MEGYEGYŰLÉSI BESZÉD A POLITIKAI TEENDŐKRŐL Zalaegerszeg, 1845. január 7. | Deák Ferenc munkái

MEGYEGYŰLÉSI BESZÉD A POLITIKAI TEENDŐKRŐL
Zalaegerszeg, 1845. január 7.

A múltakról szólani céleránytalan, s ha pálca nem töretik felette, nem szólana.1 Hibázik az, ki egy-két szerencsés eredményért a reményletteket felejti; hibázik az is, ki a reménylettekért az eredményeket, ha nem teljes mértékben osztogattattak is, szinte felejti. Az országgyűlés folyama hosszas volt. De meg kell gondolni, hogy nálunk egyik országgyűléstől a másikig 3 évi az üres tér, midőn más országokban, hol évenként országgyűlés tartatik, 6 hónapi, s midőn máshol a közszükségek ily rögtön nem változván, a kezdettek fonalán könnyen pályáznak, akkor nálunk a körülmények az idő messzesége miatt felette kiterjesztvék. Legjobban emlékezik a múlt országgyűlésről, mert a boldogabb jövendőnek alapja ezen le van téve, mely 10-15 évek múlva kívánt gyümölcsöket teremend. Azon szorgalomnak, melyet bölcs munkálattal az intelligencia kifejtett, szónok messzevágó morális hasznát látja – az abszolutizmus ellen meg van az alap vetve, az anarchiát kikerülni tőlünk függ – abszolutizmus fegyvere erőszak; a kormány ezen országgyűlésen új garanciát adott az abszolutizmus ellen. Hogy az ellenzék országgyűlésen kívánt sikerrel működhessen, arra szükséges a népszabadság, religiói2 szabadság, terhek egyenlősége, a népképviselet. Ne felejtsük, hogy 10 millió irányában néhány százezrek vagyunk, s vagyunk ezen 10 milliónak kilenc százados adósai. Le 444kell ezen régi adósságot róvni, hogy mondhassa, hála Isten, elég sokára, de mégis lerovatott a régi adósság. Csak azt kell óhajtanunk, hogy mi adjuk meg a szabadságot, és ne a nép szerezze önerejével magának. Szónok a régi rendszert tiszteletben tartja, mert eránta keblében pietást3 érez, oly pietást, mellyel a régiségek szentsége eránt tisztelettel viseltetik, s ezen rendszert eszköznek hiszi arra, hogy valamint minket boldogított, úgy milliókat boldogítson. A fő arisztokraták a nemzeti testületben kitűnő csillagok, s ha ezek kötelességeknek eleget nem tesznek, a nimbusz4 , melyet önkormányok reájok sugárol, ködfénnyel fog beboríttatni; legszentebb kötelességek, kiknek a sors legtöbbet adott, a népet az ígéret földére vezetni. A haladás kétféle: törvényhozás útján és a socialis5 téren. Melyeknél az antitézist6 ki kell kerülni; hiba leend, ha sorompókat húzunk ajtaink előtt, elkövessünk mindent – törvényhozás útján. Hogy a socialis téren is haladnunk kell, egyik szerencsés eredménye múlt országgyűlésnek. Nemzetet törvény nem teremtett, hanem kifejtett – szükség szilárdság, kitűrni tudás. De hosszas vagyok… („Nem, nem” mindenfelől, „halljuk, halljuk, kérjük!”)7

deak-001-005-020-0011 446Deák Kerkapoly István követ országgyűlési beszámolója kapcsán szólalt fel a zalai megyegyűlésen.

deak-001-005-020-0022 Vallási.

deak-001-005-020-0033 Kegyeletet.

deak-001-005-020-0044 Dicsfény, átvitt értelemben közmegbecsülés.

deak-001-005-020-0055 Társadalmi, közösségi.

deak-001-005-020-0066 Ellentétet.

deak-001-005-020-0077 Bekiabálások.

Hogy az országgyűlésen kevés végeztetett, oka az, hogy korán lett vége az országgyűlésnek. Elég 18 holnap, azt mondják sokan – igen elég, de csak akkor elég, mikor végeztetik valami sikerrel. Csudálja a kormánynak ezen sietségét, hogy midőn a nagy dolgok sokasága öszvetornyosult, akkor az országgyűlést rögtön eloszlatá. Csudálja, mert a kormány nem szokott sietni, hiszen van törvény, melyet 1836. esztendő óta végre nem hajtott. A zalavári apátságnak a gottvicitől8 mint külfölditől leendő elválasztatása 1802. diétán szorgoltatott, s azon 1802. diétán hozott törvény9 által a gottvici apát meghallgattatása rendeltetett, s azolta a kihallgatásba egy apát belehalt, másik megvakult, s 40 évek olta mégsem lett a kormány által a gottvici apát kihallgatva. Oly több dolgokat tűzött ki a kormány a királyi elöladásokban, melyeknek egyike befejezésére is évek kívántatnak. A rendek szorgalommal dolgoztak, és ők végezni akartak. S mi ok bírhatta a kormányt arra, hogy épp akkor, mikor a tárgyak befejezésére több idő leginkább kívántatott, akkor oszlatá el az országgyűlést? Talán ellenség, talán pestis fenyegetett? Nem, egyik sem, hanem elunták a főrendek, elunta a kormány az országgyűlést tovább is tartani – ezt a tapasztalás tanúsítja. Más orvoslás a bajban nincs, mint az országgyűlésnek évenkinti megtartása. Három évek elkövetkezése a nemzet haladási irányában nagy veszteség. Ha a mostani szempontból vesszük fel a dolognak folyamát és állását, egészen másképp áll a dolog, mint 3 évek elmúltával állhat, állani fog, mert az idő azolta haladott, a körülmények változtak, és az országgyűlési követek se ugyanazok leendnek; esmeretleneknek 445sok hitvallástételei egymás közt egészen nem esmeretesek, esmerkedni kell, az esmerkedésben több idő elmúlik, ami nem történne, ha az országgyűlés évenként tartatna, s már ezzel sok idő lenne meggazdálkodva. A követjelentésekre csak azt jegyzé meg, hogy azokban a teendők sorát kijelölni felesleges, mert az idő, a közszükség kijelölte azt. Hallá említeni a kormány felelősségét, mely magában jó, de nem oly absztrakt eszme, mely magában állhatna, és panacaea10 lehetne. Franciahonnak voltak felelős miniszterei, kik büntetés nélkül törvényt sértettek. A népképviselet a fő, csak a nép ereje tud erősséget, mozdulatot, életet adni a nemzeti legfőbb óhajtásoknak, mikor mondhatjuk, nem 300 ezer, hanem 14 millió vagyunk. Azt gondolja talán valaki, hogy Ausztria azt véli, az ausztriai örökös egyéb tartományokban 16 millió számláltatik, s ezen 16 millió a magyar 14 milliót elnyomni fogja; de ki hallotta valaha azt, s képzelni ki tudná azon politikát, mely szerint 16 millió 14 millió ellen bizakodva kívánt volna feltámadni, vagy hogy 16 millió 14-et meggyőzhessen? Bizonyára nagyobb tekintettel s hajlandósággal viseltetne a kormány minden fontosabb országos tárgyak elintézésében, ha nem csekély erőnket, talán kortes erőnket mutathatnánk fel, hanem az egész nemzet kívánatát vethetnénk latba. Eljő az idő, melyben minden szükségeseket megérlelend a vélemény hatalma, melyben a Védegylet is a maga hatását megteendi. Sokan írott kötelezéseket sem tartják meg, s mit tesz a Védegyletben a vélemény hatalma? Azt, hogy hivatalnokok, kik azt alá nem írták, mégis megtartják. Ez az a mező, melyen véleménykülönbség nincsen. Alakult Pesten Gyáralakító Társaság, öszveadák mágnások, nagykereskedők s egyebek ezreiket, és nem puszta [?] patriotizmusból, hanem bizonyos nyereség reménye fejében, s leend biztosított piacunk. Hogy az egyesülés, minden jogoknak a népre kiterjesztése, a királyi városoknak a konstitúció11 sáncaiba bevétele elmaradott, és ezen roppant sereg ellenünk maradt, szívéből sajnálja. Azonban nem azt vetné fel, mi nem történt, mert a teóriákat az élet megcáfolja, hanem hálás köszönettel veszi a haladóknak fáradhatatlan szorgalommal teljesített munkálatát, mellyel a nép boldogabb jövendője alapját megvetették, és a népnek köszönetét méltán megérdemelték.

deak-001-005-020-0088 A zalavári bencés apátságot 1715-ben csatolta az uralkodó az alsó-ausztriai göttweigi apátsághoz.

deak-001-005-020-0099 Az 1802:18. tc. rendelkezett a zalavári apátság önállóságának helyreállításáról.

deak-001-005-020-01010 Panácea, varázsszer.

deak-001-005-020-01111 Alkotmány.

Követ úrnak12 pedig, ki Zalának egy kritikus állapotában vett utasítás mellett önmeggyőződése ellenére is a terhes követi pályát végig kiállotta, köszönetet szavaz, és kívánja, hogy éljen!

deak-001-005-020-01212 Kerkapoly István első alispánnak, aki – Deák lemondása miatt – egyedül képviselte Zala megyét az 1843/1844-es országgyűlésen.

Szabó János tudósítása a Pesti Hírlap számára. Zalaegerszeg, 1845. január 7. MOL H 103. Csány László kormánybiztos iratai. 19. doboz. Cenzúrázva megjelent: Pesti Hírlap, 1845. január 19. (423. sz.) 41. p. Közli Kónyi Manó 2. köt. 59–61. p.