BESZÉD PÁRTJÁNAK TISZTELGŐ KÜLDÖTTSÉGE ELŐTT Pest, 1872. április 15.
BESZÉD PÁRTJÁNAK TISZTELGŐ KÜLDÖTTSÉGE ELŐTT
Pest, 1872. április 15.
Pest, 1872. április 15.
Tisztelt Barátim!
Mélyen meghatva szíves barátságtok által mondok forró köszönetet a megtiszteltetésért. Nehéz pályán jártunk együtt; sok volt, amivel szembe kellett szállanunk; sok volt a teendő, mely reánk várt, és nehezek a kérdések, melyek megoldást követeltek. Az a szíves ragaszkodás, az a bizalom, melyet irányomban 601mindig mutattatok, kétszeresen érezteti velem a fájdalmat, hogy ez idő folytában az országgyűlés utolsó szakában haladó korom és a vele járó folytonos betegeskedés lehetetlenné tették, hogy azt, mit kötelességemnek ismerek, oly pontossággal és oly buzgósággal teljesítsem, mint egyébként kellene. De ti elnézők valátok, mert ítéletetekben a szeretet és a barátság vezetett. Köszönet, kétszeres ezért.
Nehéz a helyzet, és nehezek az idők, melyek reánk várnak. Hazánknak sajátságos helyzete van. Midőn Európa más népei éveken, sőt századokon keresztül minden irányban haladtak, minket az irigy sors ebben gátolt, és nekünk létünkért kellett küzdenünk ahelyett, hogy kifejlődésünket azon eréllyel vihettük volna előbbre, mely szükséges vala.
E küzdelem közben az elmaradás, melynek súlyát mindenki naponként még inkább érzi, s még inkább érzi azóta, mióta e hazára, úgy látszik, a béke hajnala felvirradt, annyi tárgyat tesz szükségessé, hogy az országgyűlés egyhamar alig fogja tudni, hol kezdje, és melyek azon pontok, azon kérdések, melyeket a többieknél elébbre kell soroznia.
Ennek természetes következése az, hogy ami a reformmal együtt jár, annak jótéteményeitől nagy részben meg vagyunk fosztva. A reformnak természetében fekszik, hogy egyik kérdés előkészíti a másikat, és lassankint, nem rohamosan kifejlődik az egész, míg egy jobb, egy fényesebb jövő alakul. Nálunk ezt éppen a teendők nagy száma nem engedi. Mindenki más tárgyat kívánna minél előbb eldöntetni, és ezek egyikéről sem mondhatjuk el, hogy nincs reá szükség. Azután az ember természetében fekszik az, hogy ki-ki jól-rosszul megfontolt eszméjét a legjobbnak tartja, s ismét az ember természetében fekszik az, hogy azt, ki az általa egyedül jónak tartott eszmével nem ért egyet, ellenségének tekinti; nem ugyan személyes ellenségének, hanem azon ügy ellenségének, melyért ő küzd, melyet ő a legcélszerűbbnek, a haza javára leghasznosabbnak vél. Ez ha nem is zárja ki egészen a tanácskozásokból, de nagyon nehézzé teszi a higgadtságot, e nélkül pedig sehol, de legkevésbé a reform terén lehet célszerűen haladni. (Tetszés.) Nem akarok hosszas lenni, barátim, csak annyit mondok még: a küzdelem, mely előttünk áll, fontos, nehéz. Egyik nagyobb kellemetlenségei közé tartozik a küzdelemnek a félreértés, az ezzel járó gyanúsítás és keserűség, mely az akadályokat, melyek a tárgyakban magukban feküsznek, még nehezebben legyőzhetővé teszi. Maradjunk azon ösvényen, melyen állunk, ha hogy meggyőződésünk az, hogy ezen ösvény a haza javára vezet. Gyanúsítások, félreértések, keserűségek ellen egyetlenegy oltalmunk van: saját lelkiismeretünkben.
Ha lelkiismeretünkben meg vagyunk nyugodva és meg vagyunk győződve 602arról, hogy az, amit mi akarunk, a haza javára célszerű, sőt szükséges; ha meg vagyunk győződve, hogy a haza javán kívül semmi más indokok nem vezettek bennünket. Utoljára ez a legerősebb páncél minden gyanúsítás, minden rágalom, minden keserűség ellen. Csak azt tartsuk mindig szemünk előtt, hogy mi nem egyedül és nem főképp a magunk ügyét védjük, hanem az országét. Nekünk ugyanazon kötelességeink vannak, mint a gyámnak gyámoltja iránt. A maga vagyonával, a maga értékével ki-ki szabadon bánhatik még akkor is, ha azt nem józanul kezeli, az árváéval nem szabad könnyelműen bánni. Félre kell tenni minden indulatot, minden keserűséget, minden gyűlölséget, és csak az árvák érdekét kell tekintetbe venni. (Élénk tetszés.) Mellőzvén tehát mindazt, ami a céltól félrevezet, legyünk állandók, szilárdak, kitartók. Tegyen ki-ki azon helyen, hova sorsa őt állította, mindent, amit tehet a hazáért, melléktekintetek, önérdek, hiúság és lappangó vagy nyilvános gyűlölet nélkül. (Élénk tetszés.) Mikor a ház ég, a falu veszélyben forog, nem kérdi senki, ha azon ember, ki neki vizet nyújt, barátja-e vagy nem barátja, hanem egy cél lelkesíti: a tűz eloltása. Ellenségeink nagy száma mellett a viszály tűz volna Magyarországban. Igyekezzünk azt elkerülni, hol a haza érdeke általa szenvedne. Győzzük le magunkban saját nézeteinknek szeretetét akkor, midőn ezáltal talán kárt tehetnénk a célnak. Tisztábban fejezem ki magamat: Jöhetnek elő esetek, hol az igen nehéz és fontos, de nagyon megtisztelő képviselői állás után egyik is, másik is vágyódik. És ezt én nem is akarom a hiúság kifolyásának tekinteni, mert mindenkiben megvan az ösztön, hogy erejének megfelelő állást óhajt elnyerni azon nemes motívumból, hogy a közügynek szolgáljon. De ha valamelyik közülünk oly helyzetbe jut, hogy ezen vágya egy más, hasonlóan tiszta jellemű ember vágyával jön összeütközésbe, és ha azt látja, hogy ezen két összeütköző érdek szakadást idézne elő, mi a hazának ártana, úgy lépjen vissza.
De nem akarok hosszas lenni. Csak ismétlem azt, hogy mélyen meg vagyok hatva a megtiszteltetés által, melyben részesítettetek, s forró köszönetet mondok érte. Összehoz-e bennünket a sors, micsoda téren, mily viszonyok közt hoz össze, Isten tudja. Hanem ki-ki vessen magával számot; fontolja meg annyi idő lefolyása után még egyszer, vajon azon politika, melyet követünk, és melyet eddig közös erővel, vállvetve támogattunk, a hazára nézve üdvös-e, vagy nem. Ha üdvösnek tartja, maradjon mellette szilárdan, s áldozzon fel érte mindent, a haza javát soha! Kérlek, tartsatok meg szíves barátságtokban.
Pesti Napló, 1872. április 16. Reggeli kiadás 88. sz. Közli Kónyi Manó 6. köt. 344–347. p.
