II.
II.
Az elnök már az idő rövidségénél fogva sem tartotta jónak, hogy e kérdés országos tanácskozás tárgyává tétessék, s czélszerűbbnek vélte a nádor közbenjárását. Marczibányi Lőrincz, Nyitramegye követe, követni akarta a mult országgyűlés nyomdokait s azért pártolta a nádori közbenjárást.
Deák Ferencz: Előadását gyámolítólag fölhozza, hogy ő fölsége átalánosan az országosan egybegyűlt rendek nevében tisztelendő meg, minthogy pedig az országos rendek egyik kiegészítő részét a főrendek teszik, annál fogva szükséges, hogy ők is a rendek kivánságára rábirassanak és azon fogvást a rendeknek ebbeli kivánságát, mint ezen tábla határozatát, velök közölni kell. Az elnöknek azon kijelentését, hogy ő királyi főherczegségének, a nádornak, közbenjárása kikéressék, nem veszi azon értelemben, mint Nyitra vármegye követe venni látszott, mert a nádori közbenjárásnak, már a magyar jus publicum szerint is, különös értelme lévén, annak törvényesen csak ott van helye, hol a király és a nemzet között érdekes különbözés támad, minek már a mult országgyűlésen is példája volt, midőn t. i. a két tábla ő felségének czíme iránt megegyezni nem tudván, ő felsége kegyelmesen azt méltóztatott parancsolni, hogy felirataikat az országos rendek a tudvalevő törvényes módon lepecsételetlenül, t. i. a nádor által, küldjék föl. Ha tehát a nádori közbenjárást az elnök is ezen értelemben kivánta volna venni, ebben részéről sohasem egyez meg, hanem úgy, mint 263előbb is kijelenteni szerencsés volt, a rendek ebbeli kivánsága mint határozatjok a főrendekkel küldöttség által közöltetvén, ha részökről abban a főrendek is megegyeznének, akkor ezen közóhajtást a nádor ő cs. kir. főherczegsége ő felségének meg fogja vinni. Részéről a nádori közbenjárást csak ily értelemben fogadhatja el.
