A MEGYE JOGÁNAK KORLÁTOZÁSÁRÓL A KATONAI KARHATALOM ALKALMAZÁSÁT ELRENDELŐ KÖZEGEK FÖLÖTT.
560A MEGYE JOGÁNAK KORLÁTOZÁSÁRÓL A KATONAI KARHATALOM ALKALMAZÁSÁT ELRENDELŐ KÖZEGEK FÖLÖTT.
Zalamegye 1845. november 11-én tartott közgyűlésében felvétetett a helytartótanács leirata, mely a katonai karhatalom használata iránt csak a választott tisztviselőket teszi a megyének felelősekké. Ennek ellenében egy táblabiró a megyei kormányzót, mint a megye akaratának végrehajtóját, minden cselekedeteért a megye irányában felelősnek állította. E nyilatkozata az elnök azt felelte, hogy ő felelősséggel tetteiért csak annak tartozik, ki őt megválasztotta és másnak senkinek mint királyának; ha ő valami olyast követne el, mi a t. rendeknek nem tetszenék, a t. rendeknek nyitva áll az út panaszkodni az előtt, ki őt kinevezte.
Deák Ferencz: A méltóságos főispáni helyettes úrnak azon egyéni nézetében, hogy a megye közönségének semmi felelettel nem tartozik cselekvéseiért, mert nem a megye közönsége által választatott, egyáltalában nem osztozhatni. A főispán első tisztviselő a megyében, törvényes elnök a megyei gyűléseken, de nem parancsnoka a megye közönségének. Világos törvény mondja, hogy a megyei gyűlések végzéseit neki megváltoztatni nem szabad, sőt hivatalának természeténél fogva köteles a megyei végzések teljesítésére felügyelni. Már a főispáni hivatal ezen eszméjével miként lehet összeegyeztetni azon fogalmat, hogy a főispán semmi felelettel ne tartozzék azon testületnek, melynek ő is tagja; azon testületnek, melynek végzései őt is kötelezik; melynek határozatait nem gátolhatja, el nem törölheti, sőt teljesíteni tartozik; azon testületnek, mely őt világos határozata által gyakran egyenesen megbízza ez vagy amaz eljárás teljesítésére, a mint ez legközelebb nálunk is történt, midőn a méltóságos úr egy, a kanizsai út iránt kiküldött választmány elnökévé neveztetett.
Azon ok, melyet a főispáni helyettes úr felhozott állításának támogatására, hogy t. i. őt nem a megye közönsége választotta, hanem ő felsége nevezte ki, s ő egyedül annak tartozik felelettel, kitől hivatalát nyerte, a szólónak véleménye szerint nem elegendő a felelősség elmellőzésére; mert ha ezen elv általános szabály gyanánt szolgálhatna, akkor például e megyében a jegyzői hivatal sem volna felelős a megye rendeinek, mert nem a megye közönsége által választatott, hanem a főispán által neveztetett ki; akkor minden helyettesített 561tisztviselő csak a főispánnak és nem a megye rendeinek felelne, ez pedig zavarba hozná a közigazgatást és a megyei rendszer természetével ellenkeznék.
Nem első eset már ez, melyben az elnöki hivatalt magasabbra kivánják emelni, mint azt a törvény emelte, s oly hatalommal akarják azt felruházni, mely a törvény rendeletében nem gyökerezik. B. megyében a főispáni helyettes egy szónokot, kinek szavait sértőknek vélte, széksértési vád és büntetés alá kivánt vétetni, s e végett nem a megye rendeihez fordult, hanem önhatalmával parancsolta meg a mege tiszti főügyészének, hogy az a széksértési vádat tüstént indítsa meg. Midőn pedig a tiszti főügyész elmondotta, hogy ő csak a megye közönségének végzéséből indíthat bárki ellen széksértési keresetet, a megye rendei pedig kijelentették, hogy a fenforgó esetben a széksértési keresetnek helyét nem látják, a főispáni helyettes ismételte parancsát, s miután a t. főügyész nem ezen parancsot, hanem az ezen parancscsal ellenkező megyei végzést tartotta magára nézve kötelezőnek, a főispáni helyettes a t. főügyészt hivatalától azonnal felfüggesztette. Minő hatalommal parancsolt ez esetben a főispáni helyettes, holott a törvény világosan mondja, hogy a megye végzéseit a főispán meg nem változtathatja, minő joggal tette a főispáni helyettes mindezt, a szóló valóban nem tudja. De fájdalommal értette későbben, hogy utóbb parancsolat érkezett B. megyéhez, melyben kimondatik, hogy széksértési keresetet rendelni joga volt az elnöknek, s a t. főügyész, ki a megye végzésénél fogva nem teljesítette az elnök parancsát, megdorgáltatni rendeltetik. Pedig ilyen jognak, mint főispáni jognak, nincsen semmi nyoma törvényeinkben. Ha pedig azt elnöki jognak kellene tekinteni, hasonló joggal birnának az elnöklő alispánok, a törvényszékek elnökei, sőt az országgyűlésen is az illető elnökök, vagy azok, kik ezek helyett elnökölnek. Actiót rendelhetnének ezek bárki ellen, a rendek vagy a tanácskozó testület többségének határozata nélkül, sőt annak ellenére is, ez pedig a törvényekkel, törvényes gyakorlattal és a dolog természetével merőben ellenkeznék.
Most ismét a helytartótanács jelen intézményében azt mondja ki, hogy a megyének csak azon tisztviselők felelősek, kiket a megye választott; a szóló ellenben azt hiszi, hogy ki a mennyiben hivatalánál, vagy a megye végzésénél fogva bármi köréhez tartozó, vagy reá bizott dologban eljár, annak egyszersmind hivatalos kötelessége a megye közönsége előtt eljárásáért felelni, mit ha tenni nem tudna, a megyei rendek jogaihoz tartozik azon utat követni, melyet a törvény 562kijelöl, s a törvényt sértőnek büntetését ő felsége legfőbb hatalmával is eszközölni. Csak ily értelemben lehet a szóló megnyugodva a helytartótanácsnak most kihirdetett intézményében.
A közgyűlés Deák F. fölszólalását közhelyesléssel fogadta.
