LEVÉL KOSSUTH LAJOSHOZ Kehida, 1836. december 31.–Zalaegerszeg, 1837. január 25. | Deák Ferenc munkái

LEVÉL KOSSUTH LAJOSHOZ
Kehida, 1836. december 31.–Zalaegerszeg, 1837. január 25.

Kehidán, december 31-én 1836.

Kedves barátom!

Az esztendőnek utolsó napján írok, azon esztendőnek, mely annyi súlyos csapással ostorozott bennünket. A görcsmirigy1 éltünket fenyegette, vagyonunkat a marhavész, reményeinket a tavaszi fagyok tették semmivé, veszélyeztetve 180van a szabad polgárok személyes biztossága, s a szebb jövendőt ígérő nemzeti kifejlődés gyenge csemetéjét a rémkórságos tudatlanság a hatalomtól kölcsönözött erőszakkal akarja feldúlni. Átokkal teljes év volt ez, súlyos, de méltó büntetése sokszázados vétkeinknek, melyeket elismerni, megbánni s jóvátenni, fájdalom, oly kevesek hajlandók. De lefolyt e hosszú év is; „általrepült setét honjába”, s nem hagyott nékünk mást, mint vérző keblünk sajgó fájdalmát, s azon édes reményt, hogy béköszöntő testvére áldást hoz, kiállott fájdalminkat gazdagon pótolandót. Megtanítja talán nemzetünket is a szenvedés arra, hogy igazság és egyesség szülhet csak közerőt, közboldogságot.

deak-001-003-004-0011 Valamilyen ragályos betegség.

Hertelendy2 Pestre utaz, általa küldöm e néhány sorokat; ő még csak a jövő héten indul vagy a másikon, vagy talán a harmadikon, de elmegy, és én használom ez alkalmat kegyeddel néhány percet elfecsegni cél nélkül, rend nélkül, de annál édesebben, mert visszavarázsolva érzem magamat a múlt időbe, midőn a sok kellemetlen küzdés között édesen folytak le néhány óráink. Kegyed exkommunikálva3 van a kormány által, s azért levelet postán nem kaphat, mert úgy hallom, nem adják azt kézre, tőlünk pedig ritkán van biztos alkalom Pestre, mert Zalának minden kereskedési öszveköttetése Bécs felé vonul; így tehát leveleim ritkák kegyedhez, mert noha titkaim nincsenek, és gyűlölöm is a titkolózást, restellek mégis kegyed címzete alatt a zalabéri vagy a budai postamestereknek4 leveleket firkálni.

deak-001-003-004-0022 Hertelendy Károly, Deák volt követtársa.

deak-001-003-004-0033 Kiközösítve, kiátkozva.

deak-001-003-004-0044 A postamesterek kötelességévé tette az abszolutista kormányzat a levelek cenzúrázását és a gyanús küldemények lefoglalását.

Kegyednek megyénkhez intézett kérelemlevelét5 jövő közgyűlésünkre, mely januárius 9-én fog tartatni, béadom. Zala már pártolta ez ügyet múltkor6 is, most bizonyosan vissza nem fog lépni; sükere felírásunknak nem lesz, de a nemzet felszólalása jövendőre használhat. Miolta e kérelemlevél kezemhez jött, közgyűlésünk nem vala, azért maradott ily későre benyújtása. Utolsó közgyűlésünk elhatározá a Törvényhatósági Tudósításokat a megyei közönség számára meghozatni, s mind a végzésnek közlése, mind a díjnak megküldése főjegyzőnkre leve bízva; nem tudom, teljesítette-e már főjegyzőnk mindezeket? Ha nem, tehát bizonyosan a biztos alkalom hiánya okozta késedelmét; tudósítson engem kegyed mind erről, mind pedig arról, ha vajon igaz-e, hogy postán levelek kegyed kezébe nem jutnak?

deak-001-003-004-0055 Kossuth 1836. október 15-i leveléről van szó.

deak-001-003-004-0066 Zala megye 1836. június 20-i közgyűlése feliratban tiltakozott az uralkodónál a Törvényhatósági Tudósítások betiltása ellen. A zalai feliratot közli Molnár András 1994, 132, 133. p.

Mi az ifjak ügyében7 megtevénk bécsi utunkat; mint Pest példájából előre látható vala, süker nélkül. November 11-én jött öszve megyénk választmánya Bécsben; másnap reggel elnökünk, Kerkapoly alispán8 elment a kancellárhoz9 megmondani ittlétünket, s megtudni véle szólhatásunk óráját, melyre Pálffy (ki az alispánt igen nyájasan fogadta) azt kérdé tőle: ha vajon a választmány őhozzá is vagyon-e küldve, mert akkor azt ő is nemzeti öltözetben fogja 181elfogadni; de az alispán azt válaszolta, hogy őhozzá küldve nem vagyunk, s egyedül azért fogunk nála megjelenni, hogy őtet mint főkancellárt megkérjük, hogy hivatalánál fogva a királyi szék elébe juthatást eszközölje nékünk. Pálffy tehát Kerkapolyval úgy egyezett, hogy még aznap, azaz november 12-én délutáni 1 órakor nála megjelenhetünk. Mi a mondott órán magyar ruhában megjelentünk, ő dolgozószobájában nem nemzeti ruhában fogadott bennünket. Elnökünk magyarul előadá küldetésünk célját, s Pálffyt felszólította, hogy mint kancellár, hivatalánál fogva eszközölje őfelsége elébe bocsáttatásunkat, melyre Pálffy hivatalos, redőkbe szedett arccal, egy kevéssé elfogulva, reszkető hangon, akadozva, de el nem akadva deákul azt válaszolta: „midőn néki értésére esett, miképpen Zala is e tárgyban választmány által kíván őfelsége elébe járulni, mind hivatalánál, mind azon szeretetnél fogva, mellyel a haza polgárai eránt viseltetik, kötelességének ismérte azt azonnal őfelségének megjel[en]teni, melyre is őfelségétől azon kegyelmes határozatot vette, hogy őfelsége ugyan a törvényhatóságoknak rendes úton felküldendő felírásait kegyesen fogadja és határozat alá is véteti mindenkor, de a régi időtől fogva ez ideig szokatlan módot el nem fogad. Őfelsége tehát néki megparancsolta, hogy ha a zalai választmány nála (a kancellárnál) megjelenend, annak őfelsége nevében s egyenes parancsolatjából mondja meg, hogy e választmányt, mely őfelségének helybehagyását nem nyerte, sem úgy mint választmány együtt, sem egyesleg e tárgyban (hoc ex obtutu)10 őfelsége elébe bocsáttatni nem fog; megnyugtatására azonban a választmánynak a felírást, melyet magokkal hoztak, a kancellár vegye át, s azt őfelsé[ge] annak útján fel fogja vétetni (in pertractationem)11 , melyet midőn ő (a kancellár) nékünk egyenesen őfelsége nevében s annak kegyelmes parancsolatjából kinyilatkoztat, magát kedvezéseinkbe (favoribus) ajánlja.” Elnökünk azt felelte, hogy fájdalmas érzéssel értjük, miképpen a királyi szék elébe juthatás őfelsége parancsolatjából el vagyon előlünk zárva; s meg fogjuk ezt szomorodott szívvel küldőinknek jelenteni, de minthogy megbízásunk határozottan az, hogy a felírást egyenesen őfelségének kezeibe adjuk, azt most őexcellenciájának által nem adhatván, küldőinknek vissza fogjuk vinni. Ezek után mi is, Pálffy is magunkat meghajtván, tőle (és én másnap Bécsből is) eltávoztunk. Nékünk tehát a kancellár semmit sem szólt, ami csak távulról is sértő lett volna, de egyéberánt azt éppen magára nézve tette okosan. Jelentésünk a jövő közgyűlésen fog felvétetni.

deak-001-003-004-0077 Tudniillik a felségsértéssel vádolt országgyűlési ifjak ügyében.

deak-001-003-004-0088 Kerkapoly István másodalispán.

deak-001-003-004-0099 Pálffy Fidél gróf (1788–1864), 1836 és 1838 között főkancellár, nevéhez fűződik az ellenzékkel szembeni kormányterror.

deak-001-003-004-01010 E tekintetben.

deak-001-003-004-01111 Tárgyalásba.

Miklós barátunk ügyében még júniusi gyűlésünkből felírtunk,12 arra most érkezett egy királyi válasz, mely szinte a jövő gyűlésen felveendő; megküldöm ezen királyi választ párban idezárva, mint azt vélem az alispán közlötte; furcsa 182és zavart annak tartalma, elveit és kitételeit nagy részben hallottuk már a főrendi táblán, de a kormány nevében ezeket mondani még különösebb.

deak-001-003-004-01212 Zala megye 1836. június 20-i, Wesselényi Miklós ügyében az uralkodóhoz intézett feliratát közli Molnár András 1994, 131, 132. p.

Miklós eddig már Pesten lesz, szívesen, igen szívesen köszöntse őtet kegyed nevemmel, s közölje véle a királyi választ; bécsi utunkat hazajövetelemmel tüstént megírtam néki Pozsonyba, nem tudom, megkapta-e?

Pesten és Zalán kívül más megyei választmány az ifjak dolgában még nem volt Bécsben, pedig Bars is, Komárom is, úgy hallom, választmányt határoztak, nem tudom, miért maradtak el ezek?

A Fejér vármegyei tisztújítás, de még inkább az azt megelőző gyűlés Bécsben sem vala igen kedves. Szluha13 azonban megkapta gazdagon jutalmát. Szegény kunok! Sajnálom őket, sajnálom Illésyt14 ; a finom jezsuita Mihálkovics15 mellé még éppen egy durva kapucinus kellett, hogy a kerületekben egy boldogító polgári s vallási inkvizíció álljon fel, s íme megkapták azt a kerületek Szluhában. Bosszonkodnak Bécsben Pestnek végzésén, a Törvényhatósági Tudósításokat tárgyazón s ez (így írják nékem Bécsből december 7-ről) a dolognak sokat fog ártani (azonban ki tudna ezen urak szövevényes balgaságain eligazulni). Annál kedvesebb volt ott fenn a tolnai tisztújítás, melyben a Dőry- és Perczel-párt16 a szabadelműeken elhatározottan győzedelmeskedett. Máris mutatkoztak következései a múlt gyűlésben. Bezerédj17 azolta nem írt, csak szóval izent, s optimizmusának kiapadhatatlan forrásából reményt merítve, azt izente: „non est desperandum”18 ; én is ezt mondom, noha sok jó ember kételkedik, hogy Pistánknak követté választása jövendőre kivihető legyen, s ez publica calamitas19 volna.

deak-001-003-004-01313 Szluha Imre (1786–1873), Fejér megye főszolgabírája és konzervatív követe az 1832/1836-os országgyűlésen, 1837-től Jászkun főkapitány.

deak-001-003-004-01414 Illésy János (1791–1867), 1828-tól a Nagykun-kerület kapitánya, majd 1834 júniusáig a Jászkun kerület országgyűlési követe.

deak-001-003-004-01515 Mihálkovics József (1777–1838 után), a Jászkun kerület főjegyzője és 1832/1836-ban országgyűlési követe, 1836-tól a jászkunok főkapitánya.

deak-001-003-004-01616 Tolna megye 1836. november 28-i tisztújításán a konzervatívok győztek, és vezéreik számos hivatalt elnyertek: Dőry Gábor másodalispán, Dőry Sándor, Perczel Imre és Perczel Mór pedig főszolgabíró lett.

deak-001-003-004-01717 Bezerédj István (1796–1856), a Tolna megyei ellenzék egyik vezéralakja, volt országgyűlési követ.

deak-001-003-004-01818 „Nincs ok az elkeseredésre”.

deak-001-003-004-01919 Közéleti csapás.

Íme közlök kegyeddel némely kivonatokat egypár bécsi levélből, melyeket december 4-ről s 8-ról kaptam; írójok olyan, ki puszta híreken nem épít, s amit eddig tőle tudtam, nem voltak soha alaptalanok, forrásai jók s maga vigyázó.

December 4-ről: „a pesti gyűlés mennydörgésének ide hatását a nádor által akarják akadályozni; a kormány – úgy látszik – engedni éppen nem akar; e napokban egy főispáni helytartó és egy helytartói tanácsos előtt a kancellár úgy nyilatkozott: »Ha 8 száz esztendeig tudott Magyarországgal bírni a király, a 9. században is fog azzal bírni tudni.« A kancellár minden hazai rosszat Reviczkynek20 tulajdonít; ellenben máris vagynak a főbb német urak között, kik ennek elmozdítását (Reviczkyét) sok következhető zavarok kútfejének hiszik, s úgy tartják, hogy őtet a kormány előbb-utóbb nem nélkülözheti. A kancelláriát ismét két referendáriussal21 akarják szaporítani. A magyar dolgok itt sok gondot okoznak, különösen mindenkori mozgásban tartja őket a vármegyék levelezése; két ízben szólíttatott fel a kancellária a kabinet22 által: 183adna véleményt, mi módon lehetne azt akadályozni? Ez kikerülőleg felelt, s másodízben úgy nyilatkozott, hogy béavatkozás a kormány részéről csak specifikus veszedelmes tárgyú esetekben történhet; hogy ismét hiba nem történt, Bartalnak23 lehet tulajdonítani, ez csakugyan legderékebb ember közöttök. Rotschild24 a kölcsönözést megtagadta. Midőn Metternich25 Lajos főhercegnek26 kinyilatkoztatta, hogy a kamatok fizetései új kölcsönt kívánnak, ez a császári família minden tagjainak öszvehívását kívánta a császárnak javaslani, Metternich ellenben, hogy ezt elkerülje, Kolowrath27 visszahívását javasolta; visszahívására Clam-Martinitz28 személyesen küldetett hozzá november 2. hetében. Ő (Kolowrath) most már itt van, őtet külföld, belföld belminiszternek hiszi, pedig ez nem igaz. Lehet, hogy megalkusznak, hihető is, hogy megalkusznak, mert őtet nehezen nélkülözhetik; de tegnap még távol volt az egyesség. Kolowrath távollétében sok változások történtek, s éppen olyanok, miket ő ellenzett, több olyan személyek nyertek hivatalokat, kiket ő eddig akadályozott, s átalában a körülmények úgy intéztettek, hogy a beldolgokra ügyelésben a külminiszternek nagy béfolyása legyen. Eszerint az alku nehéz, egyik rész béfolyását alapítani, másik azt gyökerestül kiirtani akarván. Ezenkívül több nagyérdekű feltételek alatt ajánlja csak készségét Kolowrath a még eddig el nem fogadott hivatalnak isméti elfogadására; nevezetesebb kívánati következők: mivel a kamatokat fedezni szükséges, tehát az új adósságtételt elkerülni nem lehet, de lehet úgy intézkedni, hogy ezentúl a költségek nevezetesen kevesedjenek, mind a katonai, mind a polgári seregek száma s a kelleténél nagyobb penziók29 szállíttassanak le, ezután penziók csak érdemeseknek adassanak: a külső dolgokba csak annyira avatkozzék Ausztria, mennyire azok a császárság érdekével pozitív érintésben állnak (1836. esztendőben 35 millió forint fordíttatott címtelen, névtelen külső dolgokra); a belső minisztérium úgy, mint a külső egyedül a császártól függjön, pénzről minden minisztérium számoljon. Mint minden alkunál, úgy ennél is némely kívánat füstbe, némely teljesedésbe megy. Kolowrathról azonban azt hiszik, hogy kívánatinak lényegesebb részeitől el nem áll. Metternich így megakasztva még nem volt, ha Kolowrathtal egyezni nem tud, a császári família kongresszusa lehetséges. Lajos főherceg aggódása nagy; a vita közben, mint mondják, ezen fontos szavakra fakadott: Die Herren dürfen nicht vergessen, daß die verschiedenen Theile der Monarchie wenig Berührungs, aber viele Abstoßungs-Punkte gewhren.”30

deak-001-003-004-02020 Reviczky Ádám (1786–1862), 1828-tól 1836-ig főkancellár, aki némileg enyhített a merev abszolutizmuson, és bizonyos mozgásteret biztosított a reformerek számára.

deak-001-003-004-02121 Előterjesztővel, előadóval.

deak-001-003-004-02222 Valószínűleg az Államértekezletre (Staatskonferenz) gondolt Deák bécsi levelezője.

deak-001-003-004-02323 190Bartal György (1785–1865), jogtörténész, 1830-tól udvari tanácsos és kancelláriai előadó.

deak-001-003-004-02424 Rotschild, Salamon Meyer báró (1774–1855), bécsi bankár, a bécsi Rotschild-bankház főnöke.

deak-001-003-004-02525 Clemens Lothar Wenzel Metternich-Winneburg herceg (1773–1859), 1821-től 1848-ig államkancellár.

deak-001-003-004-02626 Lajos József Antal, Habsburg (1784–1864), osztrák főherceg, 1835-től a titkos államkonferencia feje.

deak-001-003-004-02727 Franz Anton Kolowrat-Liebsteinsky gróf (1778–1861), cseh származású osztrák államférfi, 1826-tól az államkonferencia tagja.

deak-001-003-004-02828 Carl Clam-Martinic gróf (1792–1840), cseh származású osztrák katonatiszt és diplomata

deak-001-003-004-02929 Nyugdíjak.

deak-001-003-004-03030 „Az uraknak nem szabad elfelejteni, hogy a Monarchia különböző részei kevés érintkezési, annál több ütközési pontot biztosítanak.”

Dec[ember] 8-rul: „ma hallám, hogy Kolowrath tegnap estve határozottan lemondott a minisztériumról, mivel segítségével s befolyásával Metternich a kölcsönt elintézvén, leglényegesebb kívánatinak ellenek szegült, sikerülvén 184néki Lajos herceget is részére bírni; mindemellett Lajos főherceg és Ferenc Károly31 még mindig marasztják Kolowrathot. A kormány látni kezdi, hogy Pálffyval szeles időben habok között nem nagy szerencsével vitorlázhat. A két új titoknok közül eddig itt Zsedényi32 jobban tetszik; úgy mondják, ez tisztábban, világosabban referál Andrássynál”33 ; ezek kivonati a bécsi leveleknek.

deak-001-003-004-03131 Ferenc Károly, Habsburg (1802–1878), osztrák főherceg, V. Ferdinánd öccse, I. Ferenc József apja.

deak-001-003-004-03232 Zsedényi (Pfannschmidt) Ede (1804–1879), konzervatív politikus, Szepes megye volt országgyűlési követe.

deak-001-003-004-03333 Andrássy József (1806–1852), konzervatív politikus, Esztergom megye volt országgyűlési követe.

A Törvényhatósági Tudósításokból én még csak tíz vagy tizenegy számot kaptam, küldje meg, kérem, Hertelendy által a hátralévőket. A jövő fél esztendőre íme idezárom az előfizetési díjt, 25 pengőforintot, időnként csak lesz alkalom a lapok elküldésére.

Isten áldja, édes Lajosom, minden áldásával! Írjon Hertelendy által, tudósítson mintlétéről, tudósítson Miklósról s a szerencsétlen ifjakról, írja meg, miben van jelenleg ezeknek dolguk, ki védi őket, s mit hallani a bírák véleményéről; ezek, hallom, már előre kemény szavakat hallatnak. Isten áldja, írjon és szeresse barátját

Deák Ferencet.

Zalaegerszeg, január 25-én 1837.

Hertelendy még csak a jövő héten megy vagy küld Pestre, s így levelem még most is itthon van; írok tehát némelyeket, mik azóta történtek. Gyűlésünk, mely január 9-én kezdődött, szokás szerint csendes vala, mert a legfontosabb tárgyaknál is közértelem s általános egyetértés uralkodott; felvétetett a Bécsbe küldött választmánynak jelentése, melynek tartalmát már ezen levélben megírtam; felvétetett ennek folytában két királyi válasz; egyik, mely a szólás szabadsága eránti felírásunkra érkezett, s másik, mely az elfogott szerencsétlen ifjak ügyében felküldött első felírásunkra adatott ki (mind a kettőt idecsatolom),34 s mindezeknek következtében vitatás és ellenmondás nélkül felírás határoztatott el, melyet szinte idezárok. A szólók előadásai keserű panaszok valának, a törvénysértés ellen keserű kifakadások, de mind egy értelemben a sértett szabadság ügyét melegen pártolók. Felvétetett önnek kérelme is a Törvényhatósági Tudósítások ügyében, s e kérelem most is, mint egyébkor, szinte közértelmű s általánosan forró pártolásra talált, s e részben is a felírás elhatároztatott; ugyan Hertelendy viszi el kegyednek a megye végzését, mely által még az októberi gyűlésen megrendeltetett, hogy a Törvényhatósági Tudósítások a megye számára a nemesi pénztárból első kezdettől fogva meghozassanak. Ő fogja általadni a pénzt is, mely azokért jár; főjegyzőnk mindeddig nem talált biztos alkalmat az elküldésre, kegyednek pedig 185postán pénzt vagy levelet küldeni nem lehet. Felvétetett Miklósnak tudósítása is, melyben azon béírásokat, mik perében az országgyűlése óta levének iktatva, a megye rendeinek másolatban megküldi. Ezen tudósítás és a közlött béírások nyilván az ülésben felolvastattak; a rendek a közlést igen szívesen vevék, és azokat a levéltárba tétetni rendelék. Én jobbnak látnám, ha Miklós az egész pert kezdettől fogva minden béírásokkal és oklevelekkel együtt lemásolva megküldené; mert csak úgy lehetne néműleg a bíróságokat ellenőrség alatt tartani, ha a törvényhatóságok a pernek minden legkisebb körülményeit ismernék, úgy lehetne figyelemmel kísérni a pernek minden szakaszában az ítélőszékek lépéseit, és minden ember a megye levelestárában megtekinthetvén, láthatja, hogy az ítélőszékek törvény és igazság szerint hoztak-e ítéletet? De a béírások oklevelek nélkül, kivált ha azok is csak egy időponttól kezdve küldetnek meg, csak töredékek, melyek a per valóságos állásáról tökéletes tudományt nem adnak, s a rosszakaratnak van búvóhelye, mert azzal mentheti magát a bíró, hogy a perben és annak irományaiban olyanok találtatnak, miket a közlő elhallgatott. Írtam aziránt Miklósnak is, s kértem, ha csak különös okai nincsenek, küldje meg az egész pert irományaival együtt.

deak-001-003-004-03434 A kancellária 1836. december 15-én kiadott, 17038/1698. számú, valamint 1836. október 10-én kelt, 14007/1367. számú, Zala megye állásfoglalásait rosszalló leiratairól van szó.

Megyénk a pecsétet még júliusi gyűlésében magyar körírással rendelé készíttetni, s a helytartótanácsot megkérte, hogy mivel 1837. esztendőnek kezdetétől fogva ezen magyar körírású pecséttel fog élni, ezt köztudomás végett országszerte hirdesse ki. Azonban a helytartótanács válaszul ezen idezárt intézőlevelet35 küldötte; az abban felhívott törvények csak arról szólanak, hogy amely megyéknek pecsétjök nincs, kérjenek pecsétet őfelségétől, mi azonban pecsétet kérni nem fogunk, mert van, s annak körírását magyarul készíteni különös engedelem és kiváltság nélkül is szabadnak hisszük. De van ezenfelül egy gyakorlati példánk is, mely a kormánynak gyakorlathoz ragaszkodó embereit meggyőzheti igazságunkról. Ugyanis 1790. esztendő előtt a megye pecsétje az évnek feljegyzése nélkül vala kimetszve; a mondott évben újrametszették a megye rendei pecsétjöket, s a körírást az 1790. évnek feljegyzésével megtoldották, s ez minden különös engedelem nélkül történt; ha tehát a körírásnak magyarra változtatása különös változtatásnak tekintetik, bizonyosan változtatás volt 1790-ben annak az évszámmal lett megtoldása is; s minthogy akkor sem kértünk különös kiváltságot, azt most sem fogjuk tenni. Ez azonban csak nagyobb erősségül hozatott fel, mert határozatunk tisztán azon elvből indul ki, hogy semmi törvény ezt felsőbb engedelem tárgyává nem tette, s az egyenes következése jussainknak és az 1836. esztendei törvényeknek s a t[öbbi]. Megírtuk mindezeket a helytartótanácsnak, s megírtuk azt is, hogy semmit sem kételkedünk, miképpen a helytartótanács 186is igazságunkról meggyőződve, a hirdetést teljesíti; mi azonban már az évnek kezdetétől ezen magyar körírású pecséttel tettleg élünk is, s hogy zavar ne támadjon, minden törvényhatóságot arról e gyűlésünkből tudósítottunk.

deak-001-003-004-03535 A kancellária 1836. augusztus 2-i, 22974. sz. leirata arra utasította Zala megyét, hogy az uralkodótól kérjen engedélyt a magyar köriratú pecsét használatához.

A nép nevelésére nézve még júliusi gyűlésünkből egy választmány vala kinevezve, mely azeránt, miképpen lehessen abban legsikeresebb lépéseket tenni, véleményt adjon, s e választmány a múlt hetekben öszveült. Mindenekelőtt szükségesnek láttuk a falusi oskolák jelen állapotjáról, azok hiányairól, a hiányok okairól s a legkönnyebb segédeszközök megszerzésének módjáról körülményes tudományt szerezni. Evégre tehát a választmány tagjai az egész megyét felosztottuk magunk között úgy, hogy minden tagnak egynehány falu jutott, amennyire lehetett, lakása közelében; ezen faluknak iskoláit tartozik ő megvizsgálni s azokra minden tekintetben felügyelni, ahol vagy a mestereknek kevés a fizetésök, vagy az iskola épülete nem alkalmatos, vagy a mester nem tanítónak való, ott a földesúrtól, vagy ha a helység elgyőzi, a lakosoktól segédet, pótolást eszközölni, kérni, sürgetni, s mindenekről időnként jelentést adni. Ebben az a fő nyereség, amit nyilván tudatni nem kívánunk, hogy lassanként a nép nevelése közfigyelem alá kerül, s a papoknak és kormánynak kezéből vagy elvétetik, vagy pedig ellenőrségünk alatt lesz; de azonkívül is más pénzalapunk nem lévén, egyesleg minden előkerülő hiánynál buzdítással, kéréssel, alkalmatlankodással, erőlködéssel sok több segédet lehet egyesektől is kicsikarni, mint általános collectákkal36 ; felszólíttatnak ezenfelül a megyei birtokosok pénz adására is, hogy a választmánynak legyen módja olyan hiányokon, melyeket sem az illető földesurak, sem a lakosok pótolni nem akarnak, vagy igen szegény megyénkben pótolni nem tudnak, a lehetőségig segíthessen; végre ha pénzalapunk olyan gyűlne össze, mely e célra elegendő volna, egy praeparandiát37 is kívánnánk állítani. Azonban nagyuraink legnagyobb része sequestrum38 alatt, a középosztály nem tehetős, s így én a collectákból nem sokat reménylek; de egynéhány ezer forintunk mégis igen ártatlan forrásból már együtt van. Ugyanis Inkey Ferenc kamarás39 meghalálozván, szerzeményének legnagyobb részét tulajdon leányának s némely legátumokat pedig jótévő célokra hagyta. Különösen a megyének hagyta több ezer kötetekből álló könyvtárát s muzsikai eszközeit; ezüstjét, mely jóval több egy mázsánál, az alispányi hivatalra, mintegy 60 ezer forintra menő hagyományt pedig a szegényeknek oly móddal, hogy ennek kamatjai – kivévén a könyvtár fenntartására és szaporítására rendelt évenkénti 600 forintot s a gondviselők fizetését – évenként készpénzül a megyei szegények között, kiket a vármegye ilyen segédre érdemeseknek ítél, kiosztassanak. Szerettük volna ezen 60 ezer forintot a szegény nép nevelésére fordítani, mert így a 187szegények legjobban részesültek volna belőle; de ezt nem lehetett, mert a végrendelés szavai nagyon határozottak és megkötők; azonban az ezüstre nézve azt határoztuk, hogy mi azt el nem fogadjuk, s így az mint legatum haerede restitutum ab intestato40 a végrendelőt illeti, az pedig visszaajándékozta a nép nevelésére, és így egy ártatlan fogással legalább 4-5 ezer pengőforintot nyertünk e szent célra. Leánya Karolina, Horváth Eduárd úr hitvese,41 atyjának sírkövet állíttat, s engem kért meg, hogy arra egy kurta s a leánynak gyermeki szeretetét s hálás emlékét kifejező felírást lapidar stilben42 szerezzek valahonnan. A jó leány, ki a szent célt ily nemesen szép ajándékával segítette elő, megérdemli, hogy kérelmét teljesítsük; legyen tehát szíves kegyed, ha gondjai engedik, maga is írjon, s kérje meg nevemben Bajzát43 , Vörösmartyt s más jó barátinkat, írjanak s küldjenek nékem valamit, ami e célnak megfelelő legyen; adatok nem szükségesek, mert korát és halála idejét úgyis külön fogják a sírkőre feljegyezni.

deak-001-003-004-03636 Önkéntes adókkal.

deak-001-003-004-03737 Tanítóképző intézetet.

deak-001-003-004-03838 Bírói zár alá vétel.

deak-001-003-004-03939 Inkey Ferenc (1771–1836), belicai földbirtokos, cs. kir. kamarás, Zala megye egyik országgyűlési követe 1811/1812-ben.

deak-001-003-004-04040 Végrendelet híján az örökös által visszaadott hagyaték.

deak-001-003-004-04141 Zalabéri Horváth Eduárd, cs. kir. kamarás, söjtöri birtokos.

deak-001-003-004-04242 Tömör stílusban.

deak-001-003-004-04343 Bajza József (1804–1858), költő, kritikus, 1837-től 1843-ig az Athenaeum szerkesztője.

Múlt héten Kubinyinak, ki egy perünkben ügyvédünk,44 egy oklevelet, melyet ő maga kívánt, és honoráriumot kívánván küldeni, a levelet bépecsételve, a pénzt pedig leszámlálva általküldöttem Körmendre, hogy ott a szorgalomszekérrel feladassék; azonban a posta expeditor45 a levelet általvévén, megbízottamnak, Fábián István táblabíránknak46 azt mondotta, hogy ő a levelet el nem küldheti, hanem azonnal a főpostahivatalnak fogja általküldeni, mert nékik parancsok vagyon minden levelet, mely Kossuthnak szól, vagy melyben Kossuthnak szóló levél gyaníttathatik, a főpostahivatalhoz küldeni; mivel pedig Kubinyi Miklós úr barátságban lehet Kossuthtal, én pedig Kossuthot mindenkor pártoltam, ezen levelét, ha innen felküldetik is, a budai postán bizonyosan letartóztatják s felbontják. Fábián tehát kénytelen volt a levelet visszavenni, és azt a pénzzel együtt új borítékba zárva önnön neve alatt (minthogy a pénzküldéseknél a feladó neve is recepissebe47 iktattatik) feladni, hogy, mint kevesebbet gyanús, biztosabban elmehessen. Én a recepisset is Fábián nevére kaptam, kérem tehát kegyedet, kérdezze meg Kubinyi Miklós urat, kit igen szívesen tisztelek, ha a levelemet és a pénzt megkapta-é? Gloszszák e dologhoz nem kellenek, szárazon elbeszélve úgy áll az, hogy bosszonkodás és nevetés fogja el az embert, midőn annyi önkényt annyi gyávasággal egyesülve lát. Szépen járna az ember, ha valamely fontos perbe idézve levén, valamely ügyésznek prókátori vallást ily módon küldene, s azt ily módon elfognák, s a jólelkű embert makacsságból elmarasztalnák.

deak-001-003-004-04444 Kubinyi Miklós ügyvéd a királyi tábla előtt, egy örökösödési perben képviselte Deák Ferenc családját.

deak-001-003-004-04545 Kézbesítő, kiadó.

deak-001-003-004-04646 Fábián István, zalaegerszegi ügyvéd, ellenzéki táblabíró, 1815-től 1825-ig Zala megye másod-, majd első alügyésze.

deak-001-003-004-04747 Átvételi elismervénybe.

Még egy kérésem. Íme küldök egy iskátulába48 zárva egy tajtékpipát. Kérem kegyedet, csináltassa meg azt számomra következőképpen: a pipa valaha magasabb lehetett, de hihető, eltörött; most tehát azt ismét, amennyire csak 188lehet, meg kell toldani, és így természetesen a fedelet tartó ezüstnek szélesebbnek kell lenni; de vigyázzon a pipametsző, hogy a megtoldás utóbb le ne váljék, és azért az ezüstöt elég szélesre és különösen szorosra készítse; továbbá fedelet is újat kell nékie csinálni, éspedig Nagy-félét (einen Nagy’ischen Deckel)49 , olyanformát, mint azon pipán van, melyet kegyed tőlem bír emlékül: végre a nyakának végén levő ezüstöt is újra kell csináltatni, mert ez már tág, és soha erősen nem fog állani. Kegyed ért a pipákhoz; kérem, ügyeljen fel, hogy jól elkészüljön; igen szeretném, ha Hertelendy vagy embere feljöttével ismét meghozhatná. A szükséges költségekre idezárok 5 pengőforintot. NB50 . A megtoldásnál vigyázni kell arra is, hogy midőn a formát javítani akarjuk, azt jobban el ne rontsuk, s így az aránytalanul nagy se legyen.

deak-001-003-004-04848 Dobozkába.

deak-001-003-004-04949 Egy Nagy-féle fedelet.

deak-001-003-004-05050 Nota bene – jól jegyezd meg!

Bécsi levelezőm, kinek leveléből már feljebb közlöttem némely kivonatokat, folyó évi januárius 13-ról ezeket írja: „Hosszú alkudozások után Kolowrath feltételeinek egy része elfogadódván, ő csakugyan visszalépett a minisztériumba; legnagyobb eszköz volt megtartásában az özvegy császárné51 , kinek béfolyása még mindig nagy; ezentúl a belső minisztérium független a külsőtől, vagyis, mi eddig egy volt, a státus kancelláriától. A kiadásokra nagyobb felügyelés leend, s küldolgokba csak annyira avatkoznak, amennyire azok Ausztria érdekével egyenes érintésben állnak; az idei kölcsön el van intézve, de a pénzek még nem vétettek fel. Úgy mondják, a kormányzásban most kevesebb habozás vagyon, s Kolowrathnak mostani állása az egészre jótékony befolyású, de nem így a magyar ügyre; ő a legnagyobb oligarcha52 , engedni nem akar, a régi kaptafa helyébe újat elfogadni nem szeret, kiváltképpen irtózik a kormány kompromissziójától; mint állítják, rosszallja Pest vármegyének el nem fogadását, de most már más vármegyéket következetség tekintetéből sem lehet a király eleibe ereszteni. Azt hiszi ő, hogy a kormány erős állása és tekintete fenntartása által végre mindent legyőzend. Pálffynak erős támasza.” A barsi választmánnyal miképpen játszottak, eddig Pesten szinte bőven tudva lesz. Furcsa fenntartása a kormány tekintetének.

deak-001-003-004-05151 I., Habsburg Ferenc (1768–1835), osztrák császár özvegye (második felesége), szicíliai Mária Terézia (V. Ferdinánd anyja).

deak-001-003-004-05252 Kiskirály.

Követi jelentésünket, melyben országgyűlései elveink adatnak elő, s úgy hiszem, sértés nélkül, most, midőn már a kinyomtatás óta fél esztendő elmúlt, és a példányok nagy részben elkeltek, rosszallani kezdé a kormány, és az idecsatolt intézőlevelet53 küldötte hozzánk, melynek tiltó tartalmát mi el nem fogadánk. Még furcsább az a nota54 , melyet a szegény könyvnyomtatóval, Szammerral55 , ki Veszprémben lakik, s itt megyénk számára egy kis fiókműhelyt tart, akarnak aláíratni. Azon példányokat, melyek még Szammernál voltak, az oskolai direktor mint lokális cenzor56 tőle elvette. Zsedényi udvari titoknok Bécsben szóval és azóta levél által 4 példányt kért tőlem ezen jelentésből, 189én ígértem is néki, most azonban a kívánt példányok helyett ezen intetőlevélnek és notának másolatát küldöm meg néki, s őtet mint kormányi tisztviselőt a konfiskált57 példányokra utasítom.

deak-001-003-004-05353 A helytartótanács 1836. december 6-i rendeletének lényegét közli: Gyimesi Endre: A Zala megyei nyomdászat kezdetei. 2. rész. In Művelődéstörténeti tanulmányok 1990. Szerk. Turbuly 191Éva. Zalaegerszeg, 1990., Zala Megyei Levéltár, 244. p. /Zalai Gyűjtemény 31./ Vö. Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból (1780–1867). Szerk. Mályuszné Császár Edit. Budapest, 1985, 408. p.

deak-001-003-004-05454 Feljegyzés.

deak-001-003-004-05555 Szammer Alajos veszprémi nyomdatulajdonos, 1830-tól Zala megye hivatalos könyvnyomtatója.

deak-001-003-004-05656 Podolay Menyhért, a nagykanizsai piarista gimnázium igazgatója volt a helyi cenzor.

deak-001-003-004-05757 Lefoglalt, elkobzott.

A Törvényhatósági Tudósításoknak 15. számát is megkaptam már. Isten áldja, édes Lajosom! Írjon, de csak biztos alkalommal, mert másképpen meg nem kapom levelét, s szeresse barátját