AZ URBÉR TÁRGYÁBAN.
34AZ URBÉR TÁRGYÁBAN.
A KK. és RR. 1833. november 13-dikán tartott kerületi ülésükben tanácskoztak a főrendek 4-dik viszonüzenetéről az urbér tárgyában. A főrendek ebben kijelentették, hogy megmaradnak ugyan a KK. és RR.-éitől sokban eltérő előbbi nézeteik mellett, de az urbéri nyolcz t. cz.-nek ő felsége elé terjesztését többé nem hátráltatják. Eltérő nézeteik előadása közben az V. t. cz. nézve így nyilatkoztak: »ha a KK. és RR. egy meghatározott szándéktól el nem fogódva nyomozták volna a főrendek okait.» A KK. és RR. azon állítására, hogy «van a népességnek egy neme, melynek birtoka, polgári törvényes szabadsága s így valódi hazája sem lévén, viszontagságos életénél egyebe nincs, a mit koczkára tehetne», azt felelték: «addig, míg ezen ország állapotjába tökéletesen be nem avatott írók a magyar jobbágy sorsát gúnyoló rajzolatokban inkább, mint valóságos képekben előadták, könnyű vala mindig az igaz állításnak kivívása», a KK. és RR. nyilatkozata után azonban «vajmi nehéz lesz a levont szennyes fátyol alatt rejtőző valóságot kitüntetni». A KK. és RR. azon megjegyzése ellenében pedig, hogy «abban helyheztetik az ország erejét és díszét, hogy ha a sokfelé oszló részek közt húzott közfalak eldöntetnek», azt tartották a főrendek, hogy «annál erősebb idomban áll az építvény, mennél több közfalakkal van az összekapcsolva» s hogy «hazánk alkotmánya jóvá hagyja azon közfalakat, melyek a sokfelé oszló részeket egybenkapcsolják.» Somssich Miklós, Somogymegye követe, szükségesnek tartotta, hogy a főrendeknek fölvilágosító felelet adassék, Andrássy József ellenben ennek semmi czélját nem látta.
Deák Ferencz: Ha itt egyedül arról volna szó, hogy mi a főrendek ellenokait egyenkint czáfolgatva, hosszasan fejtegessük, akkor én is Esztergom vélekedését pártolnám, mert az egyezség meglévén a felterjesztésre nézve, a főrendek meggyőződésének megváltoztatása nem remélhető, s már eddig is erre nézve oleum et operam perdidimus. Midőn két művelt ember véleményében egymással ellenkezik vetélkedve, s okait mindenik előadja az illendőség korlátai közt maradván, de mérsékléssel védi azt, a mit igaznak lát, habár egymást meg nem győzhetik, elfogultsággal egyik a másikat még sem vádolhatja, mert ha ezen szót philologice nem taglalom is, kiki tudja, hogy társalkodási életben elfogultságnak csak az előitéleteket, s a megfontolás hiányát nevezzük. De ha lehetne egy törvényhozó testnél az ily vádnak helye, vajjon kit terhelne az inkább, azt-e, ki csekélyebb vagyonából is kész áldozni polgártársai javáért, vagy azt, ki terjedtebb birtokaiból hasonló arányú áldozattól vonakodik? 35Valóban, ha elfogultságról lehet szó, akkor a RR. csak azon tiszta szándéktól valának elfogódva, hogy a szegény jobbágy sorsán igazságosan segítsenek. Szennyes fátyolt is emlegetnek a főrendek, mely által a valóságot elfödöttnek állítják. A kifejezés már maga olyan, melynek míveltebb társaságban nem igen lehet helye; de amúgy is a hibáknak s okaiknak felfedezése és megfejtése nem szennyes fátyol, mely elfedi a valóságot, hanem inkább a valóságnak tiszta fényre hozása első lépés a javításra. Nincs nemzet, mely alkotmányát, polgári szabadságát forróbban szeretné, s több állhatatossággal tudná védni, mint az angol, és még sincs ország, hol a belső elrendelkezés és igazgatás hiányai köztanácskozások helyén élesebben és kiméletlenebbül érdekeltetnének, mint épen Angliában; mert hiszen ismerni kell egész kiterjedésében a hibát, hogy azt sikeresen orvosolni lehessen. A közfalak iránti megjegyzésre már felelt Barsmegye, hogy nem az alkotmányt erősítő közfalakat kivántuk lerontani; nem oldottuk fel a földesúri és a jobbágyi összeköttetést; nem sértettük alaptörvényeinket; hanem csak azon gátakat kivántuk elhárítani, melyek a nemzet egyes osztályai közt akadályoztatják a szükséges bizodalmat és a testvéri szeretethez való közelítést. Így a polgári alkotmányt szélesebb alapra, a haza boldogságára helyezvén, azt még inkább megerősítettük. Mondják azt is a főrendek, hogy üzenetünkből értették legelőször egy olyan néposztálynak létezését, melynek tulajdona nem levén hazánkban, nyomorult életén kívül alig bír valamivel; de ezen megjegyzést csak enyelgésnek vélem; mert hiszen ők is szintén jól tudják, hogy hazánk lakóinak igen nagy része valóságos fekvő tulajdonnal nem bírhat, s polgári szabadsága nincs, ha csak a szabad költözést, melyet senkitől megtagadni úgy sem lehet, polgári szabadságnak nem tekintjük. Most tehát, midőn belső elrendelkezésünk hiányait orvosolni vagyunk ide küldve, valóban ideje már, hogy a valóságos hibákat nem valami limbusba takargassuk, hanem világosságra hozzuk; mert ha ezt tennünk nem szabad; ha minden ilyen változtatás alkotmányunk sértése: akkor az ősiségből eredő perekről, a hitre bízott javakról, s más effélékről sem lehet szó; akkor ezekben sem lehet javításokat tenni. Feleljünk tehát átalában mérsékléssel, illendően és azon méltósággal, melyet helyheztetésünk megkiván, s kitüntetve különösen azon pontokat, melyek az üzenetben igazságtalanúl sértettek.
