LEVÉL BÁTHOR GÉZÁNÉ INKEY SZIDÓNIÁHOZ Pest, 1857. január 10.
LEVÉL BÁTHOR GÉZÁNÉ INKEY SZIDÓNIÁHOZ
Pest, 1857. január 10.
Pest, 1857. január 10.
Pest, január 10-én 1857.
Kedves Szidim!
A legszívesebb örömmel olvastam kedves sorait. Forrón köszönöm nyájas megemlékezését, s teljes mértékben viszonzom a szíves kívánatokat, mikkel engem oly igen megörvendeztetett.
De megvallom gyengeségemet. Az emberek azon sajátsága vagy talán hibája, miszerint soha ki nem elégíthetők, s minden örömnél, szerencsénél azt feszegetik, hogy az még nagyobb is lehetett volna, az én hibám is. Alig olvastam végig a kedves, nyájas levelet, azon gondolat lepett meg, hogy azt még kedvesebbé s az én örömömet még sokkal nagyobbá tehette volna azáltal, ha magyarul írta volna a szíves sorokat.
A reánk zúdult vihar eltemette minden örömünket, reményünket, s mi a hajótörésből a hitvány, örömtelen életen kívül csak egy kincsünket menthettük meg: nemzetiségünket. De ez is a hatalom folytonos megtámadásainak van kitéve, s leszorítva a nyilvános élet teréről, csak ott ápolhatjuk, ott tarthatjuk fel azt, hová a hatalom szava nem hat, a társas élet magánkörében, s ha itt is elhanyagoljuk, elvész az örökre s visszahozhatatlanul.
Ezért fáj az nekem, ha derék, lelkes magyar nő németül beszél és németül ír, mert mindig úgy tekintem azt, mint újabb sebét nemzetiségünknek, s mint fenyegető haladását az elnémetesedésnek.
Megbocsát úgy-e, kedves Szidim, hogy köszönet helyett, mivel szívességeért tartozom, elég vakmerő vagy legalább gyengédtelen vagyok megrovás színét viselő észrevételeket tenni. De szíves barátsága feljogosított s hozzászoktatott szíves szeretettel, tartózkodás nélküli bizalommal tárni fel érzelmeimet. Tekintse azt úgy, mint legvalódibb jelét őszinte tiszteletemnek.
18Isten áldja meg legszebb áldásával, s tartsa meg szíves barátságát. Tisztelő barátja
Deák Ferenc
Eredetije ismeretlen. Közli a címzett megjelölése nélkül Váczy János 235–237. p. és Kónyi Manó 2. köt. 386, 387. p.
