68. Kehida, 1828. december 20. Deák ügyészi véleménye a lopással gyanúsított özvegy Szabó Mihályné, kapolcsi nemesasszony ügyében.
68.
Kehida, 1828. december 20.
Deák ügyészi véleménye a lopással gyanúsított özvegy Szabó Mihályné, kapolcsi nemesasszony ügyében.
Kehida, 1828. december 20.
Deák ügyészi véleménye a lopással gyanúsított özvegy Szabó Mihályné, kapolcsi nemesasszony ügyében.
Zala megye 1827. november 12-i közgyűlésén alma- és ekelopás gyanújával jelentették fel özvegy Szabó Mihályné kapolcsi nemesasszonyt. Az esetek kivizsgálásával Barcza János alszolgabírót bízták meg.231 Az alszolgabíró jelentése nyomán a megye 1828. július 28-i kisgyűlése az ügyészi hivatalnak adta át véleményezésre az ügyet.232
Uo. 1827:2538., 2741.
Uo. 1828:2041.
145Kapolcsi özvegy nemes Szabó Mihályné ellen két rendbéli kérelemlevél adatott bé a nemes vármegyére. Az egyikben, mely A betűvel jelölve idemellékeltetik, kapolcsi idősebb Kuthy Pál táblabíró úr arról panaszolkodik, hogy 1827. esztendőben kapolcsi hegyen lévő pincéje két ízben felverettetvén, abból először két akó bora raboltatott el, a másodszori föltörés alkalmával pedig többféle téli almái vesztek el, s ezen almák közül kapolcsi nemes Szabó Mihálynénak kamarájában a hombárban elrejtve sokat megtaláltak a házát vizsgáló pandúrok és elöljárók. Bizonyságot tesznek ezen előadásnak valóságáról a B alatti tiszti vizsgálatban megnevezett tanúk, kik közül nemes Süle János, Szűts István, Varga Ádám és Gubovics István helység elöljárói letett hitek alatt azt vallják, hogy ők Kuthy Pál táblabíró úrnak pincéjéből ellopott almák felkeresése végett özvegy nemes Szabó Mihálynénak kamarájában is vizsgálódván, ott a hombárban egy mércére való téli almát találtak, és minthogy nemes Szabó Mihálynénak magának semmi gyümölcse nem terem, ezen almák eránt kérdőre vették azt, aki nékik röviden csak azt válaszolta, hogy majd ott mondja meg, hol vette légyen almáit, ahol azt megmondani kell. Elvittek tehát ezen tanúk egynehányot a talált almák közül, s azokat Kuthy Pál táblabíró úrnak almáival öszvehasonlítván, színre, formára és nagyságra tökéletesen egyformáknak találták mind a két rendbelieket. Értvén pedig ezen alkalmatossággal a tanúk azt is, hogy Kuthy Pál táblabíró úrnak még másféle savanyú almái is vesztek el pincéjéből, visszatértek tüstént Szabó Mihályné házához, de sem a másodszor keresett almákból semmit ott nem leltek, sem az előbb megtalált almák a hombárban már nem voltak, sőt maga nemes Szabó Mihályné is eltávozott házától. Későbben azonban Szabó Mihályné a tanúknak kérdezősködésére azt felelte, hogy a nála lelt almákat ő a hegygyepűben találta. Továbbá a B alatti tiszti vizsgálatban másodiknak nevezett tanú, nemes Nagy István Szabó Mihálynénak fiától azt hallotta, hogy azon almát az ő szolgájok Szabó Péter a hegyen találta egy zsákban. Az utolsó tanú nemes Bolla Julianna pedig azt vallja, hogy ő hallotta, midőn nemes Szabó Mihályné és annak szolgája, Szabó Péter Jánost, Szabó Mihálynénak fiát pirongatták, miért ment tekintetes Kuthy Pálné asszonysághoz az almák eránt, most maga alá fogja dönteni a forrót.233 Végre azt, hogy nemes Szabó Mihálynénak kamarájában talált almák Kuthy Pál táblabíró úrnak almáihoz még ízre is tökéletesen hasonlók, hitelesen bizonyítják a C alatt Forintos György főszolgabíró és Óhídi Gábor esküdt urak, kik ezen almákat egymással öszvehasonlítva megkóstolták. Ezeknél fogva gyanította a panaszolkodó úr özvegy Szabó Mihálynéra almáinak eltolvajlását, és a gyanú talán nem is egészen alaptalan, de bűnpört még nem vonhat maga után, mert a béadott irományok lopást vagy orgazdaságot csak félig sem bizonyítanak meg a panaszlott asszony ellen. Hogyha vagy marhárul, vagy ruháról, vagy más olyan eszközökről volna itten szó, melyeket bizonyos jeleikből tökéletesen meg tud gazdája másokétól különböztetni, akkor a corpus delicti234 fél próbának tekintethetnék, de az almák, és leginkább a közönséges 146nemű almák, ha egy fajból valók, egymáshoz minden tekintetben annyira hasonlók, hogy azokat egymástól megválasztani, és azt, hogy közülök melyik termett az egyik fán, melyik a másikon, bizonyossággal, vagy csak hihetőséggel is meghatározni valóban soha nem lehet. Sőt kétséget sem szenved az, hogy Kapolcson és annak vidékén, de talán minden gyümölccsel bővelkedő más helyeken is lehetett volna almákat találni (pedig nem csekély mennyiségben), melyek a panaszolkodó úrnak almáihoz tökéletesen hasonlók, noha nem az ő fáin termettek.
maga alá fogja dönteni a forrót - magát fogja bajba keverni
corpus delicti - bľntárgy, bľnjel
A D betű alatt idemellékelt második rendbéli kérelemlevélben nemes Szabó Mihályné egy vasekének és egy keréknek eltolvajlásáról vádoltatik. De az E alatti két tanú csak arról tesz bizonyságot, hogy nemes Szalay János Szabó Mihálynénak nevében őket egy keréksínnek elvállalására megkérte, ez azonban Szabó Mihályné ellen elegendő próbául nem szolgálhat, az F alatt idezárt tiszti vizsgálatban pedig egy tanú azt vallja, hogy ő Szabó Mihálynénak szobájában többféle vaseszközök között egy ekefejet és egy laposvasat látott, de kivált földmívelő gazdaember ellen alapos gyanút még nem szülhet az, hogy ekefej és laposvas vagyon szobájában.
Az alolírt tiszti ügyész tehát a tekintetes nemes vármegyének 1828. esztendei július 28án tartott kisgyűlésében a jegyzőkönyvnek 2041. száma alatt hozott kegyes végzése következésében azon alázatos véleményt adja, hogy kapolcsi özvegy nemes Szabó Mihálynét a béadott próbák mellett bűnpörbe idézni nem lehet, nem lesz azonban felesleges a panaszolkodókat odautasítani, hogy ha a panaszlott asszony ellen több és fontosabb próbákat találnak, azokat a nemes vármegyére adják bé. Kehidán december 20án 1828. esztendőben.
Deák Ferenc becsületbeli tiszti alügyész
S.k.eredeti. ZML. kgy. ir. 1829:288.
A megye 1829. január 12-i közgyűlése helybenhagyta Deák ügyészi véleményét, és Kerkapoly István főszolgabírót bízta meg az esetleges további panaszok kivizsgálásával.235 Miután Kerkapoly a következők években nem adott be ilyen tárgyú jelentést, özvegy Szabó Mihálynét nem fogták perbe.
ZML. kgy. jkv. 1829:288.
