I.
I.
A KK. és RR. 1839. junius 17-dikén tartott országos űlésében az időközi kerületi elnökök bemutattak több üzenetet, köztük azt is, mely Ráday Gedeon grófnak, Pest vármegye követének, követi tiszte teljesítésétől királyi rendelettel történt elzárása tárgyában készült. Ez üzenet javaslatában fölhívták a KK. és RR. a főrendeket, egyezzenek bele, hogy fölirat küldessék ő felségéhez, melyben a sérelemnek mentül előbb való orvoslása kéretik. Az üzenet és fölirat javaslatának utolsó pontjában pedig kinyilatkoztatták, hogy «ámbár országgyűlési munkálkodásaikat rendesen folytatandják, mindaddig, míg a föliratban kifejtett sérelem tettleg orvosolva, s teljesen elenyésztetve nem leend, megkészítendő munkálataikat legfelsőbb helyre föl nem terjesztik». Az elnök földszólította a KK. és RR.-et, hogy a tanácskozásokban a kir. előadásoknak adjanak elsőséget, mint a mit az 1793: XIII. és az 1723: VII. t.-czikkek megszabnak. Részletesen fejtegetette, hogy a kir. előadások belső értékükre nézve is megérdemlik az elsőbbséget, a melyet ez uttal különösen megkiván a külső és belső bátorság. Tudva van előtte az akadály, mely a KK. és RR. egy részét ebbeli kötelessége teljesítésétől tartóztatja. Ő felsége a szólásszabadság kicsapongásainak megfékezésére keményebb eszközökhöz nyult, a nemzet egy nevezetes része pedig ebben az alkotmányos szólásszabadság megsértését látja. A nemzet egyetért arra nézve, hogy elenyésztessenek azon sajnos következmények, melyek a történtekből egyesekre eredtek, s hogy világos törvény hozassék, mely elenyésztetve mindkét fél aggodalmát, jövőre lehetetlenné tegye az ily eseteket. Ha a nemzet illendő, alkalmatos, czélravezető módokhoz nyul, mindkét szándékban czélt érhetni; míg ha az első szó is a panasz szava lesz, csökkenhetik a kölcsönös bizodalom, s így nehezedvén a kitüzött czél elérésére szolgálható út, könnyen megtörténhetnék, hogy későbben törülődnének le 269a könyek. Vághy Ferencz, Sopron városa követe, azon kivánságát fejezte ki, hogy a városi követek közül is választassanak naplóbirálók.
Deák Ferencz: Nem hitte, hogy alkotmányos országban ott kell előadását kezdeni, a hol most kezdeni magát kényszerítve érzi. Biztosításául tehát ezennel kijelenti, hogy ő a kormány nevezete alatt soha sem érti a fejedelmet, hanem azon tanácsosokat, kik személyét környezik, s kiket Ulászló 6-dik decretuma VII. és VIII. t.-czikkelye alapján kérdés alá vehetni s meg is büntethetni. Ennek előrebocsátása mellett, a mi a királyi személynöknek a kir. előadások felvétele iránt előadott kivánságát illeti, a maga részéről megjegyezni kénytelen, hogy az előlülő által felhívott 1791: XIII. t.-czikkelyben nem csak az mondatik: ut propositiones regiae assumantur, hanem az is: ut justa statuum et ordinum gravamina tollantur. Nem is lehet ezen törvénynek más értelme, mint hogy egy részről a rendeknek kötelessége a kir. előadásokat felvenni, másrészről pedig a kormánynak a nemzet sérelmeit orvosolni. Két része vagyon a felhívott 1791: XIII. t.-czikknek. Az első, hogy a kir. előadások felvétessenek, a második pedig, hogy a sérelmek orvosoltassanak. Már ha tekintjük az összes törvényhozásnak kötelességét, mely a nemzet boldogsága, önként következik, hogy mindenekelőtt azt kell tanácskozás alá venni, mi a nemzet boldogságára a legczélirányosabb és a legszükségesebb. Erre, igaz, a kir. személynök ő méltósága azt válaszolja, hogy a kir. előadások jók, és a nemzet boldogságát tárgyazók. Ez magában kétséget nem szenved; azonban ha vannak sürgetősebb szükségek is, ha vannak a nemzetnek sebei, melyeket orvosolni mulhatatlanul kell, akkoron az összes törvényhozásnak kötelességében áll azokat előbb orvosolni. Vélekedése szerint az 1791-diki országgyűlésről nem is lehet azt feltenni, hogy az általa alkotott XIII. törv.-czikkelynek az előlülő által felhozott magyarázatot kivánhatta volna tulajdonítani; de ellenkező a gyakorlat is, s ezt az 1825. és 1832. esztendei példák eléggé mutatják; mert a legutóbbi országgyűlés alatt a kir. előadásokban a rendszeres munkák tüzetvén ki, ha az 1791: XIII. t.-czikkelynek az volna az értelme, melyet neki az előlülő kiván adni, akkoron a mult országgyűlésen más tárgyakat felvenni nem lehetett volna mindaddig, míg mind a kilencz rendszeres munka be nem fejeztetik: hogy pedig ezek el nem végeztettek, és mégis más tárgyak felterjesztettek, az köztudomású. Az előlülő által felhívott 1723: VII., és Ulászló 2-dik decretuma XXV. t.-czikkelyei pedig azt mondják: privatorum 270negotiis praetermissis publica tractentur. Már a pesti esetben nem Ráday személye, de a közérdek vagyon megsértve, mert általa veszedelmeztetve vagyon ezen testület függetlensége, veszedelmeztetve a szabad választás joga: ezen törvények értelmében is tehát a pesti sérelmet a kir. előadások előtt kell, és vagyon is joga az országgyűlésnek felvenni. Azonban véleménye szerint jelenleg az országgyűlése nincsen is azon helyzetben, hogy még a felett kellene neki tanácskoznia, mit kell előbb felvenni, mert e részben megelőzte a RR. kivánságait ő felsége atyai gondossága, ki tudván, hogy a nemzetnek sérelmei is vannak, azoknak orvoslását kir. előadásainak második részében igérte: midőn tehát a RR. sérelmeiket a kir. előadások más pontjai előtt felterjeszteni akarják, hódolnak ő felsége kivánságának. Mondá továbbá az előlülő, hogy a kir. előadások a közjót érdeklik, s e részben a szóló maga sem kételkedik; belátása szerint azonban itt az a kérdés, mi érdekli a közjót közelebbről, s erre a felelet világos: hogy a RR. nézetei szerint a pesti sérelem. Mondá továbbá az előlülő, hogy ha a kir. előadások előlegesen fel nem vétetnek, későbben hideg megfontolással róluk nem is lehet tanácskozni; de épen ezen tekintetből kivánná a szóló a sérelmeket előbb felterjeszteni, hogy ekkép megszüntetvén a nemzet aggodalma, megszüntetvén az országgyűlési testület független állásának veszedelmeztetése, nyugodtan és hideg megfontolásal folytathassák a RR. tanácskozásaikat. Továbbá felszólítá az előlülő a RR.-et, hogy a bizodalmat erősítsék. Ez az ő kivánsága is; de minthogy a kormánynak legnagyobb szüksége vagyon a bizodalomra, s kiváltkép az ő érdekében van azt fentartani, és minthogy az erősebbnek kötelessége a békére az első lépést tenni: miért ne cselekedné ezt? mert ugyanis a gyengébbnél az első lépés a félelemből, míg az erősebbnél nemes önérzésből ered. A kormány egész, s annak minden tagjai kitűzött czéljait egyesülve elősegítik, holott ezen tábla még kiegészítve sincsen. A bizodalom küldötte a RR.-et ide; ámde a küldőket meg kell nyugtatni, s a bizodalmat erőltetni nem lehet, minthogy pedig a bizodalom tetteken alapul, ha a kormánynak érdekében van a magyar hon bizodalma, teljesítse a nemzet forró kivánságait, s a bizodalom azonnal helyreáll. Azonban, fájdalom, az újabb időbeli példák ellenkező világosságban tüntetik elő a kormányt. Ugyanis a képviselői rendszer két elven alapul: a szabad szóláson és a szabad választáson. Újabb időben mind a kettő meg vagyon sértve. A szabad szóláson ejtett sebeket könnyen hitte orvosolhatóknak, minthogy tudta, hogy 271szabadon választott követjei vannak a nemzetnek. Azonban most hogy állanak a dolgok? Azon kormány, mely tőlünk bizodalmat kiván – mint mindjárt tanácskozásunk első lépésében látjuk – a szabad választást is korlátoztatja. Aggodalmunk annál nagyobb, fájdalmunk annál súlyosabb. Ne zárjuk el tehát keblünket ő felsége előtt, és a szóló részéről minden jót remél. Az előlülőnek azon kifejezésére, hogy ha illendően adjuk elő kivánságainkat, talán könyeket is törülhetünk és használhatunk is, azt jegyzi meg, hogy az előlülő az «illendő» szót nem azon értelemben vehette, mintha a RR.-nek ezen módjokat, t. i. a felirat módját, illetlennek lenni vélné, hanem abban az értelemben vette, hogy részéről inkább óhajtaná a kir. előadásokat előbb felvétetni, s ezen értelemben ellene semmi kifogása. Mi azonban a dolog értelmét illeti, kettős a czél, de csak egy az út, t. i. a törvény által kiszabott út, első czél pedig mindenkor a haza java, a könyek törülése pedig második marad, már pedig a haza javát bármely czélnak is feláldozni nem kell. Mi a második czélt illeti, ez nehéz feladat, mert az ember mindenkor ember marad, s valóban polgári erény kell ahhoz, hogy az ember minden társas kapcsolatit föláldozza a hazaszeretetnek. Ha valakinek, talán a szólónak volna legtöbb joga könyeket törülni, mert kedves lánczokkal le van kötve azokhoz, kiket a szerencsétlenség ért. Ő azonban a haza javát semmi más tekinteteknek sem áldozza fel; ezt parancsolja meggyőződése, s ez küldői utasítása is: azért ő mindenekelőtt panaszos szavát emeli jó fejedelméhez. Nem is lehet mondani, hogy a panasz szava bizalmatlanságnak szava; mert kérdi, mi mutat nagyobb bizodalmat, az-e, ha ő felségének nyilván kimondjuk: felséges urunk ez nekünk hív magyarjaidnak fáj, fáj pedig annyíra, hogy képteleneknek érezzük magunkat parancsolatidnak teljesítésére mindaddig, míg sebünket nem orvoslod; vagy pedig az mutat-e nagyobb bizodalmat, ha mi megvalljuk ugyan, hogy: fáj valamink, de mivel te urunk kivánod, mi betegen is, de mégis teljesítjük kivánságodat? Véleménye szerint jobb az első, nagyobb bizodalmat, sőt megtiszteltetést mutat, s azért a kir. előadások előtt a sérelmeket kivánja felterjeszteni. Előadá továbbá az előlülő, hogy a kir. előadásokat a külső és belső bátorság tekintetéből is előlegesen kellene felvenni. Azonban véleménye szerint az volna erre a kérdés: a belső vagy külső bátorságot fenyegeti-e nagyobb veszély? és ahhoz mérve intézkedéseinket, azon kell előbb segíteni, hol parancsolóbb a szükség. A belső bátorságot veszedelmeztetik több esetek; de kivált a pesti nyilván mutatja. A külső bátorság pedig tudtunkkal 272veszedelmeztetve nincs, mert hála az egeknek, Európát a békesség angyala őrzi. De talán erre azt fogják válaszolni: «si vis pacem, para bellum». Ez is meg fog történhetni; de előbb sérelmeinken kell segíteni, mert ha az újonczok egy-két hónappal később ajánltatnak is meg, a külső bátorságra nézve azért semmi veszedelem sem támad; ellenben a pesti sérelemmel veszedelmeztetik a belső bátorság; s ha valaki a rendek közül ezen fölfogásunkat szerfeletti féltékenységre mutatónak is mondaná, a szerfeletti féltékenység a szerfeletti szeretetből ered, már pedig a haza iránti szerfeletti szeretetet véteknek tulajdonítani soha senki sem fogja. Mindezeknél fogva tehát ő a pesti sérelmet kivánja mindenek előtt felvétetni, s azt előlegesen felterjeszteni, még pedig úgy, hogy ő mindaddig semmiben tanácskozni nem kiván, mielőtt ezen pesti sérelem nem orvosoltatik. Mi végre a kir. városok kivánságát illeti, erre nézve megjegyzi, hogy a ki felülről igazságot kiván, annak alá felé is igazságot kell szolgáltatni, és azon fogva ne tagadtassék meg tőlük kivánságuk. Midőn azonban a kölcsönös igazságot gyakorolni kivánja, óhajtva egyszersmind, hogy a királyi városok küldöttjei magok is legyenek igazságosak, és e szerint, ha a városok is a választási just magok között kiterjesztik, küldői a kir. városokat a szavazásból kirekeszteni nem tartják lehetségesnek; de azt megkivánják, hogy a kir. városokban minden polgár mind a választásban, mind pedig az utasításadásban részt vegyen; utasításaikat nem teljesítő követjeiket pedig visszahívhassák. Ha a kir. városokban a polgári jogokat ekkép minden polgár gyakorolhatja, nem tartanak küldői semmitől, és azon 600,000 lakosnak, kik a városokat lakják, szivesen nyujtanak kezet a haza védelmére, a haza szeretetére; mert ő a képviselői rendszert nem látja veszedelmeztetve az által, ha a többeknek kezében nyugszik. Véleménye szerint a városok már eleget ki vannak fejlődve arra, hogy a törvényhozásban részt vehessenek, s ha netalán némelyekben nem volnának is, módot kell nekik nyujtani a kifejlődésre; mert ha a vármegyék ily nyomasztó állásban lettek volna, kérdi, lehetnének-e a kifejlődésnek mostani fokán? Véleménye szerint az illusióknál kellemetlenebb nem lehet, kivált a mostani században, melyben minden a materialismus rámájára vonatik. Adni kell tehát a kir. városoknak érdeket, adni mezőt, hogy kifejlődésök előmozdíttassék, s ekkoron függetlenek lesznek és érdemesek, hogy szavazatjok legyen. Ugyanazért ő, hogy a czélhoz közelítsen, óhajtaná, hogy még ezen az országgyűlésen választmány neveztessék ki, mely a kir. városok 273szavazati aránya iránt véleményét terjeszsze elő, addig is pedig azt, hogy naplóbirálókat, minden innen vonható következés nélkül, magok közül választhassanak, nem ellenzi, s ennek megadására felszólítja a rendeket is, mert – úgy mond – mily kevés az, mit a királyi városok kivánnak, s mily keserű annak megtagadása.
