadott A alatti kérelemlevelében arról panaszolkodik, hogy a múlt 1827. esztendei június hónak 2án, midőn felesége az aranyodi mezőn lévő gabonájából Henczi Józsefnek tehenét kocsisa által Aranyodra, nemes Sipos Jánosnénak udvarára béhajtatta, Lohonya György aranyodi lakos az írt asszonyságot megtámodván, annak még apját is öszvehuncfutolta, s ekképpen annak nemesi személyét megmocskolván, azt is előre megmondotta, hogy a béhajtott tehénnek elvezetésére számot se tartson. Minekutána pedig a panaszolkodó úr feleségének izenetére maga is odaérkezett, és cselédjeiért elküldött, Lohonya György őtet is megtámodta ezen szavakkal: „talán meg akar az úr ütni? Üssön meg, ha mer”; az írt asszonyság ellen kezdett mocskolódásait ekkor is folytatta, sőt az öszvetódult nép között iszonyú lármával bíztatta a legényeket, hogy durungokra keljenek. Midőn továbbá panaszolkodó Novák Gáspár úr odaérkezett cselédjei által, akik vasvillákkal valának felfegyverkezve, a tehenet el akarta vezettetni, Lohonya György és annak társai, nemes Balogh István, Somogyi János, Somogyi Mihály, s több m[áso]k durungokkal felfegyverkezve a tehenet vezető cselédeket megtámodták, vasvilláiktól megfosztották, a tehenet pedig elhajtani nem engedték, s ezen megtámodás közben Lohonya György és nemes Balogh István azzal fenyegették Novák Gáspár úrnak cselédjeit, hogy inkább mindnyájokat agyonverik, mintsem a tehenet elvezetni engedjék. Ezek után Novák Gáspár úr cselédjeit hazaparancsolta és maga is feleségével együtt hazaindult, Lahonya György és nemes Balogh István pedig utána kiáltozták ezen szavakat: „na vidd el most Novák a tehenet, ha mered, mívelem a teremtésedet!” Jelen voltak ezen egész eseten Herczeg János és Nyőgéri Ferenc esküdtek is, de nemhogy csillapították volna a lázadókat, 138sőt inkább mocskolódó kifejezésekkel ingerelték azokat. Ezekből áll a panaszolkodónak tulajdon előadása.
Ha az egy káromkodáson kívül, melyről pedig a B és C betűk alatt idemellékelt vizsgálatokban egy tanú sem tesz említést, ezen panasznak minden egyéb pontjai tökéletesen bé volnának is bizonyítva, semmit azok között nem lát az alolírt tiszti ügyész, ami közfenyítéket érdemlő vétkes kiszökést foglalna magában. Midőn panaszolkodó Novák Gáspár úrnak felesége Henczi Józsefnek tehenét Aranyodra béhajtatta, Lohonya György és társai annak további elvezetését még akkor csak szóval ellenezték, de utóbb maga a panaszolkodó is odaérkezvén, tüstént elküldött cselédjeiért, kik számosabban, éspedig vasvillákkal fegyverkezve jelentek meg, holott egy tehénnek elvezetéséhez sem egynél több ember, sem a vasvillák szükségesek nem lettek volna. El volt tehát ő maga is már készülve az erőszakoskodásra, és egyedül ezen készület okozta azt, hogy az öszvesereglett aranyodiak a teendő erőszakot nagyobb erőhatalommal gátolták, vagynak pedig olyan esetek, melyekben a Hármaskönyv 1. részének 68. cikkelye szerint: vim vi repellere licet.216
vim vi repellere licet - erôszakot erôszakkal lehet megtorolni. Ezek a Hármasköny I. rész 68. címe bevezetôjének utolsó szavai.
Volt-e azonban Novák Gáspár úrnak jussa Henczi József tehenét béhajtatni, Lohonya György és társai minő igazsággal ellenezték annak elhajtását, és ezen ellenzés miatt mennyire lehetne őket a magányos pör útján keresendő hatalmaskodásbéli büntetésben megmarasztani, ezek mind olyan kérdések, melyek a tiszti ügyészi véleménynek tárgyai nem lehetnek. Ha a panaszolkodó azáltal, hogy kárainak pótlására célozó törvényes lépésében hathatós akadályra talált, ha azáltal, hogy feleségének a B alatti 1. tanú vallásában említett mocskos kifejezéseit illetlenségekkel viszonozta a durva csoport, magát nemesi jussaiban megsértettnek véli, önnön fölpörössége alatt törvényes úton keresse sérelmének orvoslását, mert az egyes nemesi jussoknak magányosok között történt csorbítgatásait megbosszulni közfigyelem alá nem tartozik.
Itten tehát csak egyedül azt lehet kérdésbe venni, ha vajon Lohonya Györgynek és társainak hatalmaskodása által a közbátorságot tárgyazó törvények is meg voltak-e tapodva? Minthogy azonban ezen hatalmaskodók a panaszolkodónak önnön előadása szerint is senkit meg nem ütöttek, a tanúknak bizonyítása szerint csak egy szóval sem káromkodtak, maga az ellentállás pedig még a közbátorságot meg nem háborította, a panasznak egész érdeme egyes nemesi jussoknak magányos pör útjára tartozó megsértését foglalván magában, közfigyelemnek tárgya nem lehet.
Még akkor sem lehetne tehát a panaszlott aranyodiakat büntetés alá vonni, ha Novák Gáspár úrnak próbairományai tökéletes bizonyítások volnának. De nem csekélyek azon nehézségek is, melyek a béadott próbáknak bizonyító ereje, és hitelessége ellen támodnak. A B alatti mellékes vizsgálatban megnevezett első tanú, nemes Sipos Terézia csak puszta szóval, esküvés nélkül tette vallását, törvényeink pedig, különösen a Hármaskönyv 2. részének 27. cikkelye, és Mátyás király 6. dec-retomának 13914. ágozatja a hitnek letételét oly szorosan megkívánják a tanúknál, hogy anélkül bizonyításaik az ítélőszékek által tekintetben sem vétetnek, a B alatti többi tanúk meg cselédjei a panaszolkodónak, s azért urok mellett ezen őtet is egyenesen érdeklő dologban hiteles bizonyságot nem tehetnek. Továbbá a C alatti tiszti vizsgálat Lohonya Györgynek élete folytáról vitetett véghez. Ebben a tanúk mind olyan erőszakoskodásokat emlegetnek, melyeket Lohonya György az aranyodi és szentpéteri helységek között több évekig fennforgó határbéli villogások alkalmával követett el. De mivel ezen tanúk rész szerint szentpéteri lakosok, rész szerint szentpéteri földesuraknak cselédjei lévén, magok is részt vettek azon határbéli villongásokban, vallástételeik mindenkor gyanúsak, midőn a villongások idejéből aranyodi lakos ellen bizonyítanak valamit, kivált ha ez valóságos vagy képzelt jussainak csüggedést nem ismerő védlője volt. Azonban a C alatti tanúk sem beszélnek Lohonya György által elkövetett káromkodásokról vagy verekedésekről semmit, a hatalmaskodásért pedig maga fölpörössége alatt szerezhet magának elégtételt az általa megsértett nemesember. Végre a D betű alatt idezárt bizonyságlevél, mely Novák Gáspár úr földjének bírói megtekintéséről szól, a közbátorság megháborításának bébizonyításával semmi öszveköttetésben nincsen, s legfeljebb a netalán mozdítandó hatalmasságbéli pörben lehetne annak valami hasznát venni.
Ezeknek előbocsátása után a tekintetes nemes vármegyének 1827. esztendei november 12-i kisgyűlésében a jegyzőkönyvnek 2418. száma alatt hozott kegyes végzése következésében azon alázatos véleményt adja az alolírt tiszti ügyész, hogy a panaszlott aranyodiak közfenyítéket nem érdemelvén, a panaszolkodó a törvényes útra utasíttassék. Kehidán december 16án 1828. esztendőben.
Deák Ferenc becsületbeli tiszti alügyész
S.k.eredeti. ZML. kgy. ir. 1829:285.
A megye 1829. január 12-i közgyűlése – Deák előterjesztésének értelmében – nem fogatta perbe az aranyodiakat, csupán a polgári per útján történő jogorvoslás lehetőségét ajánlotta Novák Gáspár számára.217
ZML. kgy. jkv. 1829:285.
