I.
I.
A KK. és RR. 1839. junius 21-dikén tartott országos ülésében «az országgyűlési tudósításokkal foglalatoskodó hirlapok» iránt készült üzenet és törvényjavaslat volt a tanácskozás tárgya. Az elnök fölszólalása ellen, hogy álljanak el a rendek a törvényjavaslattól, mert belevág a divatozó praeventiva censurába, melyről több törvényünk van. Klauzál Gábor, Csongrádmegye követe, óvást tett, s midőn erre a követek ezt kiáltották: «mindnyájan», az elnök kijelentette, hogy mondott szavától el nem áll s a mellett marad.
Deák Ferencz: A tanácskozások sorának elintézésébe avatkozni nem kivánok; az elnök fentartója a szokásnak; eddig az volt a szokás, hogy midőn felkiáltás történt, azok, kik a felkiáltás ellen fel nem szólaltak, a felkiáltás által történt határozáshoz számíttattak; 274kövesse ezen szokást a királyi személynök. Most nem arról van a szó, az üzenet álljon-e vagy sem? de arról, a mit az elnök mondott, hogy a censura föl van állítva törvényesen; a szóló senkitől sem hallotta, hogy a censura törvényes; ha tehát fel nem szólalnak a követek, hogy a censura törvényes, tétessék be a naplóba mindnyájok nevében az óvás, és név szerint csak azok legyenek feliródva, a kik kivételt akarnak tenni.
