BESZÉD A VÉDEGYLETRŐL Zalaszentgrót, 1845. február 9. | Deák Ferenc munkái

BESZÉD A VÉDEGYLETRŐL
Zalaszentgrót, 1845. február 9.

Ipar és szorgalom boldogítja a népeket; hogy mi ezekben hátra vagyunk, senki sem tagadja, de hátramaradásunk okát sokan sokfélében keresik. Egyik azt mondja: a múlt idők mostohasága; a másik: nem, hanem a kormány; a harmadik: ez sem, hanem mi magunk vagyunk okai hátramaradásunknak. Mindeniknek igaza van, legigazabbja mégis annak, ki mindezeknek összefolyásában találja az egész okot. Vannak minden időnek saját kötelességei: apáink páncélban fizették le a hazának tartozásukat; de míg ők nem egyedül tűzhelyökért, hanem egész Európáért küzdött nehéz harcokban évek hosszú során szívök vérét folyatták, addig más nemzetek a béke olajága alatt az ipar és szorgalom pályáján előrehaladtak. Megtették tehát apáink, amit tenniök kelle, mert hazát tartottak meg és hagytak hátra nekünk. Azonban igen rosszul vélekednék, ki azt hinné, hogy csak harcok zivatara sodorhat el egy nemzetet; van még egy más, lassúbb, de dísztelen és aljas nemzeti halál is: a közelszegényülés vagy nemzeti sorvadás. Ettől hazánkat megóvni a jelen időnek föltétlen parancsa, nekünk legszentebb kötelességünk, legmagasztosb honfitisztünk. Mennyire elszegényült e nemzet, mutatja az, hogy alig van már hazánk földén adóssággal nem terhelt jelentékeny család, holott csak ötven évvel ezelőtt a magyar családok még jól bírták magukat, és mivel az egyes polgárok gazdasága öszvevéve teszi a nemzeti gazdaságot, akkor az egész nemzet jól állott. 1802-ben Ausztria gyárokat állított, a magyar pedig könynyelműleg 447pazar fényűzésnek adván át magát, a pénz nagy mennyiségben vándorlott át a haza határain, sokkal nagyobban, mint kebelébe vissza. Csak pamutszövetekért évenként 17 millió szivárgott ki, és így több, mint amennyi minden fő árucikkeinkért visszajöhetett; mi természetesebb tehát, hogy nekünk mindig szegényülnünk és a nemzeti sorvadás azon stádiumára1 kelle jutnunk, melyen jelenleg tengünk. Mely gazdaság évenkint többet kiád, mint bevesz, annak előbb-utóbb tönkre kell mennie; éppen így áll a nemzetek sorsa. Nemzetünk végre öntudatra jött, és most az a kérdés: hogyan kell és lehet e bajon segítni? Egy elhanyagolt gazdaságot restaurálni2 két mód van: ti. vagy a jövedelmet kell szaporítni, vagy pedig a kiadást fogyasztani. Mi a jövedelemszaporítást illeti: Magyarország a mezei gazdaságban, ezen egyetlen neki jövedelmező téren, ötven év óta nagy lépést tett előre; azóta egy atyának javain három fiú osztozott, és jelenleg egy is termeszt osztályrészén annyit, mint előbb az atya az egészen termesztett; mindemellett ír bajainkra nem jött, sőt nem is remélhető, hogy ily körülmények közt jöhet valaha; nincs tehát egyéb hátra, hanem a lehetőségig fogyasztani a kiadást. Midőn a gazda év végén számít magával, sokat talál kiadási közt, mit nélkülözhetett vala, következve jövőre számolásából egészen kitörölhet. Így kell nekünk is tennünk. Nemes öntagadással töröljünk ki jövőre sokat kiadási lajstromunkból, mások helyébe pedig írjunk honi kelméket. A fényűzés minden más országnak áldás, csak a magyarnak átok; átok azért, mert csak innét szívja külkezekbe a pénzt, míg más országokban a gazdagok jövedelmöknek fölöslegét iparűző honfiaik kezébe rakják, miáltal az ipart és szorgalmat előmozdítva, a mesterségek tökélyesítésére rugonyt3 , a belfogyasztás szaporodására hathatós eszközt és a pénznek a nép minden osztályai közötti elszéledésére alkalmat szolgáltatnak. Ezen nemzeti átok elhárítása végett alakult a Védegylet4 , melyben minden egyes tag becsületszavával köti le magát, hogy honunkban is kapható kelméket kívülről nem vesz, nem visel, nem használ. A csudák ideje lejárt, de elég csudaerő rejlik magában az emberben; ész és szilárd akarat mit nem vitt már véghez? A cél nem csekélyebb, mint a hazának a temetkező sír partjáróli visszarántása, s csak öszvetett vállakkal akarnunk kell, sikerül magasztos vállalatunk.

deak-001-005-021-0011 Állapotára, fokára.

deak-001-005-021-0022 Helyreállítani, rendbe szedni, megszilárdítani.

deak-001-005-021-0033 Tökéletesítésére mozgató erőt.

deak-001-005-021-0044 Az Országos Védegylet Pozsonyban alakult meg 1844. október 6-án.

Panaszkodunk ügyetlen kézműveseink ellen, és ezt adjuk okul, hogy külföldön dolgoztatunk; azonban nem vesszük észre, mily furcsán találkoznak egymással szemközt az okok. Vagy nem így áll-e a legtermészetesebben a kérdés és felelet: miért dolgoztatunk külföldön? Mert nincsenek honn ügyes kézműveseink; s miért nincsenek? Mert külföldön dolgoztatunk. Minél ügyesebb a kézművek embere, annál jobban kikeresi letelepedési helyét; legjobb 448hely pedig számára az, hol biztosítva van készítményei kelendősége felől. Ha tehát a külföldi kézművek iránti előszeretetünket legyőzve, elég erősek, állhatatosak leendünk kezdetben hazánkfiai tökéletlenebb készítményeivel is megelégedni: úgy kétségen túl áll, hogy sok, hazát kereső értelmes kézműves nálunk fogja elvetni vándorbotját; hazánkfiai pedig, kik tapasztalás és tanulás végett külföldre utaztak, bármily tökélyre emeljék tudományukat, nem maradoznak el, hanem visszasietnek kebelünkbe: és így lesz a haza jó kézművesek hazája. Azonban ne feledjük, miszerint nem egyes, bármily nagy, hanem egyesített, habár parányiakból öszvegyűlt edzett erő tehet csak valamit; azért ezen egyletben minden választófalak ledűlnek: gróf, kereskedő, kézműves, jobbágy, konzervatív, liberális itt egymás mellett állnak a sorban. Egykor egy franciát arról kérdeztek, ki verte meg Marengónál5 az ellenséget? Én, mondá, és még 70 ezer. Szinte ezen társulat is olyan, miszerint annak minden egyes tagja, ha Isten úgy akarja, magáról egykor elmondhatja: én, és még ennyi millió védegyleti tag mentette meg a sorvadó hazát.

deak-001-005-021-0055 1800. június 14-én Napóleon itt aratott győzelmet az osztrákok felett.

Nem Védegyletet, kiáltják némelyek, hanem gyárokat és jó törvényeket! Így jőnek hozzánk az ipar, pénz és jólét. Igen, de Védegylet nélkül Magyarországban jelenleg gyárok magukat fönn nem tarthatják, törvények pedig pénzt nem teremtenek. A külgyárok a befektetett alaptőkét már rég bevették, sőt azonfölül nyereségök is tömérdek, ellenben nekünk még csak most kell belefektetnünk pénzünket, mely mint a mag idővel hozhat gyümölcsöt. Tegyük tehát, hogy Védegylet nélkül gyárokat alapítunk; kívülről tudni fogják, mit kelljen cselekedniök, hogy bennünket megbuktassanak: leszállítják veszteségre kelméik árát, mit ők annyi nyereség után gyáraik veszélyeztetése nélkül tehetnek, de mit mi kezdők nem tehetünk, és így magukévá téve minden piacot, a mi gyáraink rendre dűlni fognak. Ekkor a külföld ismét egyedül állván a műipari mezőn, hogy kárát velünk megfizettesse, tetszése szerint emelendi gyártmányai becsét, míg mi magyarok mindinkább süllyedni és a szegénység sorvasztó kínjai között veszni fogunk. Törvények az ipar és szorgalom elől csak akadályokat hárítnak el, maga pedig az ipar és szorgalom mindig a sociális6 téren marad; azért a legjobb törvények mellett is, habár talán más alakban, de csakugyan mégis oda kellene a dolognak kerülnie, ahol most áll.

deak-001-005-021-0066 Társadalmi.

Vannak emberek, kik politikai és rossz célokat gyanítnak a Védegylet alatt7 ; de ezek nem jó emberek, mert a jó ember mindenkit, még a bélyegzett személyt is, jó oldalról iparkodik megítélni, ki pedig előtte szennytelen jellemmel áll, arra tisztelettel tekint. Vannak emberek, kik, mivel kedves maguk mesterkélt és tekervényes utakon bukdosni szeretnek, nem akarják hinni, hogy az egyszerű dolgok oly tiszták lehetnek, mint külszínben mutatkoznak. Egyébiránt 449is a magyarnak nagy hajlama van a gyanúsításhoz. Midőn követ voltam, találkoztak8 némely öregurak a követi karban, kik, valahányszor valamit kivinni akartunk, mondani szokták: „nem kell hinni, valami fekszik alatta”9 . Uram bátyám, kérdettük mi, tehát mondja meg: mi fekszik alatta? Majd kiugrassuk a nyulat a bokor alól; de a mi uram bátyánk mást ismét nem tudott mondani, hanem hogy fekszik valami alatta – és mi ezen valamivel nem törődve, kivittük vállalatunkat, a következés pedig megmutatta, hogy a dologban semmi rossz, ellenben jó igen sok feküdt. Vannak emberek, kik egy-két, nézetök szerint hiányos szabály miatt az egész vállalatot rohanják meg: megvallom, némelyeket a Védegyletben én is másképp szeretnék, de azért az egészet nem csak meg nem vetem, sőt, mint sok üdvöst magában foglalót, forrón ölelem. Úgy hiszem, ez a józan ész szava. Bizony az egész Védegylet igen egyszerű és ártatlan, mert az alatta fekvő valami nem más, hanem hogy hazánkban is kapható kelméket külföldtől nem veszünk; márpedig azért, mivel hazámfiainak akarom adni pénzemet, vétkes talán csak nem vagyok.

deak-001-005-021-0077 Deák itt valószínűleg Széchenyi gyanakvására célozhatott.

deak-001-005-021-0088 Találhatók voltak.

deak-001-005-021-0099 Valamilyen hátsó szándék van mögötte.

Miután ezeket és még ezeknél sokkal többet a kedves, a valóban nagy férfi magas lelkesedéssel elbeszélé, a Védegylet ellenségeinek nyilvánítván mindazokat, kik erőszakkal vagy csak a társalgási illedelmet legkevésbé sértve, nem pedig kölcsönös barátságos értesülés útján törekednek azt terjeszteni, a haza lányaihoz lelkes szavakat intézett, miszerint e gyenge csemetét forró kebelökre ölelni, s csüggedni nem tudó kitűréssel ápolni, főleg a luxust, mely annyi átkot hozott a hazára, általa meggátolni szíveskedjenek!

Pesti Hírlap, 1845. március 30. (443. sz.) 205. p. Közli Kónyi Manó 2. köt. 64–67. p.