7. Zalaegerszeg, 1824. szeptember 9.-1825. február 3. Deák büntetőpere az orgazdasággal vádolt Horváth Tamás szombathelyi cigány …
7.
Zalaegerszeg, 1824. szeptember 9.-1825. február 3.
Deák büntetőpere az orgazdasággal vádolt Horváth Tamás szombathelyi cigány ellen.
Zalaegerszeg, 1824. szeptember 9.-1825. február 3.
Deák büntetőpere az orgazdasággal vádolt Horváth Tamás szombathelyi cigány ellen.
A vádlottat az 1824. szeptember 9-i zalaegerszegi vásárban fogták el, mert szekerén a vásárból ellopott holmikat találtak. Az ügy közvetlenül a büntetőtörvényszék elé került, annak elnöke bízta meg Deákot a vád képviseletével.
1824. esztendei Szent István-i büntetőtörvényszék előtt Zalaegerszeg mezővárosban felvétetett bűnpöre nemes Deák Ferencnek, tekintetes nemes Zala vármegyei tiszteletbeli tiszti alügyésznek, mint felpörösnek Horváth Tamás cigány orgazda és vasban álló alperes ellen.
A fölpörös ügyész törvényes szabadságaihoz ragaszkodván, ezen vádot adja elő: mimódon tudniillik Horváth Tamás cigány folyó esztendei szeptember hónak 9én a zalaegerszegi vásárban némely eltulajdonított portékákat, úgymint egy új abroszt, 4 pár bocskort, egy gatyát és egy inget, két vörös keszkenőt, egy kötényt, egy 37dolmánykát setétkék posztóbul, egy nadrágot hasonló posztóbul, egy pár új fehér ruhát, s egy fehér kötényt, egy köstököt[?], egy pár új csizmát, 4 darab vörös pamutfonalat, 1 új pokrócot, s egy szűrt a maga szekerén rejtegetett légyen, melyek nála meg is találtattak, s noha az A alatt szabad vallás szerint Horváth Krisztina és leánya Katalin által tulajdoníttattak el ezen portékák, de ő azokat rejtegetvén, orgazdának tekintethetik.
Kéri tehát a felpörös ügyész az említett alpöröst, mint tolvajok orgazdáját a Hármaskönyv 1. részének 15. cikkelye46, s más hazai törvények értelméhez képest keményen megbüntettetni, és a tömlöci tartást értékéből megtéríttetni. Várván a szabad vallás meghitelesítésétől, s a tiszti vizsgálattól.
A Hármaskönyv I. rész 15. címe a tolvajokat akasztófára rendeli ítéltetni.
1824. szeptember 10-én felolvasták a vádat a törvényszék elé vezetett vádlott előtt. Miután Horváth Tamás vallomásában mindent tagadott, a felperes ügyész újabb vizsgálatot kért.
Minekutána a vasban álló rabszemély szabad vallásában mind a tolvajságot, mind az orgazdaságot egyáltalában tagadná, s a nála megtalált lopott portékáknak szekerére miképpen jutását nem tudni állítja, a gyanú azonban a lopott portékáknak nála lett találtatásánál fogva tetemes volna, a már kért tiszti vizsgálatnak újabbi megrendelését újra kérvén.
A törvényszék közbenszóló ítéletében utasította Nagy Antal főszolgabírót, hogy alaposan vizsgálja ki az ügyet, és keressen tanúkat. Miután ez megtörtént, az 1824 novemberében tartott törvényszéki ülésen Deák kérte a tanúk meghitelesítését, majd ismét indítványozta a vádlott megbüntetését.
A fölpörös ügyész részéről. A B alatti meghitelesített tiszti vizsgálatból kivilágosul az, hogy Horváth Tamás szekerén a vádlevélben előszámlált portékák megtaláltattak légyen, de maga a rabszemély sem tagadja ezt A alatti szabad vallásában. Noha tehát meg nem mutattatott az, hogy Horváth Tamás maga lopta volna ezeket, de hogy azokat rejtegetvén, mint orgazda csak azért is, mert elfutott, tekintődhetik, kérdést sem szenved, mivel pedig az 1546. esztendei 49. cikkely azt parancsolja, ut praede participes et poenae participes fiant47 kéri a fölpörös ügyész ezen rabszemélyt, mint orgazdát a vádlevél értelméhez képes megbüntettetni.
ut praede participes et poenae participes fiant - ahogy részesülnek a zsákmányból, úgy részesüljenek a büntetésbôl is. Ez az idézet azonban nem az 1546:49. tc.-bôl való (mert az a szokatlan gázlók és szárazvámok eltörlésérôl rendelkezik.) Deák valószínľleg az 1548:49. tc.-re gondolhatott, ám az idézett rész ott sem szerepel.
38Az alperes hivatalból kirendelt védője, Polgár István tiszteletbeli alügyész tagadta a vádakat. Deák erre kérte a feltételezett bűntársak befogatását.
A fölpörös ügyész kéri Horváth Krisztinát és Horváth Katalint, akikre Horváth Tamás rabszemély azt vallja, hogy az eltolvajlott portékát szekerére rakták, béfogattatni, minthogy anélkül ennek megítéltetése lehetetlen.
Az 1824. szeptember 22-én hozott újabb közbenszóló ítélettel elrendelte a törvényszék a Lentiben lakó Horváth Krisztina és leánya, Horváth Katalin elfogását és kivallatását. Ennek végrehajtását sürgette egy ízben Deák.
A fölpörös tiszti alügyész kéri ismét a már egyszer megrendelt befogatását a gyanús rabszemélyeknek újra megrendeltetni.
A vádlottak elfogása és vallomástétele után, 1825. február 3-án folytatta Deák a pert.
1825. esztendő február hava 3án Zalaegerszeg tekintetes nemes Zala vármegyei mezővárosban folyvást tartatott büntetőtörvényszék alkalmatosságával folytatólag fölvétetett az ügye nemes Deák Ferencnek, tekintetes nemes Zala vármegyei tiszti alügyésznek, mint illető fölpörösnek vasban álló Sárközi Krisztina és Kustánczi Katalin48 rablók ellen. A fölpörös tiszti ügyész törvényes szabadságai mellett az igazság kiszolgáltatása végett jelenti, miképpen ezen gonosztévők zalaegerszegi vásár alkalmatosságával azon portékákat, melyek az eredeti követelő levélbe előlszámlálva vagynak, eltolvajlani, és Horváth János, már ezen pörben álló orgazda szekerére felrakni, s nékie általadni nem irtóztak. Kívánja azért a fölpörös tiszti ügyész ez gonosztévő tolvajokat az eredeti vádlevél értelméhez képest megbüntettetni, s aszerint mindenekbe igazságot szolgáltatni.
Deák a korábbiakban pontatlanul tudta a bľntársak nevét. Az ítélet szövegében is Sárközi Krisztina és Kustánczi Katalin szerepel.
A vád megbizonyítására idecsatoltatik a raboskodók szabad vallása az E F betűk alatt, ezek meghitelesítésétül vár.
Eredeti, az 1825. február 3-i bejegyzés kivételével Deák s.k. ZML. Büntetőperek 1824. Fasc. 27. No. 90. (perjegyzőkönyv)
Horváth Tamás és társai ügyében az 1825. május 7-i büntetőtörvényszéki ülésen született ítélet. Horváth Tamást bűnösnek találták az orgazdaság vétkében, és az elfogásától eltelt 8 hónapnyi tömlöc mellett 30 pálcaütésre, és a fogvatartás költségeinek megtérítésére ítélték. Bűntársait a Lendvai uradalom úriszékének adták át.
