KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A FIUMEI PROVIZÓRIUMRÓL Pest, 1870. március 15.
586KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A FIUMEI PROVIZÓRIUMRÓL
Pest, 1870. március 15.
Pest, 1870. március 15.
Tisztelt Ház!
Akkor, midőn Horvátországgal az egyezség megköttetett, szerencsés voltam én is tagja lenni azon küldöttségnek. Az egyezség több hosszas tanácskozás után sikerült úgy, amint az törvénybe van iktatva. Csak egy kérdés maradt fönn elintézetlenül, s ez Fiume város és kikötőre nézve maga a kezelés módja, mert az elv, hogy úgy tekintessék mint külön test, a törvényben ki van mondva.
Ismét tagja voltam a tisztelt ház megbízásából azon küldöttségnek, mely Magyarország részéről ki volt küldve, hogy e kérdést Fiume város és Horvátország küldötteivel együtt barátságos egyezség útján kiegyenlítse. A kiegyenlítés, fájdalom, nem sikerült. Részünkről semmi sem lőn elmulasztva, hogy az egyezség létrejöjjön, mert mi elmentünk a végső határokig, sőt odáig elmentünk, hogy annak az általunk is elfogadott egyezkedésnek némely pontját mi magunk sem szeretjük. Óhajtottuk volna, hogy ez másképp történjék, de nem történhetett, mert egy részben talán a fiumeiek is mást óhajtottak, de azok mégis jobbára elfogadták volna a mi nézeteinket; hanem Horvátország követei azt mondották, hogy ők a mi nézetünkbe véglegesen bele nem egyezhetnek. A kérdés tehát függőben maradt.
Arra nézve, hogyan kezeltessék Fiume, a törvény semmit sem rendel, csak elvet mond ki, de annak mikénti alkalmazásáról nem rendelkezik. Ha az országgyűlés akkor, midőn kiküldötte ezen választmányt, azt akarta volna, hogy addig is a törvénynek azon kifejezése, hogy „tamquam separatum corpus”1 így vagy amúgy léptettessék életbe, ezt bizonyosan kimondta volna, de ezt nem mondta ki, mert az egyezkedésre bízta, és azt az állapotot, mely akkor volt, azt a provizóriumot, mely akkor tényleg fennállott, minden egyezkedés természeténél fogva függőben kellett tartani, s azt egyoldalúlag megváltoztatni nem lehetett. Most, nem sikerülvén az egyezség, hogy áll előttünk a dolog?
deak-002-005-005-0011 Elkülönült testként.
Abba a provizóriumba, mely itt javasoltatik, beleegyezett a deputációnak2 minden alkatrésze: a horvátok is, a fiumeiek is, mi is. Tehát ez kölcsönös egyetértéssel készült javaslat, mert hiszen csak javaslat. Mármost a tisztelt ház határoz. És micsoda alternatívái vannak? Vagy azt 587mondja, hogy elfogadjuk ezt a provizóriumot, vagy azt mondja, hogy visszavetjük. Ha visszavetjük, vagy azt mondja, hogy tovább is a mostani állapot maradjon fönn, vagy azt mondja, hogy nem tekintve Horvátország beleegyezésére vagy nem egyezésére, a törvénynek kimondott elvét gyakorlatilag is úgy kell végrehajtani, mint azt talán sokan óhajtanák Fiuméban is, itt is, de amiben a horvátok természetesen ellenkeznek. Arra, hogy azt mondjuk, igenis elfogadjuk ezen provizóriumot, egyik alap az, hogy abba a deputációnak mind a három alkatrésze és így Horvátország küldöttjei is beleegyeztek. Mi a cél? A végleges kiegyezés könnyítése és lehetővé tétele; ez az egyik fő cél. A másik igen fontos cél pedig az, hogy addig is a nyugalom és béke lehetőségig fenntartassék, s a kedélyek olyan izgatottsága, mely a végleges kiegyenlítést lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tenné, elkerültessék. (Élénk helyeslés.) Melyik mód felel meg ennek, melyik módon érhetjük el előbb ezen két végcélt? Úgy-e, ha azt a provizóriumot fogadjuk el, melyet a három résznek küldöttsége már ideiglenesen elfogadott, helyesnek tartott, vagy azt, ami egyenesen és határozottan Horvátország ellen van irányozva?
deak-002-005-005-0022 Küldöttségnek.
Sok keserű levét ittuk meg a viszálkodásnak Magyarország és Horvátország közt, és valóban minden honfi örült, hogy az egyezkedés Horvátországgal annyira-mennyire sikerült. Most a fiumei kérdésre nézve vagy azt mondani, hogy az eddigi állapot tartassék fönn – amely, mondhatom, a legrosszabb állapotok közé tartozik –, vagy azt mondani, hogy nem tekintve Horvátország érzelmeit, érzékenységét, ellenszegülését tettleg belemenjünk, úgy hiszem, egyik sem helyes, midőn előttünk van annak lehetősége, hogy ezen provizóriumba ők is bele fognak egyezni, és a dolog megérve végképp eldöntethetik. (Helyeslés.)
Van egy harmadik út: a most javaslatba hozott provizóriumot elfogadni. Mit fognak a horvát országgyűlésen ez iránt végezni, azt én előre nem mondhatom; annyit azonban mondhatok, bizony több mint valószínű, hogy amit küldötteik a javaslatba hozott provizóriumra nézve kijelentettek, azt ők is el fogják fogadni; hanem azt, anélkül, hogy a jövendőbe lássak, határozottan mondhatom, hogy ha a másik utat akarjuk követni, csak fegyveres erővel vihetjük azt ki. Vajon az ország, a monarchia helyzete és az európai körülmények indikálják-e3 , hogy a kérdésben oly lépéshez nyúljunk, mely a végletekig vezethet?
deak-002-005-005-0033 Tanácsolják-e?
Én törvényellenesnek nem tartom azon provizóriumot, amely most javaslatba hozatik; e provizórium csak olyan, mint a mostani állapot, csakhogy jobbnak tartom azt, mint a mostani állapotot, mert mind a három rész küldöttségének hozzájárulásával, beleegyezésével állapíttatott meg. Hozzájárul még az, hogy, amint reménylem, Horvátország szintén el fogja fogadni. Én tehát nem törvényellenesnek, hanem az ország érdekében nagyon indikáltnak 588látom, hogy azon provizóriumot fogadjuk el, mellyel valószínűbb, hogy a béke és az egyetértés köztünk fenntartatván a kérdést majd véglegesen és talán hamarább megoldani lehet. (Élénk helyeslés jobb felől.)
Képviselőházi napló 1869–1872. 7. köt. 113, 114. p. Közli Kónyi Manó 6. köt. 264–266. p.
deak-002-005-005-0011 Elkülönült testként.
deak-002-005-005-0022 Küldöttségnek.
deak-002-005-005-0033 Tanácsolják-e?
