LEVÉL WESSELÉNYI MIKLÓS BÁRÓHOZ Pest, 1843. február 12. | Deák Ferenc munkái

LEVÉL WESSELÉNYI MIKLÓS BÁRÓHOZ
Pest, 1843. február 12.

Pest február 12-én 1843.

Kedves Barátom!

Csak e napokban hagytam el az ágyot, torokgyulladásban s daganatban szenvedtem több napokig, de Attomyr1 tökéletesen helyreállított, bágyadt vagyok még, erőm is azonban naponként inkább visszatér.

deak-001-005-009-0011 Attomyr József (1807–1856), pesti homeopata orvos.

Szegény bátyámnak halála2 reám súlyos csapás volt, ő nékem atyám, testvérem, barátom volt, s még most sem vagyok képes megfogni azon gondolatot, hogy őt elvesztettem. Ébren és álmaimban élőnek hiszem őtet gyakran, s csak nehezen tudok ébredni a keserű valóságra.

deak-001-005-009-0022 Deák Antal 1842. június 20-án halt meg.

Közdolgaink, fájdalom, rosszul állanak. Az Isten átka van, úgy látszik, e nemzeten, mert sem harc, sem béke nem képes azt boldogítani. Politikai irodalmunknak jelen állapotjával elégedve én sem vagyok. Keserűség, untató személyeskedések a vitának tárgyai, s nem elvek felett, hanem modor felett. Széchenyinek lelkiállapotját sajnálom, keblében iszonyú indulatoknak kell háborogni, mert higgadt érzelmekkel nem tehetné azt, amit tesz. Ő széttörte 356a barátságos egyetértés kapcsait csaknem minden emberrel, pedig széttörte alkalmat s ürügyet keresve majdnem erőszakosan. Méltatlanul bánt vélem is, ki néki soha nem vétettem, s egy keserűen sértő levélben megtámadott, azért, mert azt hitte, hogy akadémiai beszédéről a Pesti Hírlapban megjelent első cikkeket én írtam; harcra hívott ki levelében életre-halálra, fenyegetőzött, hogy mindent, ami közöttünk történt, nyilvánosságra fog bocsátani (pedig minden, ami közöttünk történt, abból állott, hogy ő vélem gyakran s órákig a közdolgokról beszélt, azaz ő beszélt, s én hallgattam), fenyegetőzött, hogy ő engem meg fog támadni – miért s miben, azt nem tudom –, fenyegetőzött, hogy Európa térére viszi a harcot, s egyszóval kifakadó indulatossággal írt egy levelet, csak az említettem puszta gyanúból. Én hidegen válaszoltam néki, hogy én a hírlapokban még eddig soha semmit nem írtam, s névtelenül nem is fognék írni. Ő erre nyájasabb kezdett lenni, de én hideg maradtam; azóta ritkán találkoztunk. Ő hetekig beteg volt, én hetek óta nem láttam őt, s a régi meleg barátságos viszony közöttünk soha többé, úgy hiszem, helyre nem áll. Többekkel van ő így barátink közül, bár azokkal ily egyenesen nem került is viszálkodásba. Klauzál, Eötvös, Pulszky, sőt Bezerédj is szembetűnőleg hidegek eránta. A Jelenkorban megjelent cikkei habozók, indulatosak, feldúlt s önmagával egyenetlen fellázadt kebelre mutatnak, gúny és elérzékenyülés, mesterkélt szerénység és óriási büszkeség, egyszóval minden indulat egymással ellentétben kitűnnek minden szavaiból. És mi ezen haragnak vége? Ha Kossuthot s minden elleneit leverné is, ha megmutatná is, hogy csak Ő az, ki a hont igazán szereti, ha meggyőzne is minden magyart arról, hogy mások hibáztak, és csak néki van tapintata, csak ő bírja boldogítani a hazát, még ezek után közdolgaink csak ott állanának, hol most állanak, ha rosszabbul nem; mert pártokra szakadva a vélemények személyes harcok által, alig volnának többé egyesíthetők. Az Isten bocsássa meg néki azt, amit cselekszik; de nékem fáj, hogy ily magos, ily fényes individualitás ily nyomorult csekélységekben veszti el magát. Ami Széchenyinek ellened írt cikkeit3 illeti, van azokban sok gyengédtelenség és sok olyan fordulat, melyről nem tudja az ember, az író akar-e másokat misztifikálni, vagy maga bomlott-e meg elméjében? De becsületsértőt, olyant, mit a vélemény fogalma szerint tűrni nem szabad, nem lehet, még nem találtam azokban, s úgy hiszem, ilyeneket kerülni fog ő továbbra is.

deak-001-005-009-0033 Széchenyi 1843. január 22. és február 19. között írt Wesselényi és Kossuth című, tízrészes cikksorozatában keményen támadta Wesselényit is.

A mi választmányunk ülései4 folyvást tartanak, s gonoszul folynak. Hidegen, részrehajlás nélkül s komoly megfontolás után mondom: oly határozatokat vitt keresztül a többség, mely minden kérdésre nézve az elnöknek kezében van, hogy ha azok az országgyűlésén is többséget nyerve életbe 357lépnének, az új codex5 volna a legsúlyosabb csapás, ami nemzetünket érhetné, s a konstitucionális6 élet minden mozdulati a hatalomnak önkényétől függnének. Isten őrizzen minden nemzetet ilyen törvényektől. Mi ugyan votum separatumot7 adunk ezen pontokra nézve, de mégis fáj, hogy ily magas állású férfiak ily ösvényt követnek. Alig várjuk, hogy már szabaduljunk, talán március közepén elmehetünk.

deak-001-005-009-0044 A büntetőjogi választmány ülései.

deak-001-005-009-0055 Büntető törvénykönyv.

deak-001-005-009-0066 Alkotmányos.

deak-001-005-009-0077 Különvéleményt.

A jövő országgyűlésére sem jók a kilátások. A háziadó8 , mely első lépés volna a teendők során, egymás után bukik a legjobb megyékben, s tán nem lesz 15 megye, mely azt elfogadja. Nálunk Zalában is igen agitálnak ellene, s aligha meg nem buktatják, mert hol hatezer köznemes ember van, ott könnyű pártot szerezni a nem fizetésre, pedig az egész intelligencia a fizetés mellett nyilatkozik.

deak-001-005-009-0088 A liberálisok elképzelései szerint a nemességnek is hozzá kellett volna járulni a megye saját költségeire szedett adóhoz.

Ma kaptam kedves leveledet; fájt abból látnom, hogy szemed javulására nézve már a remény is elhagyott, én pedig nem tudom miért, de erősen hiszem, hogy szemed javulni fog; van egy magyarázhatatlan érzés bennem, mely azt, hogy megvakulj, hinnem soha nem engedi. Igazad van abban, mit egykor mondottál nékem, hogy a vakulás borzasztóbb a vakságnál, legalább tapasztalás mutatja, hogy a vakok jobbára nyugodtak s derült kedvűek. Én, barátom, kimondhatatlanul sóvárgok Téged láthatni, s ha Te ott nem hagyod e nyáron Gräfenberget, én látogatlak meg talán ott, sőt ha országgyűlésére nem megyek, ami a zalai utasítások megbukásával9 könnyen történhető, akkor bizonyosan felmegyek Hozzád – oly sokat, oly érdekest szeretnék véled közdolgainkról s magányérzelmeinkről beszélni.

deak-001-005-009-0099 Ha a zalai konzervatívok leszavazzák a nemesi adózás – követutasításba iktatandó – tervét.

Klauzál barátunk most tűrhető egészségben van, de a télen szélütés kerülgette, s annyi szenvedésen ment már ifjúkorától fogva keresztül, s vére oly sűrű és nehéz, hogy orvosai, kik gyógyították, aggódva tekintenek jövendőjére. Istenem! Egyik veszteség a másik után! Legjobb embereink hullnak el körültünk. Én ugyan Gábornál azt hiszem, hogy otthon elszórakozva, szabadban, gond és munka nélkül, ismét egészen helyrejön, de mégis aggódom felette. Megyéjében10 is rosszul állanak dolgai. Károlyiak tisztjei, sőt úgy hallom, Károlyi Istvánnak11 fia és egy helytartótanácsi titoknok, Babarczy12 , dolgoznak ellene, s valószínű, hogy országgyűlésére fel nem megy. Ezt is iszonyú veszteségnek tartom. Pázmándy13 menni nem akar. Palóczy14 küldetése kétséges, Beöthy15 még nincs elhatározva, s így a régiek közül sokan elmaradnak. Azonban talán majd helyettünk új erővel, új kedvvel lép fel egy szerencsésebb új nemzedék. Néha szükséges a politikai életben is az ilyen felfrissítés.

deak-001-005-009-01010 Csongrád megyében.

deak-001-005-009-01111 Károlyi István gróf (1797–1881)

deak-001-005-009-01212 Babarczy Antal (1813–1881), helytartótanácsi tanácsos.

deak-001-005-009-01313 Idősebb Pázmándy Dénes (1781–1854), Komárom megyei ellenzéki politikus.

deak-001-005-009-01414 Palóczy László (1783–1861), Borsod megye ellenzéki főjegyzője, majd alispánja.

deak-001-005-009-01515 Beöthy Ödön (1796–1854), Bihar megye liberális alispánja.

Kossuth folyvást szorgalmatos. Ő sok oldalról támadtatik meg, de mégis 358azt hiszem, napról napra inkább méltányolja az ország kitűnő tehetségeit s nagy hasznú hatását. Irigyei, s azok, kik őtet gyűlölik, néki szeretnék tulajdonítani a háziadó megbukását, de logikájokat senki nem érti, s úgy hiszem, ők magok sem. Gyűlölség sugallta vád ez is, mint több más, mit ellene alaptalanul szórnak.

Isten veled kedves Barátom! Egészséget óhajtok néked, s türelmet szenvedésedhez, de hiszen ez utolsót, úgy látom, óriási mértékben adta néked a természet. Írj vagy izenj, ha érkezel, s alkalmad van egészséged állapotjáról, s mindenről, ami Téged érdekel, mert tudod, az engem is érdekel, és szeress úgy, mint én szeretlek. Isten veled! Hű barátod

Deák Ferenc

S. k. eredeti. MOL Mikrofilmtár 8368. doboz. Közli Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez 1808–1860. Budapest, 1943. 1. köt. 440–442. p.