90. Kehida, 1831. január 8. Deák ügyészi véleménye a zárszegéssel gyanúsított Szalay János gulácsi nemes ügyében.
90.
Kehida, 1831. január 8.
Deák ügyészi véleménye a zárszegéssel gyanúsított Szalay János gulácsi nemes ügyében.
Kehida, 1831. január 8.
Deák ügyészi véleménye a zárszegéssel gyanúsított Szalay János gulácsi nemes ügyében.
Zala megye 1829. január 12-i közgyűlésén Németh János a gulácsi erdők zártartója zárszegéssel vádolta meg Szalay János gulácsi közbirtokost.314 A közgyűlés Malatinszky Ferenc alszolgabírót rendelte ki az eset kivizsgálására. Az alszolgabíró 1829. november 9-én nyújtotta be jelentését. Az ügy vizsgálati iratait Kuthy Pál főügyésznek adták át ekkor.315
Uo. 1829:542.
Uo. 1829:2592.
A tekéntetes nemes vármegye 1829. esztendei november 9. napján tartott nagygyűléséből a jegyzőkönyvnek 2592. száma alatt vélemény végett kiadta az ./. alatt 176idemellékelt azon kérelemlevelet, melyben Németh János, a gulácsi erdőnek zártartója nemes Szalay János gulácsi közbirtokost a zár megszegésről vádolja. A kérelemlevélnek kitétele az, hogy nemes Szalay János önkényes hatalommal, s a zártartónak lett bejelentés nélkül ölfát, éspedig többet, mint ami a kidolgozott, s elfogadott arány szerént őtet illette volna, vágatván, azt haza is hordatta. – Ezen kitételnek valósága a .//. alatti tiszti vizsgálatból tökéletesen ki nem világosul, mert az első tanú, maga a feladó zártartó nem látta, midőn nemes Szalay János fát vitt el az erdőről, azt sem tudja, mennyit rakatott szekerére, csak azt vallja, hogy járandó árát le nem fizette, a második tanúnak vallása pedig még hiányosabb, mivel azonban a .///. alatti bírói jelentés szerint nemes Szalay János maga elismérte, hogy ő a zártartónak tudta nélkül fát vitetett a zár alatt lévő erdőről, s annak árát le sem fizette; a vádlottnak ezen elismérése a dolog valósága ellen kétséget támasztani nem enged. Figyelmet érdemelnek azonban mindazon irományok is, melyeket nemes Szalay János a maga mentségére felhozva, s melyek béadott kinyilatkoztatásával együtt .////. 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8. számok alatt idemellékeltetnek. Azt mondja ő említett kinyilatkoztatásában, hogy a kimunkált és elfogadott felosztási arány hibás ugyan, de még az szerint is több rész jár őnéki az ölfábul, mint eddig adatni szokott, mert ezen aránynak elfogadása óta több közbirtokos társainak részjószágát az 1., 2., 3., 4. számú irományok szerint megszerezvén, mindazon ölfa, melyet előbb ezek kaptak, őnéki volna járandó, azt is állítja továbbá kinyilatkoztatásában, hogy az 5. szám alatti egyesség szerint még akkor is, ha járandóságán felül vitt volna is ölfát, annak ölét büntetésül csak 3 ftjával kellene kifizetnie.
De minden ezen mentségek és okok a zárszegés vádját el nem oszlatnák, mert ez nemcsak abból állott, hogy nemes Szalay János járandóságán felül vitt el az ölfából, hanem méginkább azért vétkesíttetik, hogy a zár rendszabásainak ellenére sem bé nem jelentette szándékát, sem a fának árát le nem fizette. Sokkal fontosabb ezeknél a 6., 7., és 8. számú irományok, mert a két elsőben két tanú hit alatt azt vallja, hogy nemes Szalay János a zártartót, nemes Németh Jánost kereste, és annak a levágott ölfa eránt jelentést akart tenni, de azt sehol nem találván, a 7. szám alatti tanút, mint hites embert hívta meg a fának megnézésére, ki azt meg is nézvén, 1/4 öl mennyiségűnek találta. A 8. szám alatti iromány szerént pedig magok a gulácsi közbirtokos urak Kerkapoly István főszolgabíró úrnak jelenlétében úgy egyeztek, hogy a favágásban és hordásban elkövetendő kisebb kiszökésekért a nemes közbirtokost 12 ftokra büntetik, és csak a nagyobbakat fogják törvényes büntetés végett a nemes vármegyére béjelenteni. Mivel tehát nemes Szalay János nem a törvényes rendelésnek megvetésével, nem alattomosan vitette haza az ölfát, hanem a zártartót nem lelvén, azt előre egy nemes esküdtnek be is jelentette, vétke csak abból áll, hogy az ölfának árát tüstént le nem fizette, ezt pedig a közbirtokosoknak 8. szám alatti egyezése szerint nagyobb fontosságú zárszegésnek tekinteni nem lehet, hanem csak 12 ft kisebb büntetést érdemlő. Ugyanazért az alolírt tiszti ügyésznek alázatos vélekedése szerint nemes Szalay János tiszti fenyítő pörre érdemes nem lévén, vidékbéli alszolgabíró úr oda utasíttathatik, hogy a közbirtokosoknak egyezésbéli rendszabásai szerint attól a 17712 ft büntetést bevegye, s azt a közbirtokosság cassájának általadja, ha pedig ezen pénzt nemes Szalay János önként lefizetni nem akarná, hivatalos jelentését szolgabíró úr megtegye, hogy akkor, mint makacskodó zárszegő a törvények keményebb büntetésében megmarasztathassék. Kehidán januárius 8án 1831.
Deák Ferenc becsületbeli tiszti alügyész
Eredeti, de Fitos Bernárd esküdt kézírása, csupán a keltezés és a dátum s.k. ZML. kgy. ir. 1831:2505.
A megye 1831. november 7-i közgyűlése helybenhagyta Deák ügyészi véleményét. Miután Szalay János csupán a közbirtokosság szabályai ellen vétett, nem érdemelt tiszti fenyítő pert, csupán a közbirtokosság számára kellett megfizetnie a 12 ft büntetést. A pénzbüntetés behajtásával Kerkapoly István főszolgabírót bízták meg.316
ZML. kgy. jkv. 1831:2505.
