A DUNÁT ÉS TISZÁT ÖSSZEKÖTŐ CSATORNÁRÓL.
A DUNÁT ÉS TISZÁT ÖSSZEKÖTŐ CSATORNÁRÓL.
A KK. és RR. 1840. ápril 16-dikán tartott kerületi űlésükben tanácskoztak a Dunát és Tiszát összekötő csatorna iránt készített törvényjavaslatról, melynél fogva az ezen tervet Vécsey Miklós b. és Sina György b. vezérlete alatt létesíteni szándékozó társaság a törvény oltalma alá vétetik a benne kikötött kedvezések és föltételek mellett. Somssich Miklós azt tartotta, hogy a közállománynak ily vállalatnál több joga nincs, mint megvizsgálni, hasznos-e az államra nézve, s ha ilyennek találja, teljes szabadságot kell annak adni, de másrészről privilegiumokkal sem szabad elősegíteni.
Deák Ferencz: Nem azért nem pártolja a somogyi indítványt, mintha abban a vállalat hátráltatásának czélzatát látná, mert 402az érdemes követ úr még nagyobb szabadságot, és így nagyobb ösztönt akart adni a vállalatokra; ugyanazért az ellene intézett nyilatkozatokat e részben ha nem is igazságtalanoknak, de mindenesetre méltatlanoknak tartja; hanem azért nem fogadhatja el, mert azt 1-ször a kérdéses czélra nézve a jelen törvényjavaslatnál sikeresbnek nem látja, 2-szor nem tartja azt, hogy a mely statusnak joga van megvizsgálni, ha valamely vállalat hasznos-e vagy nem? ugyanannak joga ne volna ahhoz oly feltételeket kötni, melyek őt annak hasznos voltáról biztosítsák. A jelen törvényjavaslatban három főelv foglaltatik. Először, hogy azon vonalon, melyen a csatorna vitetni fog, minden szükséges tért a tulajdonosok általengedni tartozzanak. Ezen jogot csak a status adhatja, mert ez világos korlátja a tulajdonnak, de a közjó tekintetéből minden mívelt statusban divatozik. A 2. elv, hogy ezen csatornához bizonyos távolságban parallel csatorna ne vonathassék. Ez is olyan, miről csak a status rendelkezhetik, mert természeti jognál fogva szabad volna másnak három ölnyire ahhoz mást ásatni; ezt a statusnak eltiltani szükséges, mert minden ily vállalatnál a parallellák legfőbb tekintetüek, megsemmisíthetvén egyik a másikat; ha tehát ez ellen valamely társaság legalább bizonyos ideig biztosítva nincs, ki vesszen az ily vállalatban actiákat? és így már az első megindítása is lehetetlen volna. Ezen tekintetek birtak más statusokat is arra, hogy maguk határozzák meg, még pedig vagy időről időre, vagy először egy bizonyos ideig és azután újabb alkura bocsátván, a szállítási bért. Ha ez nem történik, akkor a társaság nem számíthatja ki előre a kamatokat, és így pénzét az ily vállalatba nem fogja beleölni; de ha vagy évenkint bizonyos kamat felől biztosíttatik, vagy legalább tudja, hogy például 50 évig a vállalatot kizárólag birhatja, mégis inkább tehet bizonyos számításokat. És ez az, a minek 3-szor ezen törvényjavaslatban szintén elég van téve. Mindezeket eleve elrendelni szükséges, mert ime a pesti hidnál is megbánták sokan, hogy a feltételek szorosabban meg nem határoztattak; noha a szóló itélete szerint, a pesti hid és ezen csatorna közt különbség van, mert Pest és Buda közt a közlekedésnek más módja nem lehetvén mint azon egy hid, kényszerítve lesz mindenki azon járni; de a Tisza és Duna közt több párvonalokat lehet huzni, itt tehát a megszorításnak nagyobbnak kell lenni. Mindezeknél fogva, ezen eszmék tisztán állván előtte, s meg lévén győződve, hogy ezeket meghatározni a statusnak mind jogában, mind érdekében áll, pártolja a törvényjavaslatot.
