A PESTMEGYEI SÉRELEM ORVOSLÁSÁNAK ELSŐSÉGÉRŐL.
A PESTMEGYEI SÉRELEM ORVOSLÁSÁNAK ELSŐSÉGÉRŐL.
A KK. és RR. az 1839. junius 22-dikén tartott kerületi űlésben tanácskoztak a főrendeknek Pestmegye sérelme tárgyában érkezett viszonüzenetéről, melyben a kir. előadások elsőbbséget pártolják, s fölszólítják a KK. és RR.-et, hogy az 1790/1: XIII. törvényszabta, s ősi szokás szentelte útat követve, a kir. előadások tárgyalásához fogjanak, s a főrendekkel közölt üzenetben foglalt esetet a maga helyére halaszszák. Andrássy József elfogadta a főrendek javaslatát, kiemelvén «azon furcsaságot, hogy a KK. és RR. mindazon elveik ellenére, miszerint ki nem egészítve semmi tárgyba ereszkedni nem akartak, mégis már több módot találtak a tanácskozásokhoz közeledésre». Zsedényi Ede, Szepesmegye követe, a sérelmet a kir. előadásokkal összekötve kivánta fölterjeszteni, s ez indítványa elejtése esetére legalább záradékul azt kivánta a föliratban kijelenteni, hogy a RR. hajlandók a kir. előadások fölvételére.
Deák Ferencz: Két út adatott elénk: elfogadjuk-e a főrendek üzenetét, vagy pedig a kir. előadásokkal együtt terjesztessenek-e fel sérelmeink? A két terrenum közt jobb az, mit a főrendek javaslanak, mint mit a szepesi követ mond; mert a főrendek válaszának alapja a törvény, Szepes követe pedig nem tudja magát mire basirozni. Az érdemes követ legalább megemlítni kivánja a kir. előadásokat; de hiszen a törvény nem azt mondja commemoratis, hanem pertractatis propositionibus regiis; nem is azt mondja a törvény, hogy legalább egyrészben, hanem egészen petractáltassanak azok. A mi a főrendek által felhozott törvénynek philosophiai értelmét illeti, azt nem lehet úgy venni, hogy akár sürgetősb legyen az országnak valamely szüksége, akár nem, mégis mindig a kir. előadásokat kell felvenni. Mert mik a kir. előadások. Oly intézmények javaslatai, melyek a közjólét kifejtésére valamely törvényt alkotni, vagy kiegészíteni kivánnak. S mik a sérelmek? A fennálló törvények megsértése, 276s így ezeket kell előbb orvosolni; mert mit lehetne feltenni egy oly törvényhozóról, ki csak egymásra halmozná a törvényeket és soha azoknak megtartásáról nem gondoskodnék. Hiába halmozzuk 24 kötetre azokat, ha nincs bennök «jus publicum»-ot biztosító törvény sem. A mi a kir. előadások és sérelmek praktikai manipulatióját illeti, a kir. előadásoknak különben is csak az országgyűlés végével van foganatja, holott a sérelmeket lehet az országgyűlés folyamata alatt is orvosolni, mert ezt a végrehajtó hatalom nemcsak teheti, sőt kötelessége teljesíteni, mert a törvényben nincs hiába oda téve «inomisse tollant». Így Ferdinánd és Maxmilian hitlevelében világosan ki van mondva, hogy az ország sérelmét még azon országgyűlés alatt fogja orvosolni, nem pedig hogy arra kiadandja kir. válaszát; ez nem mondatik, s így a sérelmeknek a kir. előadások előtt egy lépcsővel előbb van hely engedve. A mi a szepesi követ junctimát illeti: ez ellenmondás, mert két tárgynak egyszerre tanácskozás alá vétele nem lehet. Mikor az egyiket pertractáljuk, ugyanakkor a másikat is vitatás alá venni nem lehet. Vagy egyiket vagy másikat kell tehát előbb elvégezni. A mit tehát a RR. sürgetősebbnek és szükségesebbnek tartanak az orvoslásra nézve, azt kell előbb felvenni; már pedig hogy a pesti sérelem orvoslása képviseleti rendszerünkre nézve igen sürgetős, azt senkisem tagadhatja, és ezt a kormány igen könnyen orvosolhatja; de ha ezen kérdésünket egész az országgyűlés végéig elhalasztjuk; ha Pestmegyének az országgyűlés végéig csak egy követe marad, akkor mi magunk mondanánk azt: Pestmegyének van ugyan sérelme, de országgyűlés végéig várja orvoslását. Esztergom követe abbeli állításának czáfolatául, hogy a RR. nem constituálva is módját találták a tanácskozásnak, a szóló különbséget tesz az országgyűlés integritása és constituálása közt, a mint ez minden alkotmánynyal biró országban úgy van. Angliában p. o. 658 tagnak az országgyűlésére meg nem jelenésekor az mondatik, hogy nincs integrálva; ellenben ha valamely tárgynak vitatásakor 40 tag meg nem jelen, arról azt mondják, hogy nincs constituálva. Magyarország törvényei nem határozzák ugyan meg világosan az országgyűlési tagok számát, de Ulászló törvénye szerint négy nap kell a meg nem jelenőkre várakozni, és azután büntettetnek. Úgy látszik, hogy a kiegészítés kérdése már akkor előleges és legfontosabb vala. Ezt az országgyűlés végére halasztani nem lehet. De nem így van a constitualás kérdése, mert azok, kik jelen vannak, végezhetnek is. Egyébiránt a főrendek üzenetére még egy észrevétele van. Ők örülnek, hogy az országgyűlés a 277törvényes időre lett meghíva; holott a határidő épen nem volt megtartva, mert a törvény azt mondja: hogy országgyűlés minden három évben tartassék, ez pedig már a negyedik évre ment át. És ha most csak egy hónappal későbbre volt is elhalasztva, meglehet, hogy idővel majd több hónapokra terjed ez; szükséges tehát arról rendelkeznünk, mi történjék azon egy hónapi adóval, midőn országgyűlés nem tartatott? Ennek megemlítését azonban ezen feliratba venni nem akarja. Mi a főrendekhez teendő viszonüzenetünk tartalmát illeti, minthogy a főrendek a magok válaszában egy theoreticum principiumot állítottak fel, mintha az előadásokon kellene az országgyűlést mindenkor kezdeni, meg kell mutatnunk, hogy ez gyakorlatilag nem úgy áll, mert az Ulászló törvényében a kir. előadásoknak csak a magánosok sérelmei előtt adatik elsőség: «praetermissis privatorum» – így szól a törvény – «negotiis propositiones pertractentur»; de a pesti sérelem, a mint már bőven kifejtettem, nem privat, hanem országos sérelem. Mondjuk ki továbbá, hogy mi az országgyűlés tárgyait elhatározó törvényt nem nézhetjük úgy, mint a főrendek. Elhallgatom itt azon szomorú következéseket, melyek azon elvből származhatnának, ha a kormánynak szabadságában állana innen akárkit eltiltani; de arra minden esetre felszólítnám a nádor ő herczegségét, hogy azon közbizodalomnál fogva, melylyel hazánkat, mint a magáét szereti, igazságos kivánatunkhoz járulni méltóztassék. Nem is tehetem föl a főrendekről, kik a hazának fiai s kik nekünk szintén rokonunk, hogy minket arra akarnának kárhoztatni, hogy keblünkbe fojtsuk fájdalmainkat, s azokat ne terjeszszük ő felsége elébe. Sajnosan esik, hogy a főrendek még csak arra nem méltatnak bennünket, hogy aggodalmainkra feleltek volna, hanem csak formákhoz ragaszkodnak, holott ezt ő felsége kir. előadásaiban nem tette. Épen az fáj szivünknek, hogy oly férfiaknál találjuk a fájdalmunk elfojtására vezethető szándékot, kiknek velünk együtt kellene szeretni hazánkat. Ha ekkép szólítjuk fel a főrendeket, nem kétlem, hogy ők is a szeretet hangján fogják eszközleni ezen sérelem orvoslását; annál inkább hiszem pedig azt, hogy ő herczegsége, ki gyakran volt már a nemzet és fejedelem közti közbenjárónk, a főrendeket is oda fogja vezethetni, hogy eme egyesült akarattal terjeszthessük fel a feliratot.
