FELIRAT AZ URALKODÓHOZ A VEGYES HÁZASSÁGOK VÉDELMÉBEN Zalaegerszeg, 1841. január 11. | Deák Ferenc munkái

311FELIRAT AZ URALKODÓHOZ A VEGYES HÁZASSÁGOK VÉDELMÉBEN
Zalaegerszeg, 1841. január 11.

Áldás gyanánt adta Isten a vallást az emberiségnek, s ezen legszentebb áldást is indulat s vakbuzgóság oly gyakran tevék már súlyos átkoknak forrásává. Számos évek hosszú során keresztül nyögött, szenvedett s vérzett hazánk is a vallásbeli viszálykodások iszonyú csapásai alatt, s annyi ezer élet, mely a rabigába görbedt hazának megmentésére s a feldúlt szabadság visszaállítására lett volna fordítandó, annyi erő és tehetség, mik nemzetünket naggyá és boldoggá teheték vala, vallásbeli villongásokban egymást rontva és emésztve lettek elpazarolva. Kifáradtak ugyan időnként e keserű küzdésben a hon polgárai, s nyugtatva s a bajokat enyhítve többször közbenszólott már a törvényhozás. De felébredt ismét a viszálykodás lelke, s újabb erővel s nevekedő keserűséggel folyt ismét a különböző véleményeknek kíméletlen, sőt gyakran üldözésekkel párosult harca.

A múlt idők vérző sebeit orvosolni s a béke s egyetértés áldásait jövendőre biztosítani kívánták és reménylették az ország rendei, midőn 1790. esztendőben a 26. törvénycikkelyt alkották. De a súlyos bajok mégsem enyésztek el, mert azon törvény rendelete gyakran elmellőztetett, értelme önkényesen s egyoldalúlag félremagyaráztatott, sőt tartalma világosan megsértetett.

Naponként szaporodtak ezen sérelmek, s az 1832–1836. esztendői országgyűlésen képviselői által törvénysértést panaszolva, s orvoslást sürgetve szólalt fel a nemzet. Akkor ugyan e sérelmek Felséged királyi széke elébe nem juthattak, mert a két táblának egymástól eltérő véleményeit egyesíteni nem lehetett; azonban a közelebb lefolyt országgyűlésen ez is megtörtént, s a nemzet panaszai Felséged elejbe terjesztettek. Erősen hittük mi azt, hogy 312visszatér már valahára ismét hazánkba a béke angyala, kinek oltalmazó pajzsa alatt a honfi honfival testvérileg egyesülve, közös erővel eszközölhessék a haza közjavát, s helyrehozhassák századok mulasztásait. Erősen hittük, hogy sok, eddig elfojtott anyagi s erkölcsi erő, sok, eddig szunnyadó tehetség, a közérdek által ébresztve, a közlelkesedés által kifejtve, egy hatalmas nemzeti erővé alakul, mely által az időknek bármi viharai között boldog és virágzó lesz a haza, nagy és hatalmas annak fejedelme. Szép reményeink létesüléséhez csak béke kellett, és lelki nyugalom, hogy semmi aggodalom ne zavarja, semmi veszély vagy keserűség szét ne ossza a magas és szent célra egyesített erőt. Felterjesztett sérelmeink orvoslását várva, meg valánk győződve, hogy újabb vallásbeli sérelmek nem zavarják egyetértésünket, az 1790. esztendei 26. cikkelynek rendeletén újabb sebek nem fognak ejtetni.

De szép reményeinket csökkentve fájdalmasan riasztott fel bennünket az ország prímásának, esztergomi érseknek,1 a vegyes házasságok eránt közelebb kiadott egyházi rendelete,2 melyet a többi megyéspüspökök is magokévá tevének. A körlevelekben, melyek mellett ezen egyházi rendeletek behozattak, nyilván kimondatik, hogy azok, kik a házasság által magukat vagy leendő gyermekeiket a római katolika [sic!] vallástól lehető eltérés veszedelmének kiteszik, nemcsak az egyházi törvényeket sértik, hanem a természetnek és Istennek törvénye ellen is egyenesen és súlyosan vétkeznek.

deak-001-005-001-0011 Kopácsy József (1775–1847), 1838-tól esztergomi érsek és hercegprímás.

deak-001-005-001-0022 Kopácsy 1840. július 2-án kiadott, a reverzális nélküli vegyes házasságokat megbélyegző pásztorlevele.

Az illető lelkészeknek pedig meghagyatik, hogy a vegyes házasságokat, melyeknél a más vallású férj gyermekeinek a római katolika hitbeni neveltetésérül reverzálist nem adott, meg ne áldják, azoktul az egyházi szokott szertartásokat megtagadják, a feleket nem a templomban, hanem a paplaknál vagy más tisztességes helyen eskessék öszve, nem egyházi öltözetben, hanem saját papi ruhájokban, s csak mintegy bizonyságok3 legyenek jelen, az így megkötött házasságokat azonban az egyházi könyvekbe béjegyezzék.

deak-001-005-001-0033 Mint tanúk.

Midőn az 1790. esztendei 26. cikkelynek 15. §-a világosan azt rendelte, hogy a vegyes házasságok mindenkor a római katolikus lelkészek előtt köttessenek, nem azt akarta, hogy azok egyedül mint tanúk legyenek jelen, s az ilyen házasságokat nem egyedül polgári kötéseknek kívánta tekintetni, mert erre célszerűbb lett volna úgy rendelkezni, hogy a házasság a polgári hatóságok elöljárói előtt köttessék, kik bizonyosan nem kisebb hitelességű tanúknak tekintethettek volna, hanem kétségen kívül azt kívánta, hogy a lelkész egyházi hivatalánál fogva, úgy mint lelkész jelenjék meg, s ezen tisztében szolgáltassa ki a szentséget.

Hogy az említett törvény a vegyes házasságot is szentségnek tekintette, világos annak 16. §-ából, mely az ezekbül származó válópereket azért rendeli 313a római katolika szentszékek4 által elítéltetni, mert ilyen házasságoknál mindenkor valóságos szentségrül vagyon szó. Miképpen lehet tehát attól, ki ezen házasság által római katolika meg nem szűnik lenni, a szentség kiszolgáltatásának szokott szertartásait megtagadni? Miképpen lehet azt a szentség kiszolgáltatásánál önvallása templomábul kizárni, holott még a tridenti zsinat5 is a házasság szentségét az egyház színe előtt kívánja kiszolgáltatni? Miképpen lehet a lelkészt, mint olyant, hivatalának szertartásaitul elválasztani? Vagy miképpen lehet a magyar egyházi rendnek, az említett törvénnyel ellenkezőleg, azt állítani, mire a felhozott pásztori körlevelek is mutatni látszanak, hogy tudniillik az ilyes vegyes házasságok valóságos szentségnek nem tekintethetnek?

deak-001-005-001-0044 317Egyházi bíróságok.

deak-001-005-001-0055 A katolikus egyház 1545 és 1563 között tartott tridenti zsinata elvetette az egyház reformját célzó terveket, és szakított a reformáció irányzataival. Az itt leszögezett konzervatív alapelvek nyomán indult meg a rekatolizáció, az ellenreformáció.

Továbbá, midőn az említett törvény alkottatott, alkottatásának az egyházi rend nyilván ellene mondott, mert annak tartalmával megelégedve nem volt. De minthogy ellentmondása az ország köztörvénye ellen semmi erővel nem bírt, a törvény rendeletét szigorúan teljesíteni polgárilag köteles vala; nemcsak hihető azonban, hanem kétségtelen is, hogy azok, kik a törvénynek ellene mondottak, annak teljesítésében bizonyosan többet nem tevének, mint amivel szorosan kötelesek valának; és mégis ugyanazon egyházi férfiak, kik az említett törvény alkotásán jelen voltak, kik annak hosszas vitatásaiban oly nagy részt vevének, kik a törvényhozásnak célját, akaratját s értelmét bizonyosan esmérték, habozás vagy kényszerítés nélkül megáldottak minden vegyes házasságokat, habár reverzálisok nem adattak is; azoknak kötésében minden egyházi szertartásokat megtartottak; egyszóval, ezek között s más házasságok közt különbséget nem tevének. Folytatták ezen gyakorlatot, mely a törvény alkotásátul fogva mindennapi, nyilvános és szakadatlan volt, az egyháznak minden szolgái ötven éveken keresztül a jelen időkig kivétel nélkül; és most egyszerre az egyházi rend a törvényt, melynek világos értelmén ötven évekig nem kételkedett, anélkül, hogy abban legkisebb változás történt volna, önkényesen s egyoldalúlag, eddigi meggyőződésével ellenkezőleg, másképp akarja magyarázni, holott még akkor is, ha a törvény értelme felett kétségek támadnának, azt az 1790. esztendei 12. cikkely szerint csak az öszves törvényhozás magyarázhatná; addig pedig az egyházi rend eddig kétségbe nem vett, nem mások által reátolt, nem erőszakkal kényszerített, hanem önként s meggyőződésbül követett értelmében köteles azt teljesíteni.

A természet törvénye és Istennek örök igazsága szent és változhatlan. Ha bűn volna ezek ellen a vegyes házasság, melyben a gyermekek nevelésérül reverzális nem adatott, éspedig súlyos bűn, mint azt az említett pásztori levél állítja, akkor bűn volt az eddig is, mert az egyházi rend bűnöket oldhat, de 314nem teremthet. Bűnt követtek el akkor Isten és természet törvénye ellen a magyar anyaszentegyháznak sok jeles főpapjai, kik eddig a vegyes házasságokat megáldották, diszpenzációkkal,6 egyházi szertartásokkal elősegítették; pedig ezek között számosak valának, kiknek közönségesen esmert széles tudománya hinni nem engedi, hogy ne tudták volna Isten és természet törvényét s a vallás szabályait; számosuk valának, kiknek példás erkölcsös élete s apostoli buzgósága kezességül szolgál, hogy a hitben szakadást nem akartak; vallás és egyház ellen árulók nem lehettek; azt pedig, hogy ámbár Isten és természet törvénye elleni bűnnek tartattak is az ilyes házasságok, csak azért áldotta meg azokat a magyar anyaszentegyház, azért segítette elő egyházi szertartásokkal minden különbség és kivétel nélkül, mert voltak esetek, melyekben reverzálisok által a vallás terjeszthetését reménylette, még csak távolrul is feltenni annyi volna, mint homályba borítani az anyaszentegyház tisztaságát, s lealacsonyítani méltóságát; mert rosszat cselekedni, hogy abból jó következzék, súlyos bűnben megegyezni, sőt azt elősegíteni bármi haszonért vagy nyereségért, annyi volna, mint Istent, vallást, erkölcsiséget megtagadni; ily vádat pedig a magyar anyaszentegyház senkitül soha meg nem érdemlett, ily gyanú keserű méltatlanság volna ellene.

deak-001-005-001-0066 Kihirdetés nélküli házassági engedély megadásával.

A vegyes házasságokat törvényeink nemcsak megengedik, sőt pártolják is, midőn azt rendelik, hogy azoknak semmi szín alatt akadályok ne tétessenek. Lehet-e pedig súlyosabb akadály, mint midőn az ilyen házasság az egyház nevében Isten és természet elleni bűnnek állíttatik, midőn azon római katolika személytül, ki vegyes házasságra lép, az egyházi szertartások megtagadtatnak, s az néműleg az anyaszentegyház kebelébül kizáratik? Ez is súlyos megszegése vagy legalább kijátszása a törvénynek; de még súlyosabb az, hogy a polgári törvényre bűnnek bélyege nyomatik, midőn a pásztori levél Isten és természet törvénye elleni bűnnek mondja azt, mit a polgári törvény világosan megenged, sőt határozottan pártol. Öszveütközésbe hozza ez a polgári törvényt a lélekismérettel, s a törvények eránti tiszteletet teszi semmivé; mert azon törvény, mely bűnt, éspedig Isten és természet elleni súlyos bűnt pártol, csak erőszakkal eszközölhet engedelmességet, de tiszteletet soha nem nyer. Öszveütközésbe hozza a polgári hatalmat a vallás hatalmával, felbontja a közállomány minden szelídebb köteleit, s ekképpen a vallás szent nevében titkos, de mély keserűségű harcot kezd a törvény s közállomány ellen.

De még erkölcsi s vallásos tekintetbül is súlyosak ennek következései, mert az anyaszentegyháznak véleménye és tanítása a házasságokrul, s különösen arról, ki a házassági szentségnek valóságos kiszolgáltatója, még elhatározva nincsenek, és mégis ezek közbeszédek, tanácskozások s oktatások tárgyaivá 315levének már, s félni lehet, hogy a nép ezen el nem határozott kérdést is félreértve, könnyen téveszti a különböztető vonalokat. Csökkenni fog a házasságok tekintete s tisztasága, mik pedig az erkölcsiségnek alapjai; csökkenik továbbá azon tisztelet is, melyben a vallás tanítóinak a nép előtt állni kellene, mert könnyen bizodalmatlanság s tiszteletlenség támad a népnek kebelében azok iránt, kik bűnnek mondják, mit a törvény pártol, kik az egyháznak oly sok jeles főpapjait hibával vagy bűnnel vádolják, s ezek felett kímélés és szeretet nélkül törik el a kárhoztatás pálcáját; kik egy oly gyakori s a közéletben mindennap előforduló tárgyról, minő a házasság, most egyszerre mást, sőt ellenkezőt tanítanak, mint amit eddig hittek, tanítottak, sőt követtek; kik újabb rendeleteiket csak azzal menthetik, hogy vallási tanításaikban, eljárásukban ötven évekig hibáztak, mert vagy nem tudták a vallás szabályait, vagy tudva követték s elősegítették azt, mit Isten s természet törvénye elleni bűnnek tartottak. Csökkenik végre a tiszta vallásosság is, mely a hittel szeretetet kapcsol öszve, s melynek határtalan buzgó szeretet egyik legfőbb alapja; azon vallásosság, mely nem üldöz, nem kárhoztat kímélés nélkül, mely nem gyilkolja meg a szeretetet, hogy a hitet terjeszthesse. Csökkenni fog ez a vallásosság, mert felzavarják ezen egyházi rendeletek s pásztori körlevelek sok ezernek házi nyugodalmát, azon legdrágább kincset, mit ember e földi pályán bírhat; s azokban, kik eddig a törvény engedelmes pártolása mellett vegyes házasságra léptek, ha ezen tanítás szíveikbe száll, iszonyú aggodalom fog támadni, mert visszaborzadnak ártatlannak vélt s eddig boldogul élt napjaiktól, melyeket e tanítás szerint súlyos bűnben töltöttek; visszaborzadnak férjeiktül, kiket bűntársaiknak fognak tekinteni, s ártatlan gyermekeiket bűn magzatainak nézik. És a bűnnek ezen nyomasztó érzetével lesznek kénytelenek a vélt bűnt folytatni, mert a házasságot felbontaniok nem lehet; átkozni fogják a törvényt, melynek pártolásán elindultak; átkozzák az egyházat, mely őket tudva bűnhöz kötötte, s a kötést megáldotta.

Mások ismét nem fognak-e a kétkedésnek reményt ölő tengerében elmerülni, ha, midőn a vallás szabályai szerint Isten irgalmát s a vallás vigasztalását keresve mint gyónók járulnak az egyház férfiához, s attól feloldozást csak úgy nyerhetnek, ha bűneiket s még azt is, hogy vegyes házasságra léptek, megbánják, ők pedig ezt nem tehetik, szíveikben bánat nem kelhet, mert a házasélet tisztaságában ártatlanok, s férjöknek s gyermekeiknek szeretetében boldogok. Végre azok, kik hinni nem fogják, hogy Isten és természet törvénye elleni bűn légyen, amit eddig a törvény pártolt, s maga az egyház elősegített s megáldott, ha egyszer kétkedni kezdenek a vallás szabályainak egyik tanításán, [könnyen átviszik kétkedéseiket más dolgokra is, s ennek kivált a 316nép között csak igen hamar]7 már hidegség s utóbb vallástalanság lehet következése; a népnek vallástalansága pedig a közállománynak is súlyos ostora, mert hamar megvesztegeti az erkölcsiséget, mely nélkül sem törvény, sem anyagi jóllét, sem világi hatalom biztos boldogságot nem adhat, s megfosztja a társaságot a törvényeknek titkos, de biztos őrétül, a lelkiisméretnek intő szavától.

deak-001-005-001-0077 Az egykorú másolatból kimaradt ez a Kónyi Manó közlésében szereplő sor.

Nem egyedül egyháziaknak tartjuk mi ezeket, Felséges Urunk, hanem olyanoknak, mikre a közállománynak ügyelni legszentebb kötelessége; mert fennállásának alapja van megrázkódtatva, midőn mindezek megbomlanak. A sértett törvény mellett szólalunk mi fel, melyeknek szentsége felett őrködni nékünk is polgári kötelességünk; s midőn e sérelmet panaszolva, hódoló tisztelettel, de egyszersmind fiúi bizodalommal s tartózkodás nélkül öntjük ki Felséged atyai kebelébe kebelünknek minden aggodalmát, mit abban hazánk főpapjainak egyházi rendeletei s körlevelei támasztottak, polgári s fiúi kötelességünket egyaránt teljesítjük. Mi e részben is törvényeinkhez, különösen az 1790. esztendei 26. és 1647. 14. cikkelyek8 rendeletéhez ragaszkodunk, s mindazt, mit ezen törvények rendelete közhatósági körünkhöz tartozónak rendelt, szorosan teljesíteni el nem mulasztjuk, s Felségedet legmélyebb fiúi tisztelettel kérjük, hogy legfelsőbb fejedelmi hatalmával, úgy is mint apostoli király, ezen törvénybe ütköző egyházi rendeleteket megsemmisíteni, hazánk főpapjait oda utasítani, hogy a törvényeknek s törvények eránti tiszteletnek sértésével kiadott körleveleiket visszavegyék, megzavart nyugodalmunkat nékünk ekképpen visszaadni, súlyos és fájdalmas aggodalmainkat pedig kegyesen megszüntetni méltóztassék. Többnyire Felségednek kegyelmeibe jobbágyi alázatossággal ajánlottak holtunkig maradunk.

deak-001-005-001-0088 Az 1647:14. tc. többek között a vallás ügyében kelt törvények megszegőinek büntetéséről rendelkezett.

Költ Zalaegerszegen, 1841. évi Boldogasszony hó 11. és több utána következett napjain folytatva tartatott közgyűlésünkbül.

Zala vármegye közönsége

Egykorú másolat. Prímási Levéltár Esztergom. Kopácsy Cat. 39. Mixta matr. Fasc. 1264. No. 28. Közli – a megyei jegyzőkönyv alapján, ezért eltérő befejezéssel – Kónyi Manó 1. köt. 555–562. p.