LEVÉL BÁTHOR GÉZÁNÉ INKEY SZIDÓNIÁHOZ Pest, 1857. február 15.
LEVÉL BÁTHOR GÉZÁNÉ INKEY SZIDÓNIÁHOZ
Pest, 1857. február 15.
Pest, 1857. február 15.
Pest, febr. 15-én 1857.
Kedves Szidim!
Szíves sorainak annyival inkább örültem, mert azok ezúttal magyarok voltak. Mi itt Pesten semmi módon nem akarunk németekké lenni, s minél inkább erőltetnek bennünket, annál inkább vonakodunk elválni nemzetiségünktől. Természetes ösztön ez egyes emberben úgy, mint egész nemzetben, hogy meghalni nem akar. E farsangon itt gyönyörű két magyar táncvigalom volt, a jogászok Pesten s a technicusoké Budán. A leányok magyar köntösben s pártákban, az asszonyok nagyrészt magyar ruhákban s főkötőkben, az ifjak attilákban, az öregebb férfiak közül sokan fényes magyar öltözetben jelentek meg. A vigalom rendkívül élénk volt, reggelig tartott, s a társalgás általában magyarul folyt.
Egészségem e télben a szokottnál jobb volt, de egy hét óta a vértolulás annyira megrohant, hogy orvoshoz kellett folyamodnom. Ma kissé enyhülni kezd bajom, s írni is tudok, mit e napokban huzamosabb ideig nem lettem volna képes.
Isten áldja, kedves Szidim! A nyáron, ha Isten engedi, Csánban meglátogatom.
Igaz tisztelője
Deák Ferenc
Deák Ferenc
S. k. eredeti OSZK Kt. Levelestár. Közli Sándor Pál 1992, 97, 98. p.
