AVATKOZHATIK-E A MAGYAR TÖRVÉNYHOZÁS HORVÁTORSZÁG MUNICIPALIS JOGAIBA?
AVATKOZHATIK-E A MAGYAR TÖRVÉNYHOZÁS HORVÁTORSZÁG MUNICIPALIS JOGAIBA?
A KK. és RR. 1839. november 19-dikén tartott országos űlésének napi rendjén szólt a vallás tárgyában készült üzenet, fölirati – és törvényjavaslat. Ez utóbbinak 14. §-a így szólott: «az 1790: XXVI. törvény 14. §-ának rendelete ezennel megszüntetvén, az evangelica vallás szabad és nyilvános 334gyakorlatát tárgyazó törvények Horvát, Dalmát és Tót országokra is kiterjesztetnek». A horvátországi követek ellenezték e szabályt. Egyikük – Busán Hermann – kijelentette, hogy mindaddig, míg az 1715: CXX. és 1790: LVIII. czikkek fenn fognak állani, a magyar törvényhozás Horvátország municipalis jogainak változtatására befolyást nem gyakorolhat, minthogy a társországok nem subjectae, hanem adnectae partes, s ennélfogva ünnepélyesen ellenmondott azon követelésnek, hogy az evangelicusoknak náluk is engedtessék meg vallásuk szabad gyakorlása.
Deák Ferencz: Látván, hogy a többség az üzenetet pártolja, a dolog érdeméhez szólani nem kiván. Utasítása a mult országgyűlésen felforgott sérelmek pártolását parancsolja, s ezt örömest teljesíti. Nem is szólana különben, ha Horvátország követe olyakat nem állított volna fel, miket elhallgatni épen nem lehet. Azt mondotta a horvátországi követ, hogy míg az általa felhivott törvények fennállanak, a magyar törvényhozásnak nincs jussa, Horvátország municipalis jogaiba avatkozni. Azonban Magyarországnak jussa vagyon azon törvényeket is megváltoztatni, melyeket a horvátországi követ felhozott, s átalában, ha állítása állana, akkor visszásan volna országunk helyzete. Ha Horvátországnak volna jussa törvényhozásunkhoz szólani, nekünk pedig nem volna jussunk az övékbe befolyni, akkor Magyarország volna alávetve Horvátországnak, s bennünket a világ minden diplomatái kinevetnének. Nincs Horvátországnak oly jussa, mely nem volna tárgya törvényhozásunknak. Tapasztalásból tudja a szóló, mik azok a jussok, melyeket a horvátországi követ szeretne a magyar törvényhozástól elvenni. Ezek közűl csak egyet említ, hogy Horvátország a statusnak minden hasznaiban velünk részesül, azon jussokat gyakorolja, miket más megyék, de a terheket velünk viselni nem akarja, úgy hogy egy középszerű megyének több terhe vagyon, mint egész Horvátországnak. Horvátország 136 portát visel, pedig hány megye vagyon Magyarországban 150, 160, 180 portával terhelve, s e mellett katonát sem tart Horvátország. Midőn így a terheket egyformán velünk vinni nem akarja, akkor törvényt kiván szabni Magyarországra, s ettől hasonlót el nem fogad. Nem akarja a szóló előadni, mi viszonyban van Horvátország azon megyékkel, melyek alsó-slavoniai névvel neveztetnek. De ezekkel is testvéri szeretettel nem bánik Horvátország, midőn jussait velök megosztani nem akarja, sőt számtalan panaszokra ad okot bánásmódjával azoknak, kiket testvérjeinek nevez. Elkülönzését annyira viszi, hogy a közös hazának polgárait vallás tekintete miatt 335kebeléből mint nem testvéreit kirekeszti. Azért sem ezeket törvényben alapultaknak lenni nem hiszi, sem azt meg nem engedi, hogy Horvátországnak oly jussai legyenek, melyek felett a magyarországi törvényhozás nem rendelkezhetik.
